Egy partnerkapcsolatban sok figyelmességet, erőt, odaadást, türelmet és szeretet kell befektetni, mielőtt az tartóssá válna. A kapcsolatok nem véletlenül mennek tönkre, hanem mindig ugyanazok miatt a meghatározott és meg nem oldott feladatok miatt, amelyeket meg kellene oldani, mielőtt a következő lépést közösen meg lehetne tenni.
Nem találjuk meg a szerelmet, ha nem megyünk elébe és két kézzel tiltakozunk ellene. A szerelem nem jön egyszerűen létre, nem eredmény, hanem egy út, amelyen járnunk kell, ha meg akarunk érkezni a célba. Mindaz, ami sikerült az életünkben, az azért sikerült, mert tettünk érte, és nem adtuk fel, még ha az út nehéz is volt.
Önmagunkkal találkozunk minden emberben és mindenben, ami van. Mindent megtalálunk önmagunkban, amit a kapcsolattól remélünk, hiszen egy kapcsolat sem hozhat ki belőlünk mást, mint ami már bennünk van. Ha nem állnánk készen valamire, nem is vennénk észre azt. Egy jó kapcsolat a napfényre tudja hozni valódi lényünket, és segíthet abban, hogy megvalósítsuk önmagunkat. De nem tudnak betölteni a jó dolgok, ha előtte nem csinálunk helyet nekik.
Már nem mástól várjuk a boldogságot, mert megtaláltuk magunkban. Amit szeretünk a másikban, azt tulajdonképpen magunkban szeretjük és az az ember, aki szeret, vonzó.
A partnerkapcsolat csak az első lépés, támogat az úton, hogy megtaláljuk az egységet mindenkivel és mindennel. Két ember azért van együtt, hogy gyorsabban tudjon fejlődni. Ha már nincs több fejélődési lehetőség, a partnerkapcsolat elveszíti értelmét. Ha továbbra is ragaszkodnak egymáshoz, csak gátolják egymást.
A cél egy kiteljesítendő szeretetteljes partnerkapcsolat, amelyben egymással és egymásnak örülünk, és amely mindkét fél számára az igaz szerelem élménye, amelyben szabadon fejlődhetünk saját individuális utunkon, és ebben egymást szeretettel segítjük.
Szeretni akkor tudunk, ha nem állítunk határokat és feltételeket. Ez egy lelki állapot, mely határtalan és mindent egyesít magában. A szeretet a valódi lényünk és minden pillanat ennek a kifejeződése. Merjük kinyitni a szívünket és megnyitni magunkat a szeretetnek – minden pillanatban így tehetünk – most is.
Néhány kérdés a partnerválasztással kapcsolatban önvizsgálat céljából
Milyennek kell lennie az ideális partnernek? (kinézet, karakter, foglalkozás, hobbi, stb.)
Milyen ne legyen semmi esetre sem?
Min szeretnék a legszívesebben a partneremmel osztozni (pl. hobbi, foglalkozás, stb.)?
Mit szeretnék továbbra is egyedül csinálni?
Miért akarok magamnak partnert?
Hogyan néz ki az ideális partnerkapcsolat?
Milyen problémáim vannak a jelenlegi partnerkapcsolatomban?
Milyen problémáik voltak a korábbi kapcsolataimban?
Elégedett vagyok a jelenlegi kapcsolatommal?
Mi hiányzik?
Mit szeretnék megváltoztatni, mi legyen másképp?
Mit szeretek a másikban és miért?
Mire van szükségem a másiktól és miért?
Hogyan mutatom ki a szerelmemet?
Min változtatnék, ha nem szeretnének?
Valóban a saját életemet élem? Milyen területen igen és melyiken nem? Miért?
Mit utasítok el?
Mire vagyok allergiás?
Mire haragszom, mi nyugtalanít, idegesít?
Nem kényszerítem magamat egy szerepbe, amit nem szeretek?
Nem kényszerítem a partneremet egy szerepbe, amit nem akar?
Mit nem tudok egyáltalán elviselni? Ott a tanulnivalóm.
Mikor élem meg a szeretet és hogyan?
Hogyan veszem észre, hogy szerelemes vagyok?
Hol, mikor, kivel éltem át először a szerelmet?
Mit jelent a számomra, hogy van partnerem?
Miért szeretem a partneremet?
Hogyan nyilvánítom ki a szeretetemet?
Mi változna, ha a partnerem már nem szeretne?
A kérdések őszinte megválaszolása segíthet egy-egy párkapcsolati probléma megoldásában, abban, hogy egy lépéssel tovább haladjunk.
Irodalom: Kurt Tepperwein „Nyílj meg és szeress”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése