A karácsonyban a hosszú készülődés a jó – mondta egy apáca
egyszer. És valóban, olyan jó készülődni, hajtogatni, ragasztani, festeni,
sütni, gyertyát gyújtani, valamit csinálni, amit én készítek el a saját
kezemmel, amiben benn van a lelkem. És miközben készül az aprócska ajándék,
beleszövöm szeretetem. Felfedeztem mostanában annak az örömét, ha magam
készítem el azt, amit tudok. Az a jó benne, hogy benne van a saját energiám, a
szeretetem, a hálám, a gondolataim, az énem. Egy darabot adok magamból.
Karácsonykor sohasem volt nálunk nagy ajándékozás és ezt a
mai napig tartjuk, ami szerintem jól is van így. A lényeg az együttlét, a
fények, a meghittség öröme, a csend hangja, a szív megnyílása egymás felé, a
szeretet felé. Egy visszavonulás a lélekbe és a kiáradó öröm napja. Szeretem a
karácsonyi hangulatot, minden tele van fénnyel, emberekkel. Ma megnéztem a
kézműves vásárt is, ami lélegzetelállítóan gyönyörű volt, és feltettem magamnak
azt a kérdést, hogy vajon miért nem ilyen dolgokat árulnak a boltban? Mennyire
sokkal szebbek, egyedibbek, bennük lakozik a lélek. Egy élmény volt megnézni
különböző emberek keze munkáját.
Gyönyörű a mai nap – süt a nap és beengedtem melegét a
szívembe…
Olyan jó volt érezni a napot és a meleget adó fényét.

Ezt igazán szívmelengető volt olvasni. Köszönöm! :)
VálaszTörlésEnnek örülök. :)Kellemes Ünnepeket!
VálaszTörlés