A lélek tánca a szenvedély

Nagyon szeretem magam különbözőképpen kifejezni, főleg a művészeti stílusokban, pl. tánc, írás, ének, rajz, de pl. az öltözködésben és a munkámban is (tanítok, oda pedig sok mindent be lehet csempészni, amit szeretek). Imádok szenvedélyes lenni, ilyenkor lételemem a mozgás és nem szeretem, amikor engem ebben korlátoznak. Fontos, hogy egy férfi – ha igazán szeret – ebben bíztasson egy nőt, és ne akadályozza azt, mert ilyenkor szárnyakat tud adni a nőnek önmaga felvállalásában, ellenkező esetben viszont a fölbe tudja tiporni anélkül, hogy ezt észrevenné. Amikor szenvedélyes vagyok, tulajdonképpen szerelmes vagyok önmagamba – másképp nem igazán tudnám kifejezni ezt az érzést, azt a tűzet körülöttem, ami ilyenkor körülleng – és ezt a mozgásban, pl. a táncban kitűnően ki tudom fejezni. A tánc a testem imája. Ilyenkor megengedem magamnak, hogy megtapasztaljam, hogy milyen is az igazi életöröm és milyen, amikor szabadon megélhetem önmagam. Amikor minden természetes és minden megengedett.