A szerelem, a szeretet létezés. Beleszeretni egy idegenbe, ki nem is az, hiszen születésünk előtt megállapodtunk egymással, hogy találkozunk. Egy jelzés, hogy ő az, aki egy lehetőséget nyújt nekünk, hogy mindent megoszthassunk vele, hogy együtt folytassuk utunkat és fejlődjünk tovább egymást segítve és egymásnak tükröt tartva. Megtapasztaljuk a szeretet mélységeit minden szinten – azt, hogy mi is az a szeretet – azt a mélységet, mi összeköt, mi mindig az igazat mondatja ki velünk és elfogadóvá tesz. Mi megtanít minket kiállni a saját igazságunk mellett, mi felemel és megtanít tisztelni egymást. Ha kell, elengedni egymást, mert megtanuljuk, hogy a szeretetünk a másik felé olyan mély, hogy csak a legjobbat akarjuk neki – és ha utunk nem visz már tovább, mert mindent átadtunk már egymásnak mit átadhattunk, megtanuljuk elengedni őt, kinek olyannyira hálásak vagyunk, hogy osztozott velünk az életünkben és megtanított szeretni. A szerelemben kiteljesedünk, de nem adhatunk mást mint ami bennünk van. Szeretjük magunkat és a világunkat és minden szép. Sokak számára a szerelem egy visszaigazolás, hogy szerethető, vagy csak unaloműzés, vagy egy irracionális lobogó érzés, mely elsöpör mint a legerősebb vihar, mit talán még sosem éltél át előtte. A szerelem fáj – a szerelem vágy. A szeretet nem vár el – létezik, áramlik a maga medrében és megláttatja, megtaníttatja velünk a mélyebb igazságokat, és tükröt tart, hogy megláthassuk azt, akik valójában vagyunk. Megadja a lehetőséget, hogy a fájdalmasan felismert sebeinket ismét begyógyíthassuk, hogy szembenézzünk önmagunkkal a másik segítségével és feldolgozzuk addigi tapasztalatainkat, és változni, változtatni tudjunk magunkon és az életünkön. A szeretet mindig továbbvisz, mert csak a szabadságban létezik – nincs benne erőszak. Tudjuk, hogy az a legjobb nekünk, amit a szeretet elhoz nekünk, akármilyen érzelmeket is okoz bennünk. Elhozza a fényt – de a fény bevilágítja a bennünk levő űrt, amivel szembe kell néznünk, míg végül rájövünk, hogy a fény mindig erősebb a sötétnél és kitölti azt. Megláttatja amit egyébként nem látnál – a saját fényed. A szeretet sosem okoz csalódást, csak az elvárás, a birtokolni akarás, a hatalom, a másik ki- és felhasználása, mi bennünk dívik – de ez nem szeretet. Szeretet, amikor közös megegyezés alapján felvállalom magam és a másikat, amikor tiszta őszinte szándékom, hogy segítem útján, amikor hagyom, hogy szabadon áramoljon bennem felé és felém a szeretet akárkit és akármit is ér el, mert én így vagyok boldog. A szeretet mindig jelen van és a levegővel lélegezzük be magunkba – csak oda kell figyelni rá. 
Lehetünk szerelmes állapotban úgyis, ha nincs senki sem a láthatáron, akivel össze akarnánk jönni, hanem csak hirtelen ott terem az érzés és hagyjuk, hogy birtokba vegye a testünket és áramoltatjuk a külvilág felé. Szerelmes vagy a világba, mert boldog vagy. Mert szereted magad, mert tudod, hogy minden úgy jó, ahogy van. A szeretet azt is jelenti, hogy elfogadod azt, ami benned van, és az nem mindig csili-vili. Ha megengeded magadnak, hogy szabadjára engedd érzelmeid, valamilyen formában, pl. a művészet egyik ágában vagy sportban. Mert ez is te vagy és így megengeded a másiknak, hogy eldöntse, hogy el tud-e fogadni olyannak, amilyen vagy és te is eldöntsd, hogy tudsz-e együtt élni a másikkal és úgy szeretni őt amilyen. A szeretet és a szerelem is sokrétű, sokszintű. Lehet felületes, és lehet nagyon mély. Én a mélységet szeretem, mert sok mindent megtanít, akkor is, ha ez néha fájdalommal jár. A szerelem sokszor pengeélen táncolás – akárcsak az élet – ahol egyfolytában a középpontot keressük, mert onnan elérhető és belátható minden és ott vagyunk a helyünkön. Végül néhány dal a szerelemről, illetve a szeretetről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése