Járd a saját utad

Tavaly óta különösen igaznak érzem azt a mondást, hogy légy saját magad tanítója, papnője és gyógyítója. Érvényesülni látszik és ha belegondolok az én életemet úgysem tudja élni senki más, én vagyok felelős érte, mert én teremtem meg magamnak Mindenki más csak segíthet az úton, de nekem kell járnom azt. A személyes tapasztalat és kapcsolat híve vagyok – azaz mindenki maga tapasztalja meg azt, hogy neki mi a jó, mivel vagy kivel tud élni, vonatkozik ez égiekre is – kivel tud a legjobban kapcsolatot teremteni. Mi az, ami bejön neki. Ezt se fogja más megmondani. Csupán ötleteket lehet adni, de azt ki kell próbálni vagy kísérletezni. Ez vagy az működik, és néha visszatérünk egy előző dologhoz. Hihetetlen, hogy néha teljesen apró változtatások mennyit jelentenek, és éppen ők hozzák el a megoldást. Minden, amit egy kívülálló tehet az egy szeretetteljes elfogadás. Egy barát tudja, hogy milyen a másik, ezért barát. A hülyeségeiben is szeretni fogja, csak nem ért vele egyet feltétlenül. Sokszor nem is a tett fáj, hanem a hazugság, ami úgyis kiderül legtöbbször. És akkor sem az fáj, hogy mit tett, hanem hogy nem volt őszinte és nem bízott. Persze ezt a félelem teszi, mert túlzottan megtanultuk, hogy a hibáinkért szeretetmegvonás jár vagy megrovás, büntetés. Pedig a hibák azért vannak, hogy tanuljunk belőlük. Mindig is fogunk elkövetni hibákat, így fejlődünk, tapasztalunk, és azáltal bölcsebbé válunk. Talán furcsa az a reakció, hogy ha valaki azt mondja: „elég nagy vagy már, és felelős az életedért. Nem foglak nem szeretni de nem tudok a helyzettel mit kezdeni, nem veszek részt benne. Elfogadom választásod, mert te választod meg a saját utad és a tapasztálasaidat. Viseld a következményét, de nem tagadom meg a szeretetem feléd. Mindig ott leszek, de nem rángathatsz bele tetteidbe.”

Útkeresés

Spirituális és egyéb útkeresésed folytán felmerülhet benned a kérdés, hogy vajon jó helyen vagy-e? Pl. a munkádban, egy párkapcsolatban vagy egy adott közösségben. Hogy is mondhatná meg neked bárki is, hogy jó helyen vagy-e. Neked ezt érezned kell és ahhoz, hogy eldöntsd meg kell szerezned a saját tapasztalataidat. Mit érzel, mit gondolsz? Mik a tapasztalataid? Mi a megérzésed? A megérzések általában nagyon jól működnek egy nőnél és a különböző helyzetekben felmerülő érzelmek, érzések kiváló iránytűként szolgálnak. Szívesen vagy az adott helyen? Vagy taszít? Hogy érzed magad? Mit kívánnál magadnak? Mik az ismereteid az adott helyről, emberről, helyzetről? Meglehet, hogy pl. van egy ember, aki mellett a többség szeret lenni, de te nem, vagy épp fordítva, sokan kerülik, de te élvezed a társaságát, mert neked épp arra van szükséged, amit ő tud adni neked. Igazából mindig jó helyen vagy, mert ott vagy, amit választasz. Ha már nem érzed magad jól, egyszerűen válassz mást – hogy most mást kívánsz megélni, más embereket szeretnél bevonzani az életedbe és a többieket egyszerűen elengeded. Úgyis megmaradnak körülötted azok, akik fontosak. Minden választás továbbvisz utadon egy irányba. Legfeljebb legközelebb már tudni fogod, hogy mit nem akarsz, de az adott pillanatban azt választod, ami legjobb tudásod szerint neked ott akkor abban a pillanatban a legjobb.