A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tánc. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tánc. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 27., kedd

Születés tánc

az anyai energia erősítése, kapcsolatfelvétel a leszületni vágyó babával
 
A nőiség, az anyai energiák megélésében segít ez a Mária Magdolna foglalkozás, melyben nemcsak a szabad önkifejezés kap helyet, saját nőiségünk megélése, hanem a szeretetben és egységben való találkozás, az önmagunkkal, az égiekkel és a leszületendő baba lelkével/szellemével való kapcsolat erősítése is a táncmeditáció, gyógyító kristályok és hangok által. Ebben segítségünkre vannak az anyai energiát erősítő dalok, a meditatív kapcsolatfelvételt és az egységet segítő hangtál, illetve a sámándob ritmusa. A Mária Magdolnához való kapcsolódás segíti megélnünk nőiségünk, anyai minőségünk illetve a magunkkal és a leszületni vágyó gyermekkel való egységet. Sok szeretettel várunk minden nőt, aki babát vár, illetve aki szeretne felkészülni egy baba foganására, vagy csak szeretné megélni nőiségét és önmagát.    
 „A fény mely bennünk rejlik kiapadhatatlan. A természet csodájához tartozik, hogy a nő képes új életet adni és megvan bennünk az a csodálatos képesség, hogy felélesszük őseink szent véréből fakadó ősi tudást. Áldás a nőiségre.” (Mária Magdolna)

Időpont: szerda 18:00 óra
Hely: 7630 Pécs, Mohácsi út 35.
Kérlek jelezd felém részvételi szándékod: noisegutja@gmail.com

2011. augusztus 24., szerda

Női öntudatra ébredés

Csodálatos látni, ahogy a nők egyre inkább öntudatukra ébrednek és kezdik élni nőiségüket -mai táncmeditáción ez az élmény fogalmazódott meg bennem. Eleve nagyon szeretem érezni Mária Magdolnát és imádom, ahogy hozzááll az emberekhez, ahogy gyengéd elfogadó szeretetével közelít mindenkihez. Számomra felemelő ezt végignézni, ahogy teszi a csodákat az emberekben, a nőkben, ahogy egy nő egyre inkább leteszi régi terheit, képzeteit és meri önmagát vállalni és megélni önmagát, a nőiségét, azt, aki ő belül. Ahogy kezdi magát szépnek látni, nőnek érezni. Egyre felszabadultabb lesz, egyre jobban élvezi megélni önmagát. Egyre jobban elfogadja és szereti magát, s közben tisztul teljes lénye. Ezzel megváltozik az élete és egyre nagyobb csodákat hív be életébe csupán azáltal, hogy szereti önmagát és ezt kisugározza a világra. A tánc, a sámándob, az énekhang csupán eszközök, az igazi csoda a nőben rejlik és mindig is ott volt, csak elő kell hívni. Személy szerint én is nagy utat jártam be az Istennővel és Mária Magdolnával való első találkozásom, 2006 óta. Ha visszagondolok egy olyan fiatal nő voltam, aki nem is tudta magáról, hogy nő, teljes mértékben elnyomtam nőiségem minden formában. Akkor, egy női elvonuláson kezdtem csak ráébredni női mivoltomra és lassan elkezdtem felvállalni és élni azt. Amit régen negatívan éltem meg azt most pozitívan, elkezdtem magam szeretni, szépnek gondolni és kiadni magamból mindazokat a sérelmeket és gyógyulásra váró sebeket, amik bennem voltak. Egyre inkább átadom magam az Istennőnek és Mária Magdolnának. Ez egy folyamat, és véleményem szerint egy csodálatos út. A nő ereje a nőisége és annak a teljes megélése – az öltözködésén, a szexualitásán, a foglalkozásán, az életmódján keresztül – minden, amit tesz, őt fejezi ki. És ha ő jól van, akkor tud adni másnak is, és tud töltekezni más is az ő szeretetéből. Valójában a legnagyobb gyógyító erő az elfogadás és a szeretet. Ha valaki érzi, hogy elfogadják és szeretik, szárnyra kap. A nők ereje pedig a közösségben rejlik, ahol sokkal intenzívebben élhetik meg nőiségüket és az összetartozást, a női testvériséget. Az élet misztériumát minden nő hordozza és ugyanazt a ciklust követi. Szoros kapcsolatban van a természettel és ahogy gyógyulnak a nőiségen ejtett sebek, úgy gyógyul a Föld is. A tanfolyamok sem azért sikeresek feltétlenül, mert új tudást adnak és mert egy nagy tudású valaki azt átadta – persze az is fontos és egy lökést ad hogy kezdjünk vele valamit az életünkben-, hanem a közösség ereje adja a hihetetlen erejű szárnyaló élményeket, amiért visszavágyunk ismét abba a közösségbe, ahol ezt megéltük. Ha néhány nő összejön, aki jóban van egymással és szereti egymás társaságát, akkor már óriási erők jönnek mozgásba – ez igaz bármilyen közösségre. A közösség jobban fenntartja az erőt, minden élmény sokkal intenzívebb, de a mi utunkat ennek ellenére magunknak kell járnunk, nem várhatjuk a közösségtől életünk megoldását, az csak segítségként van jelen. Fontosnak tartom a közösséget, a nők közti egységet, jobban segíti megélni és élni a nőiséget, de mi magunk is nagyon sokat tehetünk ezért. Minden nap átölelhetjük magunkat és azt mondhatjuk magunknak, hogy „teljes szívemből szeretem magam”. Megengedhetjük magunknak, hogy táncoljunk csak úgy a szobában és abban mindent megéljünk szabadon, minden elfojtott, gyógyulni kívánó dolgot, és persze csak úgy mozoghatunk is, csupán mert jól esik. Évek óta táncolok már mindenféle formában: egyedül, csoportban, párban. Voltam különböző tánckurzusokon, társas és női táncokon vettem részt pl. flamenco, hastánc stb. illetve táncmeditációkon, újabban szakrális táncon. Azt vettem észre, hogy a tánc számomra az élet és az isten/nő dicsérete. Nagyon élvezem, és nagyon sokat gyógyított rajtam az évek folyamán, illetve segítette személyiségfejlődésemet. Mivel intenzíven foglalkozom vele, nem csak eltáncikálásról van szó, hanem igen intenzív belső folyamatról, ami sok fájdalmat is előhívott belőlem, mert szembesülnöm kellett magammal, de ugyanakkor határtalan örömet is nyújtott és kapukat nyitott meg előttem egy új szeretetteljesebb világ illetve önmagam felé. A tánc nem csak gyógyít, nem csak önkifejezés, hanem segíti a kommunikációt is a saját lélekkel, szellemmel, az égiekkel és segíti az egység kialakulását is. Első körben saját magunk egységének és teljességének a megélését, majd a többiekkel való egység megélését is. Rengeteg útja-módja van az emlékezésnek, a tánc csupán egy. De ami fontos, hogy emlékezzünk ismét arra, hogy nők vagyunk és ezt élvezzük. Szeressünk nőnek lenni, mert ez egy csoda.

2010. szeptember 20., hétfő

A test és a lélek eksztázisa

Általában mindenki ismeri a test eksztázisát – nem kell feltétlenül testi kapcsolatra asszociálni, elég egy átbulizott éjszakára vagy valamilyen intenzív sportra gondolni. Az ember átlendül egy ponton – amikor megadja magát gyakorlatilag testben és lélekben és már csak megtörténnek vele az események. Minden olyan könnyed és felszabadult – átkerül egy másik tudatállapotba, örömállapotba. Létezik a lélek eksztázisa is, ami hasonló és ugyanezek a dolgok válthatják ki, de ez mégis több és sokkal erősebb érzés. Ez az istenivel való találkozás. Nem kell dicsőíteni senkit sem, nem kell eksztázisba táncolni és énekelni magunkat, elég egyszerűen csak szeretni vagy kérni – egyszerűen csak találkozni ezzel az isteni energiával. Lefolyhat nagyon csendesen és mégis olyan erőt és energiát szabadít fel az egyénben, hogy hihetetlen. Én tánc közben élem ezt át leginkább – azt is akkor, amikor Mária Magdolnával táncolok, illetve az ő foglalkozásait tartom. Olyan energiát, olyan végtelen szeretetet és harmóniát érzek, hogy az mindent visz. Ennek folytán a legutóbbi foglalkozáson megfogalmazódott bennem a gondolat: Hát ez az, amire az ember ősidők óta vágyik, ez az, amit mindenki keres, amire olyan halványan emlékszünk és másban próbálunk megtalálni, ez a lélek eksztázisa – a szeretetben való feloldódás. Talán a legjobb a kettőt kombinálni – a mozgást és az érzést - szerintem így a legerősebb. De éltem én már meg úgyis három napig tartó „eksztázis”-állapotot, hogy csak ültem szemben egy papnővel, aki az istennőt jelenítette meg, és egyszerűen átjött az az energia amire vágytam… Csak beszélgettünk és átölelt… és ami akkor végbe ment bennem – az szavakkal le nem írható élmény – és semmi segédeszköz ehhez nem kellett – csak befogadni ezt az energiát, csak szeretni – ennyi épp elég volt. Léteznek csodák – ezt mondta nekem akkor – és mostanában ismét átélem ezeket a csodákat, amik minden ember életében jelen vannak. Nem kell mindig mindent szavakban kifejezni, néha érezni elég… ezek voltak Magdolna szavai a legutóbbi foglalkozáson. Érezni elég…

2010. május 19., szerda

A szív tánca - élménybeszámoló

A hétvégén egy programon vettem részt, amely olyan volt mint egy beavatás valami mélyebb tisztább igazságba, szeretetbe… Elindult bennem valami és ennek következményeképp a mai magdolnás táncon minden csak jött magától és minden helyénvaló volt. Az eleje még fájdalomfoszlányokkal teli, a vége pedig teljes békeérzet Egy tiszta vagy legalábbis tisztább nőiség megélése, a szeretet szabadabb áramlása, mély ölelés – kitárulkozás és befogadás, elfogadás. Örömből fakadó tánc, önmagunk megélése, szívből szóló dobszó és ének, együttlét, megosztás és hála. Újabb megerősítés: lélekszinten mindenkivel egységet lehet alkotni és bárkit szabadon lehet szeretni.

2010. március 14., vasárnap

A szív tánca - kapcsolódás Mária Magdolnához

Ezen a foglalkozáson kapcsolódunk magunkhoz, egymáshoz és Mária Magdolnához elsődlegesen a tánc által. Nincs koreográfia, a befelé figyelés, az érzelmek megélése maga a kapcsolat, az egység érzete, az önkifejezés fontos. A táncban önmagad lehetsz, hisz a tánc tested imája. A tánc által gyógyulsz, tanulsz, kapcsolódsz és szeretsz. A táncban megélheted személyiséged rejtett, elnyomott, vágyott, szeretett részeit így is megismerve és egységet alkotva önmagaddal és másokkal. Végtelenül szabad vagy. A táncban beinduló gyógyító folyamatok folytatódnak a sámándob, az énekhang, a hangtál és kristályok gyógyító ereje által, mely az egyén illetve a csoport harmonizálását segíti a megfelelő rezgések előhívásával, hangok megszólaltatásával. Éld meg nőiséged, éld meg önmagad a szeretet egységében és Mária Magdolna gyógyító jelenlétében! 

Időpont: Szerdánként este 18:00 órakor
Hely: 7630 Pécs, Mohácsi út 35.
Kérlek jelentkezz be előre: noisegutja@gmail.com