Ez volt tulajdonképpen a téma a legutóbbi Mária Magdolna foglalkozáson. A nők egymáshoz való kapcsolata, viszonya fontos, hiszen ők biztosítják a folytonosságot, általuk kapcsolódunk az eredethez, a forráshoz, alkotva így egy nagy kört az egységben. Az ősanya a szülőanya, ő fogadja be a magot, érleli magában és hozza létre az újat. Ezért fontos nemcsak a Földhöz mint Ősanyához való viszonyunk, aki a testet szülte meg nekünk, a formát és aki ellát minket egész életünkön keresztül mindennel amire szükségünk van, hanem az önmagunkhoz való kapcsolat mint nő illetve az egymáshoz való kapcsolatunk is fontos. Pontosabban az, hogy tudjuk, kik vagyunk, és tudjuk, hogy mit jelent nőnek lenni. Fontos az egymáshoz való viszonyunk, mert alapvetően a nők feladata a családi harmónia, az otthon melegének, az állandóság biztonságának a fenntartása, az ősi bölcsesség továbbadása a következő generációnak. A nő, a nőiség az elmúlt időkben sokat sérült a szerepek tisztázatlansága, elnyomása, összekeverése miatt, és ezek a sérülések továbböröklődnek, amíg fel nem fedezzük és meg nem gyógyítjuk, azaz meg nem oldjuk őket. Ezért fontos először is önmagunk szeretete, hogy megtudjunk magunknak bocsátani, majd az anyával való kapcsolatunk begyógyítása. Minden szülő önmagához képest a legjobb tudásának megfelelően neveli fel a gyermekét. Lehet, hogy hibázott és fájdalmat okozott a gyermekének, de sokszor ő is azokon a fájdalmakon ment keresztül és nincs semmilyen mintája arra, hogy hogy lehetne máskép vagy jobban csinálni. Lehet, nem is törekszik rá, ha nem tudatos, de ha törekszik is nem biztos, hogy sikerül neki. Sokszor ellentétes viselkedésbe csap át, ami szintén nem megfelelő. Mi már sokszor tudatosabbak vagyunk mint a szüleink vagy nagyszüleink és ezért már be tudjuk gyógyítani a családtörténetünket és sok mindent már meg tudunk oldani amit a szüleink még nem tudtak. Ha megértjük, vagy csak érezzük hogy miért neveltek minket úgy ahogy, akkor talán könnyebb megbocsátani is. Hiszen amíg ezt nem tudjuk megtenni, addig magunkkal cipelünk egy régi dolgot, amit már le kéne tennünk, mert akadályoz minket a fejlődésünkben, és nem tudunk tovább lépni, mert leragadtunk a múltban egy régi sérelmünknél vagy elhibázott döntésnél, esetleg egy tisztázatlan félreértésnél. Nem kell mindig fizikailag jelen lenni, szellemileg is sokat tehetünk a gyógyulásért. Mivel nekem is feladatom a saját családtörténetem gyógyítása, kértem egy meditációt Mária Magdolnától, aminek ő a vázát le is diktálta. Maga a meditáció a csoportdinamikától függően változhat, de a lényege tulajdonképpen megmarad.
A meditáció rövid lényege: Meghívni az édesanyát, illetve a lelkét, elmondani neki, ami bántott vele kapcsolatban, de ugyanakkor megérteni őt is, és azt, hogy ő tulajdonképpen szeret és csak azt tette, amire akkor képes volt, amit akkor a legjobbnak látott. Beszélgetni vele, érezni a szeretetet, bocsánatot kérni és megbocsátani, a szeretetben ismét egymásra találni, átölelni egymást, önmagunkban ugyanúgy érezni azt az anyai minőséget és végül látni, érezni, ahogy összekapcsolódunk anyánkkal, az ő anyjával, annak az anyjával és így tovább egy hosszú sort vagy kört alkotva egészen az eredetig. Így tulajdonképpen egységet alkot az összes nő, a női minőség eggyé válik az Istennőben és marad az egység és a szeretetérzés.
Azt vettem észre, hogy ez a meditáció, ha nem is old meg mindent, de nagyban hozzásegít a kapcsolatok gyógyulásához. Belőlem és másokból is könnyek szöktek fel, illetve változást láttam a saját anya-gyerek kapcsolatom megélésében is.
