Örökségem nőiségem

Az erőm a nőiségem, az a nőiségem, amit oly sokáig eltiportak – így aztán nem is éreztem magam annak, nem is akartam az lenni. Amikor szembesültem azzal, hogy nincs nőiség-történetem mert elnyomtam, elfojtottam azt, fájdalmat éreztem. Amikor végül mertem felfedezni saját nőiségem magamban, rájöttem, hogy jó nőnek lenni és szeretek az lenni. Lassan rádöbbentem arra a végtelen bölcsességre, ami egy női testben rejlik. Létezik a nőiségbe való beavatás, de ez belső folyamat – megtapasztaljuk, ha hagyjuk és figyelünk rá, ha vágyunk rá. Milyen jó, hogy kifejezhetem magam az öltözködésem és megjelenésem által, ahogy érzem magam. Persze azért nyomtam el a nőiségemet, mert elhittem, hogy nem vagyok szép, vagy mert gyerekként azt láttam, hogy aki tetszik a fiúknak azon ők erőszakot követnek el. Biztonságosabb nem szépnek lenni, nem felhívni magamra a figyelmet, hiszen ez veszélyes, jobb nemfeltűnni – de ezzel elnyomtam magam. Hadd én döntsem el, hogy hogy nézek ki – és ne más. Hadd legyek én magamnak a legfontosabb. Úgysem fog úgy megérteni engem senki és úgy szeretni ahogy én magamat. Ha nem szeretem magam, eleve elutasítom más szeretetét, mert úgysem hiszem el, hogy ő engem szerethet. Én szeretek nő lenni és kifejezni mindazt, ami ezzel jár – és ha ezt megengedem magamnak, hihetetlen harmóniát és lágyságot, megnyugvást érzek. Egyszerűen csak jól érzem magam, mert kifejezem azt ami vagyok – nő.