A felszabadulás útja

Nemrég tudatosan mentem el egy programra, hogy szembenézzek a félelmeimmel. Egyrészt ott volt a félelem és a vágy. Mindkettő útjelző, hogy merre kell menni. A vágy, hogy másra gondolni sem tudsz és muszáj ott lenned, mert tudod és érzed, hogy ott a helyed, és a félelem, ami tudatja, hogy valami új, valami szembenézni való lép be az életedbe, valami új tapasztalás, ami talán romba döntheti eddigi nézeted, eddigi hitvilágodat. Elmentem, és mint annak idején, Inanna labirintusának bejárásánál ismét nekem kellett megdolgoznom, hogy egyáltalán bejussak abba az alvilági „labirintusba”, holott igazán semmi kedvem hozzá, de mégis a legnagyobb élményeket hozta eddig életembe. Hát mentem. Most nem zuhogó esőben és sárban, tüskékbe tenyerelve vagy kicselezve a kapu őrzőjét, hanem hóviharban. Sütött a nap, amíg ki nem szálltam a vonatról és abban a pillanatban esni kezdett a hó. Nem láttam szinte, térképet elő sem tudtam venni, mentem ahová a lábam vitt. Ösztönösen jó irányba mentem, csak mikor aztán mégis előszedtem azt a térképet, akkor tévedtem el. Aztán végül eltettem és ismét ösztöneimre hallgatva mentem tovább utamon, míg végül megérkeztem a helyszínre, ráadásul még időben. Pontosan megtapasztaltam azt, amitől féltem, ami valami ősi visszatartó emlék, amit most fel kell oldjak, mert újra és újra elém teszik. Első nap kicsit fejfájós, és persze, hogy azzal kerülök párba, akivel nem is akarok. Mindig azzal kerülök párba, de ott valami rendeznivaló van, előző élet vagy csak hitrendszer és mindig az lesz a vége, hogy megszeretem és hálás vagyok érte. Második nap sokkal mélyebb és sokkal jobb. A technika nem is számít olyan sokat, szinte nem volt, amit nem ismertem vagy csináltam volna már, viszont a megtapasztalás és az együttlét annál fontosabb. Az, hogy most hol tartok. Egyrészt fontos a másik személyisége, mit hogy tud közvetíteni mint csatorna, másrészt meg a Te és a jelenlevők munkája, és ettől lesz élmény. Mennyire sikerül beleengedni magunkat ezekbe a dolgokba? Megérinteni a másikat, rábízni magunkat, milyen érzés férfi és milyen érzés női energiával dolgozni? Mit vált ki? Ami nagy felfedezés volt, hogy sok minden teljesen természetes a számomra és hogy szeretek úszni az árral. A végén egy hétig még éreztem ezt a szeretet-egységet, amit a csoport létrehozott 2 nap alatt. A része voltam én is. Félre kellett tennem, hogy a másiknak mi a jó vagy nem jó, és abban hinnem, hogy neki most azt kell megtapasztalnia, azért került hozzám, amit én tudok adni, ami én vagyok, és majd ő eldönti magának, hogy ez neki milyen tapasztalat. Mondták, hogy még fog dolgozni az energia bennünk, és valóban. Jöttek álmok és érzések, vágyak és valami olyan, ami rengeteg ideig el volt nyomva és most előtört. Én meg elhatároztam, hogy ez az év erről fog szólni, önmagam ilyen irányultságú megtapasztalásáról. Ez nehezebb, mert itt én vagyok a résztvevő és nekem kell megtapasztalnom saját magamat. Csatornának lenni bizonyos helyzetekben könnyebb, hiszen végig velem van Mária Magdolna és az ő energiája folyik át rajtam, éppen az és annyi amire másnak szüksége van. Itt is velem van, de másképp. Itt nekem kell „dolgoznom”, szembesülnöm magammal és átengednem magam a tapasztalásnak, ami viszont mindig jó és értékes. Amúgy pedig szerintem ez a mostani utam erőteljesen összefonódik a Mária Magdolnával való „munkámmal”. Olyan érzésem van, mintha az, aki vele elkezd együtt dolgozni, az valamikor eljut erre a pontra valamilyen formában.