Mostanság teljesen benne vagyok a szerelem témakörében és eleve úgy érzem magam mint aki szerelmes a világba. Ehhez kapcsolódóan kaptam üzenetet Magdolnától. Egyszerűen az éjjel közepén felébredtem és írnom kellett.
Az első írást nem teszem közzé most 100%-os teljességgel, de azt hiszem így is egészet alkot.
Szabadon szárnyal lelked – az álmok földjén jársz. Itt már nincs korlát, szabadon mozogsz, táncolsz – elengeded a földi nehézségeket – mindent, mi visszatart. Itt már teljesen önmagad vagy. Szárnyalsz, szeretsz... Magadba fogadod az őserőt, ősi princípiumot – férfi hatóerőt s közben te magad maradsz és kiteljesülsz női mivoltodban. Felemeled az energiát – kölcsönösen felemelitek az energiát – szerettek..., szívből kapcsolódtok és elengedtek – lazán, könnyedén… – s felemeled szíved az Istennőhöz – ki te vagy abban a pillanatban, mikor egyesültök. Az ősi energiák felszabadulnak s te egyé válsz az univerzummal. Minden egy – őszintén, ki gondolja ilyenkor, hogy nem tartozik az egységhez, mi öröktől fogva létezett? Az elme szüleménye a szétszakítottság, mit a Földön éltek. De létezik egy sokkal magasabb valóság odafenn, odabenn a szív mélyében – és te tudod/ismered ezt – a te valóságod – mi elvezet a hőn áhított szeretetbe/egységbe a tested által, amely egy csodálatos szerkezet, mit Isten adott, hogy boldoggá tegye az embert a földi létezésben. Tiszteld meg, ő szent. Ő a te templomod. Tartsd tisztán, becsüld meg – hiszen te kérted, hogy itt lehess e földi fizikai síkon éppen most ebben az időben. Élj vele. Határozd meg mindennapjaidban, hogy feltétel nélkül kit tudsz szeretni, és csak azt engedd közel magadhoz, különben nem lesz szereteted őszinte és így nem éred el azt, amire vágysz. Te vagy a saját életed teremtője, élj vele. Te tudod az utat, mely továbbvezet téged egy magasabb sík/valóság felé s mi együtt várjuk érkezésed. Szeretünk. Várunk. Áldott légy.
MM. 2010. szeptember 2.
A szerelem egy múló pillanat. Igazán csak az fontos ami a lélek mélyén lakozik – meggyújtjuk lámpásainkat és rámosolygunk egy ismeretlenre, kiről nem tudjuk hová vezet utunk vele. Kéz a kézben fonódik egymásba a sorsunk és mi nem vesszük észre, hogy minden ajándék a számunkra. Nem látjuk, hogy mennyi áldást rejt magában egy-egy találkozás. A szívek összetalálkozása az igazi érték – a tapasztalat, mit akkor szerzünk, amikor megismerjük a másikat.
MM 2010. szept. 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése