Egyiptom 1.rész

Számomra egy nagyon mély és gyógyító megélés volt Egyiptom. Olyan mintha nem csak egy életszakaszt, hanem egy évezredes terhet tennék le. Amikor véget ér nagyobb több életen tartó ciklus és kapok egy második esélyt, szimbolikusan az egyik templomban egy új ankh keresztet kapva, hogy „azt most már ne veszítsem el”. Olyan volt mintha ízeimre szednének szét és porrá zúznának, ahol minden, de minden árnyammal szembesülnöm kell és fogalmam nem volt, hogy ebből hogy jövök ki. A mélypont az út közepén volt, az 5. napon és onnan minden egyes nappal kicsit feljebb jöttem és szárnyalni kezdtem. A végére az égiek egy új minőségben össze is raktak megint és békével, harmóniával, hálával a szívemben tértem vissza Magyarországra. Most egy új életszakasz kezdődik minden értelemben. Hálás vagyok Egyiptomnak az ajándékaiért és meglepve vettem észre, hogy mennyire szeretem, és mennyire otthon érzem magam ott. A kedvenc helyem Philae, ahol szó szerint hazaérkeztem Ízisz templomában. De nézzük szépen sorjában.

1      1. nap:

3 napra az Aswan-hoz tartozó Núbiai faluban szálltunk meg rögtön a Nílus partján. Egyszerű volt a szállás, de nagyon szép és tiszta. Az emberek is kedvesek és a helyi specialitások finomak.

Ezen a napon hajóval a Nasser-tavon Kalabsha szigetére látogattunk el, ahol nőiségünkkel kapcsolatos kishitűségeinket hagytuk hátra és megnyitottuk magunkat Egyiptom földjének s ajándékainak. Itt kaptam azt az üzenetet, hogy az egyiptomi istenek ismét velem vannak, nem hagytak el és helyük van a mindenségben.

 

2. nap:

A Szudánhoz közel levő Abu Simbel-be látogattunk el, ahová 3 órát utaztunk busszal. Még a sivatag kezdete volt és megtudtuk, hogy a núbiaiak szeretnek krokodilt házi állatként tartani és a kis krokikat meg is lehet simogatni. A nagyokat általában visszaviszik a tóba. Abu Simbel az elején ellenállás volt a számomra, és végül egy nagy gyógyítás. Női és férfi részeinket gyógyítottuk a II. Ramszesznek és párjának Nefertárinak szentelt templomokban. Minden kis teremben kaptam egy üzenetet, amiért nagyon hálás vagyok. Itt indította el Szűz Mária és Mária Magdolna a gyógyítást bennem, és itt kaptam meg az ankh keresztemet Ízisztől. Megértettem, hogy a férfiak bukása az volt, hogy túl erőből, tudatból élték erejüket, hatalmukat, szeretet nélkül, és hogy rendben van férfiként is szeretni, ld. Jézus. Attól még ugyanolyan férfi marad, ha szeret. Azt is láttam, ahogy életeken át megöltek, szíven szúrtak, és én mégis mentem előre, és ezek által egyre erősebb lettem. Volt olyan terem is, ahol olyan erős volt a szeretet, hogy ki sem akartam jönni belőle egy darabig. És volt, ahol azt az üzenetet kaptam, hogy emlékezzek, hogy én élet vagyok és nem a halál és nem a félelem, hanem az élet. Majdnem minden nap kísért egy egyiptomi istenség, vagy jelent meg egy kép, ahová aztán mentünk és kiderült, hogy vele fogunk dolgozni aznap.

3. nap:

Philae-be utaztunk ismét hajóval. Ez az egyik legtovább fennmaradt Ízisz-templom, egészen a 6. századig, amikor is kopt keresztény templom lett belőle. Ezt is mint az előző két templomot szétszedték és odébb újra felépítették egy magasabb szigeten. Az első gát megépítésekor 1902-ben a Nílus elöntötte a núbiai területeket (Aswan alatti rész) és belőle lett a Nasser-tó. Philae vízben állt egészen az 1970-es évekig, amikor is újraépítették a Philae-hez közeli Agilkia szigeten. A kőfaragások megmaradtak, de a festéseket elmosta a víz. Cölöpök jelzik az egykori helyét. A bejárati kapuja most is épen megmaradt, oda is elhajóztunk. Közel van egymáshoz a két hely. Philae egyébként azt jelenti "az idő szigete". Itt egyféle újraépítés a 14 minőségem megtalálása és lényembe való integrálása volt a feladat. Egyébként teljes szeretet-egységet, örömet, hazatérést éltem meg. Teljesen otthon éreztem magam és nagyon hálás voltam, hogy itt lehettem. Itt ittunk is mindannyian a Nílus vízéből, ami szép tiszta volt.

 

 Az eredeti kapu (amíg fekete a kő, addig szokott áradni a Nílus)

Philae régen a gát előtt és után (ez a 4 kép a netről van):

4.nap

Elhajóztunk az Elephantiné (elefánt) szigetre, ahol csak hangolódtunk az ottani templomokhoz. Ott jelenleg is ásatás folyik. Ez volt Núbia és Egyiptom határa. Ketten benéztünk a botanikus kertbe is, ahol inkább különböző fákat lehetett megcsodálni. Délután elfoglaltuk a szállásunkat az egyik nílusi hajón, ahol 3 éjjelt töltöttünk, majd este Kom Ombo templomába látogattunk el, ahol a negatív és pozitív részeim egységét éltem meg. A szentélyek szentélye volt nagyon erős, összekötötte bennem az eget a földdel. Az idő sajnos a folyamat beindítására volt elég, de egyáltalán beállni is fényképezkedés címszó alatt lehetett. Dandarán és talán Karnakon kívül minden helyre jellemző, hogy az ember nem állhat meg és nem meditálhat, legalábbis pénz nélkül. Járva-kelve, fényképezve kell kapcsolódni, meditálni, mert ezzel nem tudnak mit kezdeni. Így volt első naptól kezdve gyakorlatilag végig. Ez kissé zavaró volt, de így is minden folyamat végbement, aminek kellett. Néha turistacsoportokhoz keveredtem be, mert akkor az őrök, rendőrök békén hagytak, nem volt feltűnő, hogy én közben meditálok nyitott szemmel, miközben egy csoportban magyaráznak és nézelődnek az emberek. Közben már mélyen szembejöttek olyan életbeli szituációk, amikkel már nagyon az árnyoldalammal szembesültem. És ez még mélyült a következő napon.

 Az Elephantiné szigeten:

 A botanikus kertben:

 Kom Ombo temploma:

5. nap:

Reggel Edfu templomát néztük meg. Itt a templom női és férfi részén mentünk végig, közben a csakráinkat tisztítva. Itt sikerült majdnem elvesznem és bepánikolnom. Másik lovaskocsival  kellett visszamenjek, de nem tudtam, az hol parkol a sok lovaskocsi között és közben időre kellett visszaérni, mert a hajó indult tovább. Mély volt az elveszéstől való félelmem, és csak később már a többieket megtalálva jutott eszembe, hogy végül is mehettem volna a csoportunktól független lovaskocsival is a hajóhoz. Valami ott felszakadt, megmutatkozott. A csoport nagyon elfogadó volt és ezáltal is sokat gyógyultam és egyre jobban megnyíltam. Megértettem, hogy anno a gyermekrészem annyira sérült, elveszett, hogy nem tudott mire építkezni a felnőtt. Megtudtam, hogy saját magam hibáztatása helyett van lehetőség a gyógyulásra. A gyermeki ént egy felnőtt én tudja segíteni, és hogy most vagyok olyan erős, hogy tudjak azzal szembesülni, amivel régen nem tudtam. Ez volt tapasztalásom mélypontja és egyben a feloldás is. Innentől kezdve már csak egyre jobb lett minden. Délután vettem egy kis Ízisz medált a hajón, és onnantól kezdve "szárnyalás". Este Luxorban kötöttünk ki és néztük meg az ottani templomot. A feladat az isteni részünk visszavétele volt, a saját lelkünk követése, merni kilógni a sorból. Mindenféle színek, szimbólumok, megélések jöttek. Az Ámon papság központja volt, aki "kicsit" félrehasználta a tudását és hatalmát. Ennek a gyógyulása történt meg, indult el itt. Pl. a múltban megerőszakolt nő részemet felküldtem a fénybe. Már az utazás előtt otthon intenzíven dolgoztam egyiptomi sérült lélekrészeimmel meditációban, közben generációs oldást is végezve. És még előtte egy 10 egyiptomi meditációs transzformációs cikluson is túl voltam. A bennem levő utazás előtti feszültséget oldotta az egyiptomi út.

 Edfu:

Luxor: