Teljesség versus függőség

Egy nőnek mindig jól esik a férfiak csodálata, bókja. De amikor az egész élete erről szól, hogy minél szebb legyen, hogy minél több férfit tudjon meghódítani, az egy belső hiányra, űrre utal. A férfiak által, az ő csodálatukkal, szerelmükkel, szexuális energiájukkal pótolja a benne levő szeretetlenséget, akár önbizalomhiányt. Nem tudja abbahagyni, sőt egyre több férfi kell, egyre több szex, mert azt hiszi, ha kívánatos, akkor ér valamit, ezzel kompenzálja az önértékelését. A külvilágtól várja az elismerést, neki akar megfelelni, tőle függ, minden egyes férfitől függ, a szextől függ, a szerelemtől függ. Pedig, ha megtalálja a belső teljességét és szépségét, akkor ezt fogja kisugározni, azt, hogy ő rendben van önmagával és így erre automatikusan fognak reagálni a férfiak. És aki így tesz, az őszinte a társával és az elejétől kezdve megmondja, hogy mi akar, hogy nyílt kártyákkal játszanak. A nő többé nem függ a férfi szerelmétől, hiszen minden megvan benne is, amire vágyik és ami teljes mértékben kielégíti, és ez önmaga, a saját maga iránti szeretete, hogy azzal foglalkozik, amit szeret és a világ, amelyben él, teljesen rendben van körülötte, mert a saját belső világa is rendben van. Ő választja meg a számára méltó társat, akivel megosztják egymással szerelmüket vagy szexuális energiájukat egy magasabb szintre emelve azt. Amikor egy nő teljesnek érzi magát, akkor azon is képes túllépni, ha egy férfi nem úgy reagál rá, ahogy szeretné, azaz nem rabolja az energiáját, illetve nem vonz be alacsonyabb rezgésű energiákat, amik lehúzzák őt.