Folytatódott az utam és ezúttal sütött a nap is, minden
simán ment. Ami leginkább megtapasztalás volt a számomra, hogy milyen fontos a
kellő tisztelet. Hogy a test mennyire nem számít, hogy a szerelembe, szépségbe
és szexualitásba vetett tévhitek, elvárások mennyire hamisak – mármint az, amit
a média megpróbál elhitetni, és ezzel mennyi sérülést tud okozni. Hogy a
szeretettel és tisztelettel párosult szexualitás mennyire természetes és
egyenesen szent. Rájöttem, hogy lényegében nem kell párkapcsolat ahhoz, hogy
máshoz kapcsolódni tudjunk, hogy megéljük a szeretetet, az érintést, és saját szexualitásunkat
és mindezt egy nagyon szép és szeretetteljes módon. Nem kell hozzá nemi
érintkezés sem és mégis sokkal tisztább, kielégítőbb, egyszerűen csak jó, talán
mert a szívünk nyitott egymásra. Biztonságban megélhetjük magunkat és az
érzéseinket egymás határait tisztelve. Lényegében az is mindegy, hogy férfi
vagy nő, bár az igaz, hogy más az energetikája a kettőnek. Kinek mire van
szüksége, de ez változó lehet. Van hogy valamikor határozottan férfi, aztán
inkább a női energia és ezeken belül is igen széles a skála. Nem szól másról,
mint szeretetről, örömről, játékról, elfogadásról és ítéletmentességről. Nincs
ragaszkodás, mert senki nem akar a másiktól semmit, tudja a határokat és épp
van is párkapcsolata. Nincs elvárás sem, a jelenben vagy és megfigyeled magad,
mire hogy reagálsz, hol tartasz magadhoz képest. Segítő, gyógyító védett
közegben vagy. Az ember itt is csak egy csatorna, és a jelenben kell lennie
elvárás nélkül, csak megélnie a pillanatot. Ahogy hozzáteszi a személyes
ragaszkodását fájdalmat érez. Ez csak 5 perc vagy 10 vagyis egy alkalom ami
tart egy adott ideig, aztán vége. Nem lehet ragaszkodni és személyes vágyat
rápakolni a másikra, mert mindennek megvan az oka és úgyis minden úgy történik
ahogyan kell. Mindenkinek megvan az energetikája és olyan mintha a kimenet nem
illene a bemenethez, ha az adott energiák nem passzolnak. Ezt érezni lehet és
tudni is. Ez is, amivel pár percre megajándékoztuk egymást egyfajta szolgálat.
Nem tudom mit érez, csak azt amit én, de nyilván az folyik rajtam keresztül,
amire szüksége van. Ahogy beletettem az „én”-t már tiltakozott, hogy az nem
kell neki és én megértettem. Fáj, de csak az egónak, a szívnek nem, mert tudja
az igazságot. A Velencei kurtizán c. film jutott az eszembe, amikor Veronica
anyja tanítani kezdi őt: Minden férfi a tied lehet, de egyikhez sem
ragaszkodhatsz, és ebben a fajta „szolgálatban” valóban nem, de talán még a
társadhoz sem. Addig van melletted, amíg az mindkettőtök fejlődését szolgálja,
utána az egész úgyis csak szenvedés lenne. Ezt el kell fogadni és nem is olyan
nehéz. Hiszen ha az ember őszinte magával, megérti, hogy éppen mit kever össze
mivel és miért érzi azt amit. Akkor már minden letisztul benne és tovább is tud
lépni nagyon hamar. A tiszta férfi energiára vágytam és mondhatni megkaptam. A
tiszteletteljes, szeretetteljes, elvárás nélküli egymásra odafigyelést. És csak
voltunk és éreztünk, és tükrei voltunk egymásnak. Nem volt fontos semmilyen
ítélet, hogy milyen vagyok, mit hogy csinálok. Ahogy jött, és majd aztán ez
visz tovább. A kulcs és a lényeg a szeretet. Ha valakit szeretünk, akkor
felfedezzük a szépségeit és azt, hogy mi a jó abban amilyen ő. Nem fog
fennakadni a súlyon és a kinézeten, csak akkor, ha már valami probléma van, de
akkor meg kell keresni ennek az okát, mi van a mélyben és persze, hogy mi a
hitrendszere az illetőnek. De ez már más téma.
Összefoglalásként, ha valaki ebbe a világba belekóstol
lehet, hogy beleszeret és emlékezni kezd. Megérti a különbéget és elkezdi
felfedezni magában az istennőt, ha nő. És ugyanakkor mélységesen tisztelni és
szeretni a férfit, és meglátni benne az istent. S e kettő egysége megteremti a
békét és a harmóniát a szívben. Namasté.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése