Ki Mária Magdolna?

Mária Magdolna – mi az, ami mindenkinek eszébe jut e név hallatán? Először is, amit a Bibliából tudunk – az pedig kb. annyi, hogy ”bűnös asszony” volt, akiből Jézus 7 démont űzött ki, aki felkente Jézust nárdusolajjal húsvét előtt, aki követte őt, aki a keresztnél is ott volt a többi asszonnyal és akinek Jézus megjelent először feltámadása után. Nem tűnik egy kulcsfontosságú személynek, mégis, ha megtudjuk azt a rengeteg háttér információt, ami arra a korra vonatkozott, kiderül, hogy az volt. A Nag Hammadiban talált gnosztikus evangéliumok már kicsit többet elárulnak róla, annyi már legalább kiderül, hogy ő is tanított, amit nem mindig néztek jó szemmel. Továbbá gnosztikus körökben Mária Magdolnát a halhatatlan Sophia istennő bölcsességével azonosították Dan Brown regényében a DaVinci kódban arról ír, hogy Magdolna Jézus felesége volt és volt közös gyerekük vagy gyerekeik, és hogy a keresztre feszítés után Franciaországba menekült és ott is tanított. Időközben már meglehetősen sok irodalom foglalkozik Mária Magdolnával. Van, aki ezt állítja és támasztja alá különböző adatokkal és van, aki azt. A hagyományos, történelmi adatokra támaszkodó irodalom mellett ott az ún. csatornázott irodalom is, ami más jellegű, de ugyanúgy értékesnek találom azt is. Az egyik inkább a történelmi Mária Magdolnát és korát mutatja be, míg a másikon inkább Magdolna lénye sugárzik át, ezáltal elősegítve egyféle személyes kapcsolatot az egyénnel, ami szerintem fontosabb. Az egyik az agyhoz szól, hogy megértsük a helyét az akkori világban, a másik a szívhez. Én most elsősorban a történelmi Magdolnával foglalkozom. Legszívesebben a Bibliából indulok ki, mert semmi sincs elrejtve benne, de a sorok közt olvasni tudni kell – ez azt jelenti, hogy háttér információval kell rendelkeznünk, hogy értsük az ott levő dolgokat. Pl. a 7 démon kiűzése egyesek szerint egy csakra tisztítás vagy egy beavatás. Ami igazán jelentős momentum, az az, amikor Magdolna felkeni Jézust Lázár/Simon házában nárdus olajjal. Ehhez ismernünk kell az akkori történelmi és kulturális szokásokat, törvényeket, illetve tudni kell azt, hogy Jézus eleve királyi családból származik, mégpedig Dávid családjából. Jézus családfáját Lukács és Máté is részletesen felvázolja. Innen fontosabb személy Dávid és Salamon. Jézus apja József származik ebből a vonalból, Szűz Mária pedig egy fontos papi család sarja.
Jézusról még annyit, hogy némely szigorúan ortodox tradíció a mai napig úgy tartja, hogy Jézus születésnapja szeptemberben volt, az engesztelés havában. Ez volt az uralkodói örökösök hivatalosan kijelölt hónapja – mindegy hogy mikor születtek. Csupán 314-ben történt, hogy Constantinus császár önkényesen dec. 25-re tette, mert egybeesett a pogány napkultusz ünnepével.

A zsidó házassági törvény

A zsidóknál, főleg ha dinasztikus családról volt szó, pontosan megvolt határozva a házasság mikéntje, hogyanja, ezt szabályozta a zsidó házassági törvény.
Gardner a zsidó házassági törvényről: Sokkal inkább szerződéses házassági egyezményről van szó, ahol stratégiai szempontok alapján jelölték ki egymás párját a fontos uralkodói vérvonalak megőrzése végett. … A terhesség első 3 hónapja kritikus volt annak eldöntésében, vajon az uralkodói származású férj megtartsa-e választott feleségét, vagy sem, mivel más nők akadtak a nemesi kasztban, akik ugyanolyan alkalmasak lehettek a kijelölt célra. A vetélés lehetősége mindig fennállt; az ilyen esetekben a feleséget alkalmatlannak tekintették, és másik nőt jelöltek ki helyette. A vetélés – ha volt ilyen – általában a terhesség első 3 hónapja alatt történt. Az a lehetőség is fennállt, hogy a feleség teljesen terméketlennek bizonyul, így a házasság első 3 éve egyfajta próbaidőszaknak felel meg. Ezért az efféle házasságoknak 2 szakasza létezett. Egy eljegyzési időszakot követően a pár próbajelleggel egybekelt, ám a házassági szerződést kezdetben nem véglegesítették. Ebben a kísérleti periódusban még ha a felség meg is fogant továbbra is leánynak azaz almah vagy virgónak számított a terhesség első 3 hónapja alatt. Csak ezután folyt le a házassági ceremónia második szakasza, amely során megkapta a jogot, hogy „feleségnek” nevezzék. Ekkor lett szentesítve és törvényessé téve a házasság. Így helyesen ábrázolják Máriát mint almahként fogant, csak félrefordították. Az almah ugyanis leányt, kisasszonyt jelent ebből virgo lett, és hozzá kellett tenni az intacta szót hogy érintetlen leány váljék belőle. (Gardner 40, 65)
Egy másik verzió ugyanabban a könyvben:
„Három hónappal az eljegyzési ceremónia után az első házasság formálissá vált, hogy a szeptembernek megfelelő hónapban megülhessék a lakodalmat. Ezt követően a fizikai érintkezés is megengedett volt, ám csupán decemberben. Ezzel biztosították, hogy az érintkezés eredményeként megfogant uralkodói örökös a következő engesztelési hónapban (szeptemberben) szülessen. Amennyiben a feleség nem termékenyült meg, az intim kapcsolatot felfüggesztették a következő decemberig, és így tovább. Amint a próbaidős felség teherbe esett, egy második házasság is létrejött, hogy teljesen törvényessé tegyék a kapcsolatot. Azonban a feleség továbbra is almahnak számított a második esküvő befejezéséig, mely- Josephus Flavius leírása szerint - akkor történt meg, amikor az a terhesség harmadik hónapján is túljutott. Ennek a késedelemnek az volt a célja, hogy jó eséllyel kizárhassák a vetélés lehetőségét. Így tehát a második házasság március havában zajlott. Azért volt ilyen szilárdan lefektetve, hogy a sikeres terhességig ne váljon teljesen törvényessé a házasság, mert így biztosították az uralkodói férj legális feleségcseréjét, amennyiben az első ara meddőnek bizonyult.” (Gardner, 133)

Hogyan lett Mária Magdolnából prostituált?

Mária Magdolna és Mária a maguk jogán is előkelő születésű papnők voltak, akiket különböző törzsi rendekbe neveztek ki. Mária Magdolna Benjámin törzséből származik, tehát szintén királyi családból. Szerintem ez a tény már eleve ellentétben áll azzal, hogy Magdolna esetleg prostituált lett volna. Mégis honnan ered akkor ez a feltevés? Erre is többféle okot találtak az ezt a témakört kutatók. Pl. A rómaiak gúnyneve Afrodité és Szophia istennő és egyéb istennő felé porne, ami szajhát jelent. Ha Magdolna Szophia megtestesülése, akkor őt is így illették. Burstein szerint ez az I. György pápa 591-ben tartott prédikációjára nyúlik vissza, és ő döntötte el azt is, hogy Mária Magdolna napja július 22. Ő mosta össze a Mária alakokat, és úgy értelmezte, hogy Magdolna az illatos olajjal próbálta lemosni saját bűneit (7 halálos bűn = 7 démon). Előtte a világi dolgok, örömök érdekelték, de most megbánt mindent, a haját mindenki megcsodálta, most azzal mossa az Úr lábát, büszke dolgokat mondott, de most azzal, hogy Jézus lábát csókolja ajkával aláveti magát neki, illetve minden örömöt/gyönyört megbánt és e tettével (ami a felkenés) feláldozta magát az Úrnak, a negatív dolgait pozitívvá változtatta, hogy most teljes egészében szolgálja az Úristent, akit előtte megvetett. Ez a prédikáció, amelyben sejtette, hogy Mária Magdolna bűnös nő volt, azaz szajha.

Mária Magdolna és Jézus

Mária Magdolna és Jézus kapcsolatáról Antoine Dondaine Domonkos-barát 1959-ben megjelentetett egy értekezést. A dél-franciaországi Katar rend középkori történelmi feljegyzéseit tárgyalva Dondaine leírja, hogy a hitük szerint Magdolna a valóságban Jézus felesége volt. A kánai menyegző, Jézus első csodatételének színhelye, pedig a saját menyegzője volt. Ugyanis, Mária intézkedett, szólt Jézusnak, hogy elfogyott a bor, és ő adta ki utasításban a cselédeknek is, hogy „Tegyetek meg mindent amit csak mond!” – Egyetlen meghívott vendégnek sem lett volna semmilyen joga ilyen parancsot kiosztani és Jézus és a vőlegény ebben az esetben egy és ugyanaz a személy kellett, hogy legyen.
Newarki John Shelby Spong püspök Magdolnával kapcsolatos értekezésében ráirányítja a figyelmet az apostolok Jézust kísérő feleségeivel és nővéreivel kapcsolatban az 1 Kor 1:5 versre, és felveti a kérdéseket:
Hogyan vált Mária Magdolna ezen asszonyok rangidős vezetőjévé (Az „apostolok apostolává”) , és miért szerepel a neve mindig legelöl a sorban, ha nem Jézus felesége?
Hogy lett volna joga igényt tartani Jézus testének elvitelére (Jn 20:15), ha nem ő lett volna a legközelebbi hozzátartozója?
Miért vállalta volna magára Jézus testének a temetés előtti fölkenésének hitvesi feladatát, ha nem ő a felesége?
Ebből arra következtet, hogy Magdolna és Jézus férj és felség lehettek. Ugyan az evangéliumokban sehol nem szerepel szó szerint, hogy ők házasok lettek volna, de az sem szerepel, hogy nem voltak azok. Léteznek olyan képzőművészeti ábrázolások, ahol Magdolna jelen van a kánai menyegzőn.
A héber Messiás és a görög Krisztus azt jelenti, hogy Felkent. Egyiptomban, Mezopotámiában is szokás volt valamilyen olajjal (Egyiptomban krokodil olaj) felkenni a királyt, Saul király birodalomalapítása során jött ez a szokás Izraelbe. Dávidot és a fiát Salamont is felkenték (2sam5:3, 1 Kir 1:39). Ez a királyi felkenés határozta meg a messiási rangot, tehát Dávid, Salamon és az ő uralkodó dinasztiájuk többi tagja mind Messiás, azaz Felkent volt. A házassági felkenést a Pásztor-királyok Hierosz Gamosz Inanna-Dumuzi tradíciójából vették át. A menyegzői felkenési rítus elvégzése kifejezetten a messiási menyasszony előjoga volt, és ő kizárólag az első és második házasság ceremóniáin végezhette el azt. Mária Magdolna tehát csakis Jézus feleségeként, és saját jogú papnőként kenhette fel a lábát és a fejét is a szent balzsammal. Egy férfi királynő nélkül nemcsak hogy nem lehetett király, de az illető királynőnek magának is királyi vérből kellett származnia.
Szűz Mária és Mária Magdolna is Ízisz papnő volt, ami azért nem volt különös, mert akkoriban még a jeruzsálemi templomban is jelen volt az istennőkultusz, csak az 5. században zárt be az utolsó templom. Az ottani istennőt Asherának hívták. Ashare Astartéből ered, ami pedig Inannából. Sumér, kánaánita szerelem istennő volt Inanna, Astarte és általános volt a tisztelete az egész római birodalomban, csak más nevei voltak.
Az ún hieros gamos = szent házasság, amelyben a papnő az istennőt testesíti meg és a pap vagy király az istent. Szerelmes dalok, dicséret, hálaadás követte a párt az egyesülés után, egy jogi törvényes esküvői szertatást is tartottak az egész városban, amely néha napokig is eltartott. A királyi egyesülés a termékenységet is jelentette, tükrözte. Ez vitalitást, harmóniát, jólétet jelentett az egész népnek. Később ez az éves termékenységi rítusban tükröződött.
A héber szentírásban a vőlegény és a menyasszony a szent házasság témája gyakran előkerül.
A kora kereszténységben Mária Magdolnát azonosították az Énekek Énekében szereplő menyasszonnyal, amit Starbird részletesen taglal. Eredetileg Salamonról és feleségéről Sába királynéjáról szól, akik pedig Jézus felmenői. Sába királynője is pogány papnő volt. Van, aki szerint az énekek éneke olyan mint egy liturgia, amit a szent házasság rítusa közben mondtak.
A nárduszt nem csak a házassági felkenéshez, hanem temetési rítusok során is alkalmazták mint balzsamozó anyagot. Hagyományos szokásnak számított, hogy a gyászoló özvegy egy feltört balzsamosfiolát (vagyis alabasztront) helyezett néhai férje sírjába. Ez volt az oka, hogy Mária Jézus sírjához ment, hogy bekenje olajjal.
Ami még arra utal, hogy Mária Magdolna Jézus felesége volt, hogy mindig Mária Magdolnát nevezik meg először a női kíséret tagjai közül, kivéve egyszer, amikor Máriát.
Mind a négy evangéliumban Magdolna jelen volt a sírnál. Ő az, akinek valóban jelen kellett lennie, hogy mint hites felesége bebalzsamozza Jézus testét. A zsidó törvény figyelembe vételével, miszerint csak a férj láthatta a feleségét nyílt hajjal, és ha más férfi jelenlétében is így hordta a haját az nem volt helyén való és válásra is okot adott, Starbird arra következtet, hogy Magdolna és Jézus vagy elég szabados szeretők voltak, akiket ez nem érdekelt, vagy házasok voltak.
Izrael törzseinek történelme során Júda és Benjámin törzse állt egymáshoz legközelebb és ők voltak a leghűségesebb szövetségesek. Pl. Dávid felesége Michol is Benjámin törzséből származott. Mivel Jézus és Magdolna is királyi családból származott, e házassággal két királyi vérvonal egyesült, és így Jézus visszaállíthatta volna a Salamon-vonal ház vezető hatalmát és spirituális vezetését. Hogy ezt a királyi vérvonalat megvédjék, titokban kellett tartani a rómaiak és Heródest követők elől, és ezt az eseményt Jézus keresztre feszítése után is titokban tartották. Mindent eltűntettek, a védelem érdekében, mert a gyerek volt Izrael reménye.
Julius Africanus-történetíró leírta, hogy a római hatóságok minden nyilvános feljegyzést elégettek Jeruzsálemben – hogy meghiusítsák a jézusi családfa részleteihez való minden további hozzáférést. Africanus ezeket a szóban forgó királyi örökösöket már Deszposzüni névvel illette (Desposyni azaz Jézus leszármazottai). Jézus testvére Jakab (mint Jeruzsálem kinevezett nazarénus püspöke) volt a deszposzüniek szerint „Az anyaszentegyház ura és minden püspök püspöke”. Így a deszposzüniek nagyobb autoritással bírtak mint a péteri, mert vérrokonságban álltak anyai ágon Jézussal, de Péter csak apostol volt. Aztán Constanitinus megalkotta a sol-invictus napimádattal egybekötött vallást 325-ben a niceai zsinaton és egyben bevezette a szent háromság tanát is.
Barbara Thiering, ausztrál tudós, aki a holt tengeri tekercsekre specializálta magát, szerint Jézus keresztre feszítésekor Magdolna a 3. hónapban terhes volt már. Garnder szerint azért nem érinthette meg Magdolna Jézust, amikor a feltámadás után találkozott vele, mert már terhes volt. Ugyanis ha a közösség uralkodói násszal kapcsolatos szabályait nézzük, akkor ezt betartva, Mária Magdolna a megfeszítés idején áldott állapotban volt.

Mária Magdolna Franciaországban

Hogy a vérvonalat biztonságban tudják, Magdolnának el kellett menekülnie Jeruzsálemből. Túl nagy volt a veszély. Több apostol is elmenekült Júdeából, Magdolna menedékért folyamodott az ifjú II. Heródes Agrippánál. Ő elintézte, hogy Magdolna eljuthasson a franciaországi Galliába, a királyi birtokra, ahová Heródes Archealoszt (Heródes Antipas) fivérét még i.sz. 39-ben száműzték. A heródesi birtok Vienne mellett (Lyon közelében), Marseillestől északra helyezkedett el.
Magdolna Lázárral, Mártával és Arimetai Józseffel Provencbe indult egy csónakkal. Mivel a vérvonal fenntartása fontos volt, Jézus barátainak az elsődleges dolga volt azt megvédeni. Starbird szerint Jézus politikailag túl veszélyes lett volna, így a rómaiak és a zsidók összefogtak. Ha Jézus vétke istenkáromlás lett volna, akkor meg kellett volna zsidó szokás szerint kövezni, de a keresztre feszítés római büntetés volt. Tehát így Róma ellenségének számít. Jézus vallási vezető is volt, aki az akkori papoknak a tanítását megkérdőjelezte, gyógyító is volt, és másképp értelmezte a szentírást.
Egy 11. sz-i legenda szerint az első keresztényüldözéssel, hullámmal jött Mária Magdolna, Márta és Lázár Provence-ba, egy evező nélküli csónakkal, és terjesztették az új keresztény vallást. Magdolna Marseilles-ben kezdett prédikálni, aztán Aix-en-provence-ban és végül a vadonban remeteként fejezte be az életét. 30 évet élt a barlangban étel és ital nélkül, csak a szent ételből él, amit az angyalok hoztak neki. Magdolnát a 13. sz.-ban felvették szentként az aranylegendába, a legenda aurea-ba, ami 182 történetet tartalmaz és 1259 és 1266 között írta a dominikánus szerzetes Jacobus de Voragine, amikor már létezett az inkvizíció.
A legendák szerint Magdolna csodákat is tett, és Diána helyére került Dél-Franciaországban. Pl. templomokat, kápolnákat szenteltek neki. Notre dame lumiére-nek, azaz fényességes nagyboldogasszonynak vagy fényes miasszonyunknak nevezték a franciák Magdolnát.
Más spekulációk szerint Mária Magdolna Rómába is utazott, ahol Tibériusznak tanította Jézus tanításait, és utána Máriával és Jánossal Efeszuszba telepedett le Kelet-Törökországban. A hagyomány szerint ugyanis Mária Magdolna vitte Rómába, Tibériusz császárnak a hírt Krisztus föltámadásáról, egy tojást átnyújtva neki. A kétkedő császár azonban azt felelte; akkor hiszi el a hírt, ha a tojás pirossá válik, ami azon nyomban be is következett. Innen ered a piros tojás festése húsvétkor. Mások szerint Magdolna Dél-Franciaországba utazott, ill. Tamással Indiába. Chilton szerint Magdalába ment vissza, és tanított, gyógyított és rituális felkenéseket végzett.
Az aranylegenda szerint Magdolna St. Maximinus karjaiban halt meg, aki testét egy faluban temette el Aix-en-Provence közelében i. u. 63-ban, ami később a St. Maximin nevet kapta. Ma az ottani templomot, Szent Mária Magdolna bazilikának hívják, itt vannak az eredeti relikviái.

A Mária Magdolna ábrázolások és a róla alkotott kép alakulása a történelem során

Mária Magdolna apostoli szerepét az első századtól kezdve nem kérdőjelezik meg.
A 8. sz-ban Britanniában is elkezdték tisztelni, pl. Beda kalendáriumában már szerepelt.
A 12. sz.-ban a trubadúrok Franciaországban terjeszteni kezdték az isteni nő tiszteletét, a domna, domina, azaz úrnő tiszteletét. Többen ezt a tiszteletet is Mária Magdolnához vezetik vissza. Egyesek szerint szintén Magdolna ihletettségű az 1210-ben keletkezett Trisztán és Izolda Gottfried von Straßburgtól, aki a szerelemüket a bor és a kenyér szentségéhez hasonlította. Ugyancsak a 12 sz-tól a festészetben, művészetben Magdolnát Jézus párjaként festik le és a 12. sz-ra az apostolok apostolának ismerték őt, mert az ő privilégiuma volt, hogy elsőnek találkozott Jézussal a feltámadás után.
A 13. sz-ban Magdolna tisztelete nemzetközivé vált. Mária Magdolna a dominikánusok védőszentje lett. Észak-Olaszországban sok templomot és kolostort szenteltek neki. A Madalena név pedig a 14. sz-ra kedvelt női név lett, főleg Toskánában. Sok festmény, kép is készült Magdolnáról, főleg a trubadúrok, majd a preraffaeliták korában a 19. sz-ban.
Általában szépnek, csábítónak festik le, de már a 6. századtól bűnbánó bűnösként ábrázolják.
1100-tól vezetik be a cölibátust, nem házasodhatnak a papok, és ugyanabban az időben keletkezett a szeplőtelen fogantatás eszméje is (az almah szűznek való fordítása). A bűnbánás is nagyon felértékelődött (ld. búcsúcédulák). 1215-ben vezették be a bűnbánás szentségét és kötelező volt templomba járni, gyónni és áldozni. Mária Magdolna a prédikációkban bűnösként jelent meg, a szenvedély, szexuális vágy, hiúság, világi élet fogalmát társították hozzá.
A 16. sz-tól meztelenül is lefestik már Magdolnát. De a meztelenség az igazság és az újjászületés szimbóluma is volt. Ugyanakkor a független nőt is szimbolizálja, aki a saját útját járja, az isteni nőiséget, aki minden nőben lakozik, mindig jelenlevő.
A középkorban kedvelt volt a noli me tangere (ne érj hozzám) jelenet, a barokk korban hosszú hullámos hajú gyönyörű nőként ábrázolták átlátszó ruhában, ami a tisztaságát, ártatlanságát jelzi az emberi léleknek a bűnbánat és kegyelem után.
Sainte Baume-ban 1822-től újraéledt a Magdolna kultusz.
A 19. sz-ban végzetes nőként ábrázolták, és a szexualitás került a középpontba. A 19. sz.-i viktoriánus Angliában pl. a magdalene szó prostituáltat jelentett.

Mária Magdolna és a szimbólumok

A Magdolna ábrázolásoknak, általában megvan a maga szimbolikája. Többnyire pirosban, vagy piros-zöldben, zöldben ábrázolják, de előfordul a piros-fehér, vagy a narancs, lila szín is. A narancs a világi életet jelképezi, a lila, ibolya a bűnbánás, és szomorúság színe, a piros pedig a szereteté. A piros és fehér a testvér-menyasszony színe: a piros a szenvedély és a fehér a tisztaság. Az álkémiában a piros és a fehér az ellentétek egységét is jelképezi. Magdolnát még gyakran zöldben is ábrázolják, ez pedig a természet, a termékenység színe. Általános magdolnás szimbólumok még a koponya, könyv, tükör, üst, ékszerek, gyertya, vörös tojás, és őt gyakran hosszú, dús hajjal festik le, van hogy egész testét eltakarja a haja. Haja általában vörös, ez pedig Magdolna születési, nemesi előjogának jelképe. Gyakran ábrázolják még vörös tojással a kezében, ami a születés, új élet, húsvéti jelenet szimbóluma. Magdolnát kehellyel is szokták ábrázolni és hozzá kötődik a vörös rózsa jelképe is. Magdolna a menyasszony aspektusa a nőinek, amit az egyház megtagadott. A rózsa a szerelem istennők szimbóluma az ókor óta. Piros X volt Jézus keresztje, ami a megvilágosodást jelenti.
A Dan Brown Da Vinci kódjában említett szimbólumok szerint a V a kehely azaz a nő és a Λ a kard vagy penge, azaz a férfi. Ennek egysége az X.
A nőiség örök kehelyszimbóluma V jelként (gyűjtőedény, tartály) maradt ránk, amit a szentélyek már i.e. 3500-tól kezdve az Anyaistennő méhével azonosítottak. A Szent Grált is egyfajta gyűjtőedényhez hasonlították, mert állítólag ez hordozta a szent „királyi vért” – a Sangrealt. Úgy vélték a messiási örökséget is jelképesen egy kehely vagy kupa tartalmazza. Azonban Mária Magdolna kelyhe volt az, amely a Deszposzün-vért hordozta saját méhében. A dalnokok a Világ Grálja néven illeték őt.
Az ellentétes férfiszimbólum: Λ, kardpengét vagy szarvat jelképezett. Általában kardként jelenítik meg de az egyszarvúak mitológiájában is megtalálható. Ha a két szimbólumot, a nőit és a férfit pontosan egymás fölé helyezzük, az X jelet kapjuk. Az ellentétes nemek egyesülésének eme jelét már igen korai időktől a menyegzői szoba szent egységének jelölésére használták. Ez volt a kereszt eredeti szent jelképe. A szent házasság, a férfi és női egység a Dávid-csillagban is megjelenik Jahve és Shekina egysége; Jahve visszament az égbe míg a menyasszonya száműzetésben volt a földön. A szent házasság a harmónia és a jólét ígérete.

Mária Magdolna mint női apostol és a keresztény egyház társalapítója

Magdolna alakja 70-75-re, amikor az evangéliumok, levelek megjelentek, már ködösítve volt. Ő is prédikál, misszionáriusnak, evangélistának tekinthető, gyógyító és csodatevő volt. Arne J. de Keijyer szerint Magdolna volt a keresztény ősközösség megalapítója, ő kezdte el Jézus tanításait összegyűjteni és ez lett átdolgozva a János-evangéliumban, ami tulajdonképpen Magdolnáé. Szerinte mivel nem akartak nőket elfogadni az egyházban kicserélték az ő nevét „a szeretett tanítvány”-ra. Ami erre utal, az a szeretett tanítvány jelenléte a keresztnél és az üres sírnál. De honnan tudná a szeretett tanítvány ilyen részletességgel, hogy mi játszódott le Magdolna és Jézus között e két helyszínen, amikor rajtuk kívül más nem volt jelen. Magdolnát végülis társalapítónak lehet tekinteni a katolikus Egyház alapításában. Ő a feltámadás első tanúja és őt jobban megilleti az egyház megalapítója cím, mint Pétert. Amit ő mond, az teljesen más mint amit ismerünk. Pl. Magdolna evangéliuma szerint Jézus tanításait egyénileg kell alkalmazni tudni és ez vezet az igazi apostoli léthez és megváltáshoz.
Az apokrif iratokban Mária Magdolna mindig azt mondja, nem az a lényeg, hogy a nemek harcában ki kerekedik felül, hanem arról beszél, hogy mit jelent, igazi emberré válni.
A gnosztikus fogalmak szerint Magdolna ugyanannyira megjeleníti az emberségesség isteni elemét mint Jézus, és ő is isteni inspirációból beszél az emberiségről és ugyanannyira hiteles mint Jézus.

A Magdolna név jelentése

Maga a Magdolna név jelentésére többféle változat van. A legismertebb, hogy Magdalából származott, ami egy kis halászfalu Galileában, csak hogy akkor az még nem ilyen néven létezett, mert abban az időben Taricheae-nak hívták, és Kr. után 67-ben lerombolták. Aztán a helyébe építettek egy várost és annak a neve Magdale Nunnayah , a halak tornya – de akkor már Magdolna nem volt ott.
Olyan feltételezés is létezik, miszerint Magdalum Mária Magdolna őseinek tulajdona, akik nemes, királyi származásúak. Apja neve Syrus, anyjáé Eucharia, testvére Lázár és Márta, közösen Magdalum-ot birtokolják, ami egy város két mérföldre Genezárethtől. Betánia és Jeruzsálem egy része is az övék. Így Betánia Mártáé, Jeruzsálem része Lázáré és Magdalum Máriáé. Jézus menybemenetele után viszont mindent eladtak és az apostoloknak adtak.
Magdolna egy másik jelentése a „mag” szóból, nagyot jelent, (magasztos?) akár Nagy Magdolnának is lehetne hívni (mint Nagy Sándort, ugyanabból a szótőből ered). Még egy jelentése a nyáj őrtornya. Ugyanis a Bibliában van egy szó, a magdal-eder, és általában erre hivatkoznak:, „és te magdal-eder – a nyáj tornya, hozzád jön és visszatér a régi uralom.” (Micha 4, 8-11). A szövegben még említik a száműzetését és a visszatérését.
A magyar jelentése pedig: a mag – maghordozó.
A Jézus születése utáni kor szimbóluma a hal, a kereszténységet is így szokták ábrázolni, csakhogy az akkori idők szimbóluma nem egy hal, hanem kettő (Jézus és Mária Magdolna), amely a krisztusi út szívét jelképezte.

Mária Magdolna és a nőiség

Sajnos az egyház szerintem eléggé nagy kárt tett a nőiséget illetően. Máriából szűz lett, Magdolnából szajha. Mária mint az ég királynője és a mindenek anyja, csak a férfi hierarchia mellett maradt meg nőnek, de csak így maradhatott fenn a nőiség. Magdolnát viszont megtagadták, és így a nőiséget is, amivel veszteség érte a nőiséget, a nőiség princípiumát. A kereszténységet akkor nyeri el ismét egyensúlyát, ha nem csak a vőlegényt ismerjük el, hanem a menyasszonyt is.
Mária Magdolna példaképe sok nőnek, aki mint női apostol, szellemi vezető, bátorságot, hűséget, erőt jelenít meg. Burstein szerint benne mutatkozik meg a női erő, hűség, női viszonyulás istenhez, istennel való egyesülés, teljesség érzése, a nagy tetterő és az elkötelezettség. Akik megtalálták saját kapcsolatukat Magdolnával, általában egyféle függetlenség érzésről mesélnek, arról, hogy maguk határozzák meg, hogy mi működik a saját spirituális keresésüknél és mi nem. Franciaországban még ma is létezik beavatás a Magdolna misztériumokba.
Burstein szerint mindenkinek egyenként kell egyé válnia, azonosulnia Magdolnával, és ha ezt komolyan gondolja, vágyik rá, akkor ezt is fogja kisugározni. Számomra a legfontosabb hogy személy szerint mindeni saját maga alakítson ki egy kapcsolatot Mária Magdolnával, akit ő megérintett, hiszen mindenki másképp éli meg őt, mást jelent neki.
Burstein szerint amit Magdolna felismert mindenki felismerhet, ő mindenkihez beszél, csak meg kell hallgatni. A cél az istennel való egység.


Felhasznált irodalom:


Biblia
M. Baigent-R. Reigh-H. Lincoln: Az abbé titka (Szent vér, szent grál)
Laurence Gardner: Mária Magdolna öröksége
Jan McDonald: Mary Magdalene, Lost Goddess, Lost Gospels
Dan Burstein: The secret of Mary Magdalen / Das Geheimnis der Maria Magdalena
Susan Haskins: Mary Magdalen, Myth and Metaphor / Maria Magdalena, Ihre wahre Geschichte
Dan Brown: A da Vinci-kód
Krizantén üzenetek: Halak és Vízöntő kor átmenete; Krisztus követése-azonosulás-földi fizikai mag hordozása; A Zsidó házassági törvény