Egyiptom 2. rész

6. nap:

Már hajnali 5 órakor keltünk és indultunk el Dandara templomába, a 7 Hathor gyógyító templomába. Ha nem lett volna ilyen lágy, nem bírtam volna elviselni még egy templomot, de az volt. Nagyon lágy, örömteli, gyógyító. Itt az univerzumig tágultunk ki és az öröm, a tánc, az ének, a gyönyörrel kapcsolódtunk. De kapcsolódtunk, a halállal, a születéssel is. Itt elengedtük azt, amit eddig nem sikerült, emlékeztünk az életfeladatunkra Az őrök igazán kedvesek voltak, még a templom földalatti részébe is bemehettünk és nyugodtan meditálhattunk is.

Dandara:

 Bess, a gyerekek védelmezője:

Dandara után Karnakba vitt utunk, az Ámon papság második nagy központjába. Elsőként Sekhmet szentélyébe mentünk, akit gyakran félreértelmeztek. Az ő pusztító igazságérzete, szenvedélye vált a gyógyító Hathorrá. Ott végeztünk is egy kis szertartást, hogy szűnjön meg a nők egymás közti rivalizálása. Nekem viszont az jött üzenetként, hogy az csak akkor fog megszűnni, ha visszaáll a nők önbecsülése, a helyén tudják értéküket kezelni, mert ameddig ez nincs meg, addig nem fog megszűnni a rivalizálás sem. Jó érzés volt Sekhmettel is lenni, eléggé gyakran kísért utamon Egyiptomban, hol egyedül, hol más minőségekkel együtt. Az út vége felé aztán Hathor, Hórusz, Ízisz lett inkább a kísérőm. Váltogatták egymást, mikor épp melyiknek volt ott a helye. A templomok általában ligetekben épültek, s Karnaknál van egy tó is. Ott Ízisz papnőként ébredtünk újjá és sugároztuk erőnket a helyen s végig ki mindenhová ahol szükség van rá, ki az univerzumig. Ez nagyon felszabadító, örömteli gyakorlat volt. Itt vettük vissza erőnket az Ámon papságtól. Itt ért véget számomra egy több ezer éves ciklus. Voltam elkövető is és áldozat is, de most vége ennek az időszaknak. Volt két obeliszk is, ahogy Luxorban is volt egy. Általában a naptemplomok előtt állt kettő, amit eléggé szerte hordtak a világban. Tulajdonképpen az obeliszknek is mint a piramisnak az energia gyűjtés és továbbítás a feladata. Az égből gyűjti a földbe és ott szétterjeszti. És ez Párizsba is működik. Ott áll ugyanis a luxori obeliszk párja. :)

Karnak:

 Sekhmet:

 Ezután a Királynők völgyébe látogattunk el. Ott a sírokban nagyon szépen megmaradtak a falfestmények. Feltűnt, hogy jó pár istenség bőre kékre van festve, akárcsak Krishnáé. Ez elgondolkodtatott. Állítólag éltek régen kékvérűek is a földön. Lehet másik civilizáció volt az egyiptomi, de lehet csak nagy egységszellemek, különféle minőségek voltak az egyiptomi istenek. Ízisz se más mint maga a forrás. Így aztán helye van mindegyiknek a nagy egészben és most újra ott vannak a saját egységemben is – a szétszakítottságnak vége, a helyére kerültek bennem, ami a krisztusi energia nélkül nem sikerült volna (Mária gyógyítása az elején). A Királynők völgyében arra emlékeztünk, hogy a forrás végtelen és mindig velünk van, bennünk van, így aztán az anyagi dolgok mindig újra teremtődhetnek és ezért nem fontos ragaszkodni hozzájuk. 

A Királynők völgye:

 A Királynők völgye után Hatsepszut sírjához látogattunk el. Itt kiléptünk a mátrixból és emlékeztünk Lemúriára (a bukás előtti állapot). Itt tudatosult bennem, hogy a Teremtő annyira szeret bennünket, hogy tényleg mindent kipróbálhattunk. 

 7. nap:

A sok spirituális élmény után, ez egy igazán világi nap volt, de abból elég is volt ennyi. Gyakorlatilag egész nap csak vásároltunk. Először ruhát néztünk magunknak, ami a királynői-papnői minőségre kíván emlékeztetni. Van Kairóban egy utca, ahol tényleg csupa királynős ruhát lehet kapni. Választottam egy szolidabbat, de benne is úgy érzem magam mintha Seherezádé meséjéből léptem volna elő. :) Utána ebédeltünk, majd Kairó bazáraiban illő ékszert választottunk a ruháinkhoz, és egy kicsit bevásároltunk ezt-azt.

 Kairo:

 a ruhák:

 8. nap:

Új ruhánkban fodrászhoz mentünk, ahol manikűrt is kaptunk, és kisminkelhettük magunkat. Utána pedig fotózkodás a gízai piramisoknál. Így kerültem tevére is a fénykép miatt. :) A fényképezkedés jó is volt, meg fárasztó is. Igazi bepillantást kaptunk a fotómodellek életébe, ami nem épp az én világom. Egyszeri alkalomra viszont nagyon jó volt és különleges is. Ezután átöltöztünk, majd bementünk a nagy piramisba. Csak a felső részébe, mert az alsó csak bizonyos időszakban van nyitva. Nagyon érdekes benn lenni. Szűk, meredek és alacsony az út felfelé, ahol egyre melegebb lesz. A kamrában pedig már nagyon meleg van. A szarkofágban meg még melegebb. Az őrök miatt nem lehetett belefeküdni, de a karomat attól még beraktam. Nagyon érdekes, ha hangot adunk ki, sokkal erősebben és szebben jön vissza a hang. Gyönyörű. Már ahogy betettem a lábam a piramisba mondták az égiek, hogy megbocsátanak, tegyem le a régi dolgokat, hadd nyíljon meg előttem az új. Minden rendben van. Fenn annyira nem is tudtam úgy most kapcsolódni, csak annyi jött, hogy itt jól működik a telepátia is, a lélekkommunikáció, és rádöbbentem, hogy de én erre emlékszem. Visszafelé az volt a feladat, hogy annak a helyére, amit odafelé elengedtünk, a mágia rosszra való használatát elkövetőként vagy áldozatként, most lélekből tudjunk élni és hagyjuk lefizikálódni az életfeladatunkat.

A piramisok egyébként nem sírok, hanem energiasátrak, energiarendszerek. A föld alatt egy alagútrendszerrel össze vannak kötve egymással.

9. nap:

A Vörös-tengerhez utaztunk, a Szuezi öbölbe, Ain Sokhnába. Itt tulajdonképpen pihentünk, egész nap a tengerparton voltunk, fürödtünk, napoztunk, beszélgettünk. Itt zártuk az utazást hasonlóan mint ahogy megnyitottuk. Virággal, vízzel, szisztrummal, kéréssel, hálával, beszélgetéssel. Este pedig kipróbáltuk a libanoni éttermet, ami szintén finom volt.  

10. nap:

Utazás Kairóba, majd Budapestre.

 Kairo a repülőről:

 Már Magyarország felett:

Örülök, hogy Egyiptomban lehettem, és még visszavágyom. Kellett, hogy fizikailag is elmenjek, mert így tudtam újra kapcsolódni az egyiptomi földdel és ősi isteneivel, itt tudtam lezárni egy nagy korszakot, itt volt a bukásom annak idején és ide tértem vissza egy második esélyt kapva, hogy most már ügyesebb legyek. Philae számomra hazatérés és Egyiptom olyan mintha otthon lennék. Azt azért hozzáteszem, hogy egy jó vezető nélkül mint pl. a Veres Kriszta, aki már kinn él Egyiptomban évek óta, nem indulnék neki az útnak, és nem is adott volna ennyi mindent mint egy sima utazási irodás út.