Női öntudatra ébredés

Csodálatos látni, ahogy a nők egyre inkább öntudatukra ébrednek és kezdik élni nőiségüket -mai táncmeditáción ez az élmény fogalmazódott meg bennem. Eleve nagyon szeretem érezni Mária Magdolnát és imádom, ahogy hozzááll az emberekhez, ahogy gyengéd elfogadó szeretetével közelít mindenkihez. Számomra felemelő ezt végignézni, ahogy teszi a csodákat az emberekben, a nőkben, ahogy egy nő egyre inkább leteszi régi terheit, képzeteit és meri önmagát vállalni és megélni önmagát, a nőiségét, azt, aki ő belül. Ahogy kezdi magát szépnek látni, nőnek érezni. Egyre felszabadultabb lesz, egyre jobban élvezi megélni önmagát. Egyre jobban elfogadja és szereti magát, s közben tisztul teljes lénye. Ezzel megváltozik az élete és egyre nagyobb csodákat hív be életébe csupán azáltal, hogy szereti önmagát és ezt kisugározza a világra. A tánc, a sámándob, az énekhang csupán eszközök, az igazi csoda a nőben rejlik és mindig is ott volt, csak elő kell hívni. Személy szerint én is nagy utat jártam be az Istennővel és Mária Magdolnával való első találkozásom, 2006 óta. Ha visszagondolok egy olyan fiatal nő voltam, aki nem is tudta magáról, hogy nő, teljes mértékben elnyomtam nőiségem minden formában. Akkor, egy női elvonuláson kezdtem csak ráébredni női mivoltomra és lassan elkezdtem felvállalni és élni azt. Amit régen negatívan éltem meg azt most pozitívan, elkezdtem magam szeretni, szépnek gondolni és kiadni magamból mindazokat a sérelmeket és gyógyulásra váró sebeket, amik bennem voltak. Egyre inkább átadom magam az Istennőnek és Mária Magdolnának. Ez egy folyamat, és véleményem szerint egy csodálatos út. A nő ereje a nőisége és annak a teljes megélése – az öltözködésén, a szexualitásán, a foglalkozásán, az életmódján keresztül – minden, amit tesz, őt fejezi ki. És ha ő jól van, akkor tud adni másnak is, és tud töltekezni más is az ő szeretetéből. Valójában a legnagyobb gyógyító erő az elfogadás és a szeretet. Ha valaki érzi, hogy elfogadják és szeretik, szárnyra kap. A nők ereje pedig a közösségben rejlik, ahol sokkal intenzívebben élhetik meg nőiségüket és az összetartozást, a női testvériséget. Az élet misztériumát minden nő hordozza és ugyanazt a ciklust követi. Szoros kapcsolatban van a természettel és ahogy gyógyulnak a nőiségen ejtett sebek, úgy gyógyul a Föld is. A tanfolyamok sem azért sikeresek feltétlenül, mert új tudást adnak és mert egy nagy tudású valaki azt átadta – persze az is fontos és egy lökést ad hogy kezdjünk vele valamit az életünkben-, hanem a közösség ereje adja a hihetetlen erejű szárnyaló élményeket, amiért visszavágyunk ismét abba a közösségbe, ahol ezt megéltük. Ha néhány nő összejön, aki jóban van egymással és szereti egymás társaságát, akkor már óriási erők jönnek mozgásba – ez igaz bármilyen közösségre. A közösség jobban fenntartja az erőt, minden élmény sokkal intenzívebb, de a mi utunkat ennek ellenére magunknak kell járnunk, nem várhatjuk a közösségtől életünk megoldását, az csak segítségként van jelen. Fontosnak tartom a közösséget, a nők közti egységet, jobban segíti megélni és élni a nőiséget, de mi magunk is nagyon sokat tehetünk ezért. Minden nap átölelhetjük magunkat és azt mondhatjuk magunknak, hogy „teljes szívemből szeretem magam”. Megengedhetjük magunknak, hogy táncoljunk csak úgy a szobában és abban mindent megéljünk szabadon, minden elfojtott, gyógyulni kívánó dolgot, és persze csak úgy mozoghatunk is, csupán mert jól esik. Évek óta táncolok már mindenféle formában: egyedül, csoportban, párban. Voltam különböző tánckurzusokon, társas és női táncokon vettem részt pl. flamenco, hastánc stb. illetve táncmeditációkon, újabban szakrális táncon. Azt vettem észre, hogy a tánc számomra az élet és az isten/nő dicsérete. Nagyon élvezem, és nagyon sokat gyógyított rajtam az évek folyamán, illetve segítette személyiségfejlődésemet. Mivel intenzíven foglalkozom vele, nem csak eltáncikálásról van szó, hanem igen intenzív belső folyamatról, ami sok fájdalmat is előhívott belőlem, mert szembesülnöm kellett magammal, de ugyanakkor határtalan örömet is nyújtott és kapukat nyitott meg előttem egy új szeretetteljesebb világ illetve önmagam felé. A tánc nem csak gyógyít, nem csak önkifejezés, hanem segíti a kommunikációt is a saját lélekkel, szellemmel, az égiekkel és segíti az egység kialakulását is. Első körben saját magunk egységének és teljességének a megélését, majd a többiekkel való egység megélését is. Rengeteg útja-módja van az emlékezésnek, a tánc csupán egy. De ami fontos, hogy emlékezzünk ismét arra, hogy nők vagyunk és ezt élvezzük. Szeressünk nőnek lenni, mert ez egy csoda.