Telihold

Telihold van és ez ujjongással töltött el. Már az utóbbi napokban készülődtem megünnepelni a teliholdat mint ahogy régen tettem. Régen sokat ünnepeltem holdünnepeket és az évkör ünnepeit. Aztán ez elmaradt. Munkám által ismét jobban tartom az évkört és kikerültek a konyhába (a „házi tűzhelyhez”, avagy a lakás szívébe) és egyéb helyekre az évszaknak megfelelő szimbolikus tárgyak. Most éppen maszkok és gyertyák. Lévén a fény és a tűz ünnepe Gyertyaszentelő Boldogasszony avagy Imbolc, no meg a farsangé. Sütöttem szíveket, mivel Valentin nap is közeleg, és a megfelelő italról is gondoskodtam, így minden megvan a „tora és bor” részhez. Már rég tartottam szertartást, most sem igazán azt tartottam. A véleményem továbbra is az, hogy egyszerűen csak a szívre kell hallgatni, és azt tenni, amit súg. A bort is helyettesítheti bármi más, mint ahogy a tortát is, mindegy mi, amire vágyom éppen. Régen volt rituálés ruhám, ami azért jó, mert mindig csak az „Ünnepeken” vettem fel és egy idő után átvette ezt az energiát, érezni lehetett az istennőt, a szeretet, s így könnyebben rá tudtam hangolódni az ünnepre. Most is átöltöztem, de nem abba. Meghívtam az Istennőt és Magdolnát a magam szavaival és emlékeztem az istennő szavára. Eltelt talán több mint hét év és az a néhány sor ugyanúgy megállja a helyét a mai napig is. Voltak kellékeim: kehely, egy szép tál vagy tányér és ékszerek, amiket csak ekkor húztam fel. Most is volt ezekből néhány. De a lényeg: a kapcsolat. A kapcsolat a belsőnkkel, a szívünkkel, a bennünk levő istenivel, istennőivel és magával a Teremtővel. Bennem erősen ég a vágy, a kapcsolódás a női oldalhoz, és szükségem van erre a kapcsolatra. Ünnepeltem magam és az istennőt. Magdolna szavaival örömteli és játékos volt a tánc, amelyen keresztül kapcsolódtam hozzá, de a táncra általában ez jellemző. Jó volt magamat megélni és kapcsolódni, emlékezni és ráhangolódni az évezredes szokásra, amikor a nők a nőiséget ünnepelték. A kiáradást, a teliholdat. Nem tartott soká, csak talán fél óra volt és mégis teljesen feltöltött. Kinézek az ablakon és rám mosolyog a telihold. Szimbolikus. Nem a teliholdat imádjuk és imádták, hanem a teremtés női princípiumát. A saját erőnket és szépségünket, azt amik vagyunk. És egy kicsit kizökkent a hétköznapokból és segít kapcsolódni önmagunkhoz, egy kicsit ünnepelünk együtt. Fizikailag vagy csak tudatilag, de együtt veszünk részt ezen az ünnepen, a nőiség egyik ünnepén.

Íme az istennő szavai:

„Én vagyok, aki vigyázok rátok

vagyok mindenek anyja.

Boldoggá tesz, ha nem feledtek.

Telihold ünnepén ki engem köszönt,

önmagát ünnepli bennem.

Jó Urammal együtt szőjük egy szövetté

minden életek fonalát.

Én vagyok a kezdet és a vég,

a Szűz, az Anya, a Vénség.

Akármerre jártok, tudjátok

én veletek vagyok örökre,

lelketek legmélyén várok rátok.

Magatokba tekintsetek, ha engem kerestek,

én vagyok a szeretet és az élet.

Keressetek és tegyetek boldoggá,

a szeretet muzsikája és a nevetés

szívemig érő ének.

Legyetek igazak hozzám, s igaz leszek hozzátok.

A szeretet a törvény és a szeretet a jutalom

nekem és néktek.

Úgy legyen”.

Ez megtalálható Raymond Buckland könyvében. Volt régen egy kis füzetem, amibe leírtam, ami nekem fontos volt, kis jegyzet, idézetek, ún. szertartásfüzet, amit magam készítettem. Nem nevezem meg a „vallást”, mert mindegy. Nem fontos, nem lényeges. Csak az számít, ami a szívben van és ami fontos, az ott marad. Mindenből az, ami kell. Valláson túli, csupán segítség. Egy katalizátor hogy önmagammal kapcsolatba lépjek és az istenivel, a többit a szív diktálja és minden jó, ami a szeretet kifejeződése. Vitt a szívem és én örömmel ünnepeltem. S gondolataimban folytatódik az ünnep a jelenlétben.