Az ősökkel való kapcsolódás

Fontos dolognak tartom az ún. „nagymamákkal” való összekapcsolódást. Ezek az őseink, a nagymamáink, azok nagymamái és így tovább. Elég csak rájuk gondolni, érezni a kapcsolatot velük, de létezik egy meditáció is, ami elősegíti a velük való kapcsolatot. A szövegnek a rövidített verziója: Egy barlangba mész, annak a közepén leülsz, és ott van 3 idős bölcs nő. Széttárják lábukat és úgy hintáznak, te is csatlakozol hozzájuk. Üzenetük van feléd. Sajnos nem tudom már a teljes verziót, de ennek a meditációnak elég erős hatása van. A meditáció lehet spontán, azt is el lehet képzelni, hogy nem a barlangban (ami az anyaméh szimbóluma), hanem csak úgy egy tábortűz körül ülsz a többi őssel és együtt ünnepeltek. Kapcsolódni lehet hozzájuk az ősi helyeken is, pl. Anglia tele van ilyen helyekkel, most főleg a temetkezési helyekre, a barrow-kra gondolok. Az ausztrál őslakosok mindig ugyanazokat az útvonalakat bejárva kapcsolódtak őseikhez, de lehet az álmon keresztül is kapcsolódni. Én is mindig ugyanazokat a földes-utakat jártam be, amin a falu lakói, a családom ősei mindig is munkába vagy a határban levő szent helyekre (pl. egy kápolna amit Szűz-Mária jelenés következtében építettek) jártak régen. Én tudatosan így kapcsolódtam hozzájuk, bár igazából nem kell ez az egész hozzá. Szerintem ott és akkor kapcsolódsz hozzájuk, amikor akarsz. Csak képzeld el a velük való kapcsolatot és figyelj, hogy mire tanítanak, mi az az ősi bölcsesség, amit megosztanak veled. Fontos a saját anyánkkal, nagymamánkkal való kapcsolatunk és annak a gyógyítása. Lehet, valami elcsúszott az évek során, de igazából ők is csak azt adták, amit tudtak, a legjobb tudásuk szerint neveltek minket. A kellő nyitottság és őszinte beszélgetések, ahol megpróbáljuk megérteni egymást sokat segíthet. Már az is segítség, ha végighallgatjuk az ő nőiség-történetüket, mert azáltal sok mindent megértünk és sokat tanulhatunk. Leginkább a nők azok, akik éltetik a családi hagyományokat, mítoszokat, legendákat és adják tovább ezeket. Nekem nagyon sok családtörténetet meséltek el, leginkább a nagymamáim és ezért hálás vagyok. Majd nekünk is tovább kell adnunk ezeket a történeteket és a sajátjainkat gyerekeinknek, unokáinknak, akik majd szintén továbbadják őket… erősítve azt az ősi egységet, aminek mindig is részei voltunk.