A jelenlegi helyzetről direkt nem írtam eddig, de most
szeretném leírni, ahogy én látom a dolgokat. Először is 20 éve nincs TV-m, és
még sosem voltam ilyen hálás ezért, mint az utóbbi két évben. Rádiót is ritkán
hallgatok, újságot nem olvasok, a tájékozódási felületem a facebook volt.
Kétségtelenül nagyon sok mindent olvastam, hallgattam, de most egy kicsit
elegem lett ebből a harcból oltottak és oltatlanok között, illetve a kormány
nyomásából is. Szóval elég lesz az a heti 1-2 facebook pár percre, és inkább
visszavonulok a saját világomba, mert ami most a fősodrású médiából jön, az
számomra többet árt mint használ. Én
mást tapasztalok a környezetemben, teljesen mást. A környezetemtől úgy is
megtudom, hol épp mit kell csinálni, de értelmét ezeknek az intézkedéseknek nem
látom. Igen érdekes ezt kívülről megfigyelni, hogy az emberek már hogy
csinálják maguktól is, hogy átvették ezeket a gondolatokat, anélkül, hogy bárki
mondaná nekik. Én más családban nőttem fel. Nekem a papám Oroszországban volt
hadifogságban és valami 3-4 halálos betegséget élt túl, aztán a pincénél lévő vályúban
mosott legtöbbször kezet esővízben, és egész életében nem volt orvosnál. Persze
én nem így csinálom, de nem is fertőtlenítettem különösebben. Egyszerűen úgy döntöttem, hogy engem ez a
vírus elkerül, aztán elkerült. Aztán eszembe jutott, lehet mégis jó lenne
elkapni, hogy a testem találkozzon vele, aztán elkaptam, és ugyan lehet
szerencsém volt, de házi szerekkel egészen jól ki kúráltam magam (vitaminok,
ásványi anyagok, fokhagyma, gőzölögtetés, ezüst kolloid, energia, meditáció). Nagyon egyéni, ezért igazából nem tudok
mit mondani. Csak arra kértem az égieket, hogy én most nem kerülhetek kórházba,
mert a gyerekkel kell legyek, még kicsi. És nem volt olyan vészes. Mondjuk soha nem is féltem tőle. És amikor
megvolt, arra kértem a testemet, szelídítse
meg, mert direkt nem szeretnék harcolni. Azt látom, hogy mindenkinek magának
kellene eldöntenie, hogy akar-e oltást vagy sem, és nem kényszeríteni, mert
mindenki boldog a maga döntésével, mindenkinek
oka van azt választani, amit választ, mert abban hisz, és nem nagyon lehet
meggyőzni a másikat, és nem is kell, mert
mindegyiknek igaza van. Ismerek olyat, aki oltott, és tüdőgyulladással volt
a kórházban és tök boldog volt, hogy de jó, hogy az, mert nem lett rosszabb, és
ismerek olyat, aki nem oltott, és azt mondja, hogy de jó, hogy ő nem az, mert
nem került még kórházba se, vagy ha igen, ugyan mivel van előrébb az oltott, ha
ő is ott fekszik. De azt hiszem, nem is ez a téma, hanem sokkal inkább az a
kérdés, hogy ezt miért is erőltetik
olyan nagyon, miért fontos, mi van benne, mit akarnak elérni, stb. Ezekbe itt
nem megyek bele, épp eleget lehet olvasni róla mindenhol. Néha belegondolok, de
jó az oltottnak, ő nem fél, nem izgul, meg van nyugodva az oltástól, nem
érdekli van-e valami benne, mehet ide-oda, de aztán jobban átgondolom. Jobb
lesz tőle az egészségem? Nem. Fontos az, hogy hová nem lehet menni, mit nem
lehet csinálni? Egyelőre nem, meg lehet oldani a dolgokat másképp. Vége lesz, ha mindenki beoltatja magát? Ugyan! Zavar, hogy
a kisebbséghez tartozom? Nem különösebben, egész életemben oda tartoztam. Ellenállás ez? Nem pont. Egyszerűen másban hiszek, mást látok, mást tapasztalok, más van a világomban, inkább a szívemre hallgatok. Még
nem tudom, később hogy döntök, de mindig azt mondom, az oltást az ember bármikor
megkaphatja, na de ki tudja, hogy meddig nem, és azt az időt még szeretném
kiélvezni. Ennyit az oltás témáról. Nem akarok beleszólni abba, ki mit csinál,
de az én döntésemet is kérem elfogadni, mert mint írtam, mindenkinek megvan az
oka, amiért így vagy úgy dönt, és nem lehet érte hibáztatni. Egy információ még. Lehet, sokan nem tudják, hogy oltást ki lehet vezettetni. Legalábbis egy részét, de mindenképp jobb mint a semmi.
Most inkább visszavonulok.
Nem a mozgástól, eddig is látogattuk,
öleltük egymást és puszit adtunk egymásnak, mert nem félünk a vírustól.
Visszavonulok a médiától, és kicsit megvizsgálom a gondolataimat, rendet rakok,
és kicsit erősítem azokat a gondolatokat, hogy „bármi történik Isten
gondoskodik rólam”, „biztonságban vagyok”, „minden időben van elég, bőségben
vagyok, bármi történik” (sosem voltam boldogabb mint amikor egy kis bőrönddel
a tengerpartnál sátoroztunk és minden közös volt – akkor döbbentem rá, hogy milyen kevés elég a boldog és belül gazdag
élethez), „más rossz szándéka nem hat rám az engedélyem nélkül”, „más nem tudja
átvenni az irányítást az életem fölött az engedélyem nélkül”, „vagy teremtő
vagyok vagy áldozat és miért ne legyek teremtő”. Inkább azzal foglalkozok, hogy
mit szeretnék az életembe, és inkább Joe Dispenzát, Krizantént, Balogh Bélát, Gál
Beátát, stb. olvasok és hallgatok, hogy most azok a gondolatok rögzüljenek
bennem, és hogy most kezdjem is el élni ezeket. Mert ismerni már nagyon régóta
ismerem őket, de most ideje is használni őket. Aminek pedig még örülök, hogy
van egy kis kertünk, ami nyílt. Lehet
beszélgetni a szomszédokkal, át lehet látni, sőt, jönni is némely helyen. A
családom minden tagja mindig földműves volt, csak nekem kell újra tanulni ezt.
Idén felfedeztem magamnak a kertet, hogy mennyire fel tud tölteni, és milyen jó
a saját permetezés nélküli zöldségeket enni. Ja, és tényleg ideje összefogni már.