Ki vagy te?

„Ugyan ki vagy Te hogy Jézus veled szóba álljon?” Ezt a kérdést tették fel nekem a minap és én elcsodálkoztam ezen. De hát ő mindenkivel szóba áll, csak mi nem vele. Ez utal arra, hogy mindenkinek megvan a képessége ahhoz, hogy ilyen-olyan módon kapcsolódni tudjon az égiekhez, beszélni tudjon velük, érezni tudja őket, stb. És ez is a legértékesebb dolog. Más csak a véleményét, a meglátásait mondhatja el, elvihet valameddig az úton, tud lenni segítség és támasz. Meg tud erősíteni. De a döntés mindig a miénk, hogy elfogadjuk–e a másik meglátását vagy pedig nem. Így azt tartom a legfontosabbnak, hogy mindenki a saját kapcsolatát alakítsa ki az égiekkel és saját magával (a saját lelkével, szellemével). Mindegy, hogy ezt hogyan teszi és milyen úton jár, a lényeg, hogy járjon rajta. De ha nem akar járni rajta, akkor az is rendben van. Ő azt fogja megélni, ő abban érzi jól magát. Minden út jó, mert minden út tapasztalás azon a szinten ahol éppen vagyunk. De mindenki képes kapcsolódni, hiszen mi is ugyanabból vagyunk mint a Teremtő. Elég önmagunk magjával kapcsolódni és ugyanott vagyunk. A lényegünk a szeretet. Egységet alkotunk. Úgy is tekinthetünk magunkra mint a Teremtő fiaira és lányaira, teljesen mindegy ki milyen szinten van, attól még az. Megkérdeztem egyszer, hogy de hogyan kapcsolódhatok az Istennőhöz? És csupán annyit mondott: beszélj hozzám. És ennyi elég is tulajdonképpen. Mert ahogy beszélek hozzá a gondolataimban van, a fejemben van és a szívemben van. A beszéd mellett szoktam táncolni vele vagy énekelni. Minden rezgés és minden csatorna. De mindenki válassza meg a saját útját, hite, szíve szerint, mert minden út elvezet valahová és minden út értékes.

Végtelen szabadság

Tegnap Magdolna foglalkozáson mindent elengedtem. Tudtam, meg kell, hogy adjam magam. És amikor elengedtem a magamról, a társadalmi követelményekről szóló, rosszról vagy jóról alkotott félelmeim és ítéleteim, amikor megengedtem magamnak, hogy ússzak az árral és megengedtem, hogy megtörténjen az aminek meg kell, anélkül hogy kézben akarjam tartani az irányítást abban a pillanatban határtalan szabadságot éreztem. Talán soha szabadabb nem voltam.

Mária Magdolna üzenet 2011 karácsony

Kértem üzenetet, de igazából mostanában a szavakon túli dolgokat fontosabbnak tartom. Magát a rezgést és a személyes kapcsolatot Magdolnával, amit a hangok és a mozgás avagy a  lélek és a test imája jól elősegít. Az üzenete végeredményben ugyanannak az összefoglalója, amit eddig is mondott, talán mert az a lényeg, illetve amit más égiek is mondtak. Vagy egy éve érzem azt, hogy nincs igazából sok új, már mindent elmondtak és már mindent tudunk, minden bennünk van és ezt élnünk kell a mindennapjainkban. Talán ez az, ami nehéz. Ez most meditáció és üzenetek keveréke, amit megosztok. 

A meditációmban összekapcsolódtunk egymással a szeretet hálóján keresztül. Láttam a lényeket a hálón és nagyon boldogak voltak. Üzenet: „Nyisd meg a szíved, bízz, engedd el magad. Összekapcsol minket a szeretet, a fény pedig gyógyít.” Aztán folytatódott a meditáció és úgy éreztem, hogy a szavak nem fontosak, sokkal inkább az érzés és a személyes kapcsolódás számít. Aztán ismét egy üzenet: „Kapcsoljátok össze / egyesítsétek fényeteket. Mindegyikőtök értékes. Sok munka van már mögöttetek, sok mindent megtettetek már, most figyelmeteket irányítsátok arra, ami előttetek áll. Figyeljetek, tartsátok nyitva szemeteket. Jól haladtok utatokon. A dolgok megtörténnek és változnak. Nyissátok meg magatokat arra, ami következik /ami előttetek áll és váljatok vele eggyé, lélegezzétek be és maradjatok benne…Tartsatok ki az mellett, amiben hisztek. Teremtsetek, mert a teremtés a lényetek esszenciája/lényege. A szeretet, az élet olyan gyönyörű és ti ennek részei vagytok! Csodálattal tekintünk rátok. A szívünkben, a szívünkön keresztül találkozunk. Emlékezzetek: semmi sem létezik, ami a szíven kívül van.

A szeretet a lényeg(etek), érezzétek és váljatok vele eggyé.”

Aztán láttam Magdolnát, Jézust, Máriát, az égieket. Boldogok voltak, sugárzott róluk az öröm, és ez engem is felvidított. Az üzenetük lényege kb. ez: „örüljetek, érezzétek jól magatokat. Emlékezzetek a fényetekre és engedjétek ragyogni. Elkísérünk titeket ezen az utolsó szakaszon, mindent tudtok, ne keseredjetek el, ne adjátok fel, mert veletek vagyunk és megáldunk titeket…

Emelkedjetek fel velünk…várunk…” Végül nagy fényt láttam körülöttük. Jó volt ez a fény. És egy utolsó üzenet egy napra rá: „Mi mind veletek vagyunk most.…Átadom nektek az üzenetet, hogy ne féljetek a közelegő jövőtől. Minden rendben van, nagyon szeretlek titeket, folytassátok utatokat…

Megáldalak titeket a szeretet ünnepén.”

Hát, ez volt az üzenet.

Aztán megint meditáltam. És a mostani karácsony lényege számomra az együtt-lét. A szeretetben levés, örülni egymásnak és csak úgy együtt-lenni. Valahogy nem egy olyan különleges karácsony, hanem egyszerűen csak a fényről szól és az együtt-létről, ami tulajdonképpen minden nap megvalósítható egy meditációban.

Engedem, hadd menjen

Nézem az embereket, hogy rohannak ide-oda és csak keresnek, dolgoznak, s elszalad mellettük az élet. Nézem a különféle reklámújságokat és valahogy úgy érzem, hogy ezek közül semmire nincs szükségem, mert mindenem van, ami nekem kell, a többi meg fölösleges. Olyan jó hálásnak lenni mindazért, ami van. És ha valami elveszik, vagy eltűnik, arra talán nem is volt szükségem. Így tehát „engedem, hadd menjen”. Főleg, hogy ez a néhány nap még az elengedésről szól. Feltettem egy Szűz Máriás medált a láncomra, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy nincs meg a medál. Biztos leesett valahogy. Egy ideig kerestem, aztán hagytam. Végülis, ha a Szűz Mária medál vagy az én szellemem úgy döntött, hogy nincs egymásra szükségünk, akkor az biztosan úgy van, elvégre Szűz Mária van a medálon. Menetközben eszembe jutott a csíksomlyói élményem, amikor is Máriával „szívet cseréltünk”. Állva Babba Mária előtt úgy éreztem, hogy abban a pillanatban a szívembe költözött és én őt magammal viszem, akárhol vagyok. A medál elveszett, de Mária nem. Talán tanítás volt csupán, hogy ne ragaszkodjak dolgokhoz, vagy hogy nem a külső a fontos. Talán, hogy jobban hallgassak a megérzéseimre vagy éppen az, hogy amit elhatároztam, az mellett tartsak is ki. Legalább gondolkodásra késztet, hogy mire figyeljek jobban. Ha már elvesztettem, azt kértem, hogy olyan valaki találja meg, akinek örömet okoz. Talán nagyobbat mint nekem, mert sosem állt hozzám igazán közel. S ha mégsem az a sorsa, hát akkor sincs baj. Elengedem azt is és úszok az árral. Most már tudom, hogy minden a legnagyobb rendben van, a többi pedig mindegy.

Karácsonyra hangolva

A karácsonyban a hosszú készülődés a jó – mondta egy apáca egyszer. És valóban, olyan jó készülődni, hajtogatni, ragasztani, festeni, sütni, gyertyát gyújtani, valamit csinálni, amit én készítek el a saját kezemmel, amiben benn van a lelkem. És miközben készül az aprócska ajándék, beleszövöm szeretetem. Felfedeztem mostanában annak az örömét, ha magam készítem el azt, amit tudok. Az a jó benne, hogy benne van a saját energiám, a szeretetem, a hálám, a gondolataim, az énem. Egy darabot adok magamból.

Karácsonykor sohasem volt nálunk nagy ajándékozás és ezt a mai napig tartjuk, ami szerintem jól is van így. A lényeg az együttlét, a fények, a meghittség öröme, a csend hangja, a szív megnyílása egymás felé, a szeretet felé. Egy visszavonulás a lélekbe és a kiáradó öröm napja. Szeretem a karácsonyi hangulatot, minden tele van fénnyel, emberekkel. Ma megnéztem a kézműves vásárt is, ami lélegzetelállítóan gyönyörű volt, és feltettem magamnak azt a kérdést, hogy vajon miért nem ilyen dolgokat árulnak a boltban? Mennyire sokkal szebbek, egyedibbek, bennük lakozik a lélek. Egy élmény volt megnézni különböző emberek keze munkáját.

Gyönyörű a mai nap – süt a nap és beengedtem melegét a szívembe…

Olyan jó volt érezni a napot és a meleget adó fényét.

Karácsonnyal visszaérkezik a fény és ismét hosszabbodnak a nappalok. De még nem látszik – mondta valaki erre. Nem baj, maga a tudat, hogy ismét beborítja a Földet a fény már olyan jó! Erőt ad ahhoz, hogy kibírjuk azt a kis maradék sötétet. Mégis minden nap tovább süt már a nap néhány perccel vagy másodperccel, és egyszer majd észrevesszük mi is a fényt. A sötétben pedig gyertyát gyújtok. Nagyon sokszor gyújtottam mostanában gyertyát. Jól esik a fény és megnyugtat. Régen mindig szerettem az égősorokat, mert olyan szép színesek, s most, azon gondolkoztam vajon mit is tegyek ki az ablakomba dísznek. És végül csillagot hajtogattam. És arra gondoltam, hogy majd kiteszek elé egy szál gyertyát – mert az olyan természetes és egyszerű. Szép a maga lényében. Él, mert a tűz elem működteti és nem csak illúzió. Ereje van, hiszen világít a tűz és betölti szívünket. Már nincs is sötét…

A bennünk levő űr mint ajándék

Ma ahogy leírtam gondolataim egy darab papírra, a következő fogalmazódott meg bennem, mintha egy általam szeretett személy mondaná nekem: „Most elmegyek. Űrt hagyok benned, hogy megtölthesd a saját teremtéseddel, mit a szeretet hoz létre. Ez az én ajándékom a számodra. Éld a saját szereteted által teremtett valóságot.” Az egész párbeszéd lényege, melyből ez egy részlet, hogy ő most végleg kilép az életemből, habár már réges régen kilépett és hogy ez rendben van így. Egyrészt nincs szétszakítottság, mert mindig az egységben létezünk. Mindig mindenkivel lehet találkozni lélek szinten, azaz tér és idő nem akadály. Másrészt pedig nyugodtan élje a saját valóságát meg én is az enyémet, mert már nincs szerepünk egymás életében, azaz fölösleges mindennemű kapcsolat. Az űr lehet tér, teret hagy az újnak, aminek jönnie kell, hiszen a régi elment. Van olyan rendes, hogy önként kilép az életemből, mert tudja, hogy az nem járható út én pedig tudom, hogy igaza van. Helyet ad nekem, hogy a maga mögött hagyott űrt betöltsem valamivel. Bármivel betölthetem: csalódottsággal, haraggal, dühvel, pótcselekvéssel és betölthetem szeretettel és elfogadással is. Tudom, hogy vár rám az új és hogy a saját teremtett valóságomat élem mint mindenki. Ebben pedig főszerepet kaphat a szeretet. Tegnapi meditációm rávilágított arra, hogy teljesen mindegy hogy kik vagyunk és mi a szerepünk az életben. A lényeg, hogy minél többször a szeretet állapotában legyünk. Mindegy az is, hogy kivel tudjuk ezt megtenni. De szakítsunk időt a szeretetre. Gondoljunk valami szépre, legyünk együtt azzal, akit szeretünk, ez lehet társ, rokon, barát, akár egy állat és maga a természet is, vagy éppen saját magunk. Néhány csendes perc, amit saját magunk szeretetében töltünk meditálva, vagy éppen a kádban ülve, valahol teázgatva, stb. A lényeg a szeretet. Ha a bennem levő űrt szeretettel töltöm ki. Ha bízok, hogy valami jó történik velem. Ha elmegy valaki, akkor jön majd más a helyébe, aki a jelenlegi énemnek sokkal megfelelőbb, aki előrevisz, akivel még dolgunk van egymással. Az emberek jönnek és mennek. Van, aki sokáig marad. Van, aki nem. De mindenki mindig addig marad, amíg ez neki jó, következetesképp, amíg mindenkinek jó, amíg működik. Áramlás és körforgás jellemző az emberi kapcsolatokra is. Ugyanakkor mindig mindenki jelen van és mindig mindenkivel kapcsolatba lehet lépni lelki szinten. Egy szeretetteljes gondolattól se akadályozhat meg senki sem. Ennyi pedig elég is, mert azért akadályozni sem kell a másikat vagy visszatartani gondolati, lelki síkon sem. Sosem láttam még így, hogy azzal hogy elmegy és űrt hagy maga mögött egy ajándékot ad nekem, azt az ajándékot, hogy lehetőségem van valami mással betölteni azt az űrt, teret adhatok valami másnak és azt én szabom meg. Engedem menni és befogadom azt ami következik. Végtelenül hálás vagyok mindazért ami volt, ami van és ami lesz, mert minden úgy jó, ahogy van. 

A valóság

Egy fárasztó, talán rossz nap után az ember hajlamos elkeseregni a sorsán. Hát én fogtam magam és nekiálltam a minden napos teremtésnek. Azt vettem észre, hogy nem lehet abbahagyni, mert akkor az ember visszacsúszik. Tudatosan időt kell teremtenie rá, hogy megteremtse a saját napját, a saját életét, éppen olyannak, amilyennek szeretné. No hát, egy ilyen „rossz” nap után fogtam magam és elképzeltem az ellenkezőjét, és láttam, éreztem, ahogy jól érzem magam, ahogy szeretem azt, amit csinálok. Körülírtam vagy 10-15 mondatban ugyanazt, lehetőleg részletesen, illetve ami a számomra fontos volt. Ahogy látni szeretném magam a jövőben, ahogy viselkedem, ahogy cselekszem, ahogy érzem magam. Igen, nehéz ilyenkor épp az ellenkezőjét átérezni és még hálát is adni azért, hogy ott vagyok ahol. Hálát adni már előre azért is, amit szeretnék megtapasztalni a jövőben. Nem gondolkozni azon, hogy ez most fölösleges-e vagy nem. Minden pillanatban most van. És abban a néhány percben, amíg elképzelem azt a helyzetet, ami számomra ideális, megfogalmazódott bennem, hogy „de hiszen most ebben a pár pillanatban ez az én valóságom, most ezt élem!” Mert hát abban az időintervallumban teljes mértékben azt éltem, amit elképzeltem. Addig is jól érzem magam. A hála pedig öröm, és már csak azért is segíti a dolgok valóra válását. A hála ujjongás, hogy „köszi, jaj de jó nekem”. El szoktam mondani a Teremtőnek, hogy mi a vágyam, aztán szeretem hozzá tenni, hogy addig vagy akkor, amíg ez nekem és a másiknak is jó. Ez azért is jó, mert így nincs ragaszkodás. Jól érzem magam, szeretek ott lenni ahol, de csak addig, amíg ez mindenkinek jó. Aztán megyek tovább mint eddig is. És visz az út valahová mint eddig is, valami más felé, amire addigra megérek vagy ami majd akkor a dolgom lesz. Hogy azért elmondjam ennek a teremtésnek a hatását is, mivel ez hétvégén történt, a következő napot, sőt az egész hetet úgy töltöttem, ahogy elképzeltem, egyszerűen csak jól éreztem magam. És meglepődtem, hogy ez mennyire működik. Pedig már sokszor kipróbáltam, és mindig működött.  

11:11:11

Országszerte voltak ma meditációk vagy ebben az időpontban vagy később. Életem egyik legcsodálatosabb délelőttje és estéje volt ez a nap, a végkövetkeztetés pedig: hogy igen érdemes!!! Érdemes szeretni és érdemes összefogni és egységet alkotni. Élőben ez egy hatalmas élmény volt, ahogy jöttek az egész városból az emberek a térre, meggyújtották lámpásaikat, mécseseiket, ahogy megfogtuk egymás kezét és 11 percig a szeretetre, békére a fényre gondoltunk. Még el sem kezdődött, de már érezni lehetett a téren a szeretetet. Rögtön ismerősökre találtam és megtaláltuk egymást. Mi, akik szétszakítódtunk ebben a pillanatban újra találkoztunk és együtt voltunk, hiszen a cél közös. Mindannyiunknak ugyanaz a célja és a vágya. Egy szeretetteljes békés világban élni, és hogy szeretet és béke legyen a mi szívünkben is. A teremő gondolat begyorsul, mivel az idő is gyorsabb lett. Épp csak arra gondoltam de szívesen meditálnék ma 11:11 perckor, erre a tanár bejött és kijelentette, hogy ma egy mágikus nap van, és szóljunk neki ebben a pillanatban, amikor is abbahagytuk a tananyagot és közösen meditáltunk és összekapcsolódtunk a szívünk szeretete  által mindenkivel. Amiket elmondott abban a 10 percben és a meditációban, teljesen ledöbbentem, mert tükröt állított nekem és a saját gondolatimmal és világképemmel találkoztam egy az egyben. Azt is mondta, ő úgy gondolja, így talán többet tud adni nekünk, mintha csak elmondja a tananyagot. És valóban, mennyivel többet ad így! Önmagát adja és a szeretetét, ennél többet nem is adhat magából és ezért hálás voltam. Úgy tűnik ugyanazok a gondolatok ébrednek bennünk és ugyanazok a vágyaink. Mind kicsit másképp fogalmazunk, de a lényeg megegyezik. Egyek vagyunk a szeretetben. Lassan megtaláljuk egymást és magunkra ismerünk a másikban. Ahogy este álltam a körben éreztem az egységet és arra gondoltam, nem is szeretnék a többiek nélkül élni, hiszen olyan csodálatos hogy vannak. Egy pici pont vagyok az egységben és mégis megvan a magam helye. Én így vagyok teljes és így vagyok boldog – az egységben és a szeretetben.

Ránk mosolyogott még holdanya is a maga teljességében, ami a bőség jele, a kiteljesedésé, ugyanis ma telihold van. Azt hiszem valami új elkezdődött, valami felszabadító, valami szeretetteljes és jó. Mi itt vagyunk egymásnak és segítjük egymást az úton. Eddig a háttérben voltunk és ma megmutattuk magunkat. Csendben és szeretetben. Itt vagyunk, létezünk. Közösen egy új valóságot teremtünk. Egy szeretetteljeset és békéset. Lehet, hogy még idő kell, talán sok idő, de az álmunk létező valóság a szívünkben, az elménkben, az éterben.

Áldás mindenkire, csak úgy, mert van.

Találkozás a sötét úrnővel

A nőben a sötét oldal is jelen van és nem baj, ha azt meg is éli néha. A sötét oldal alatt értem a szenvedélyt, amely már fáj, a pusztítást, a vadmacskát mely kegyetlenül lecsap áldozatára, stb., ami nem a nő kedves természetére utal. Éppen ezt az oldalt tapasztaltam meg és éltem ki tánc közben, amely azért jó, mert mint egy szerepjátékban megélhetem ezt a minőségemet is, hogy megkeressem a bennem levő üresség és fájdalom, a pusztítás gyökerét és azután elengedjem azt. Talán sokaknak félelmetes szembenézni a banyával, de én valamiért szeretem őt. Nekem is nehéz az ő jelenléte és sokszor én is tiltakozom ellene, de valami mély kapcsolat mégis fűz őhozzá is, mert ő is az istennő egyik minősége, mely elválaszthatatlan az egységtől. Ebben a szenvedélyben és fájdalomban, szirén és amazon természetemben vágytam szembenézni a halál sivárságával és a pusztulással, a sötét úrnővel. Miután kitomboltam magam, álltam vele szemben, mintegy lelki meztelenséggel. Nem birtoklok semmit, nincs még rajtam se semmi (esetleg valami sötét lepel vagy fátyol maximum) és mégsem éreztem hiányt, hiszen magamat adtam, magamat vállaltam fel előtte. Nincs is mit takargatnom előtte. Szembe néztem vele. Meglepődtem, mert szeretetet éreztem tőle felém és a szeretetünk találkozott a szívemben. Teljesen lenyugodtam a szeretetétől. Hiszen a pusztulás hozza el az újraszületést és a sötét úrnő a bölcsesség megtestesítője is. Ő hozza el a fényt, amit el is hozott a szívembe. Bennem volt a kérdés hogy ebbe az energiába mennyire engedjem bele magam, mert mégiscsak sötét, és a saját árnyoldalammal is találkozom egyben, amit szabadjára is engedek. Úgy gondolom, erre időnként azért szükség van, mert különben robbanok a bennem összegyűlt és elnyomott negatív dolgoktól. Nem jó beleragadni, de a tánc hevességében ez kijön belőlem és a test fáradása a lélek megnyugvását és a békét hozza el. Mindig megkérem az égieket is, hogy vigyázzanak rám, és vigyáznak is. A sötétség után mindenki a fényre vágyik, ami el is jön, mivelhogy a sötét éjszaka után is mindig eljön a világosság időszaka, hogy betöltse a sötétséget és megláttassa velünk a valóságot.

Női archetípusok - A banya

A banya vagy sötét úrnő az elmúlás, a visszavonulás a halál időszaka. A természetben minden kopárrá, meztelenné válik, azt mutatja, aki ő valójában, nem takargat semmit. Az elvetett mag mélyen szunnyad, a fák, egyes állatok is téli álmot alszanak. Az emberek életében is ez a megpihenés időszaka. Megvolt a betakarítás: nem csak a terményeké, hanem a szellemi munkáé is, így most egy visszavonulós, pihenősebb korszak következik. Az ember befelé fordul, magába néz. Számot vet az elmúlt év eseményeivel, eredményeivel, saját magát is mérlegre teszi: milyen hibákat lát meg magában, min lehet, min tud változtatni, fejlődni és mit lenne jobb teljesen elengedni, továbbadni. Vonatkozhat ez tulajdonságokra is, de tárgyakra is, munkahelyre, bármire. Ez a tervezés, az életünk megálmodásának ideje. A tisztulás, a dolgok kisöprése szimbolikusan a banya söprűje által. A banya bölcs anyát is jelent, tehát a megtapasztalt dolgok bölcsességé való alakulását, melyet főleg idős korban érünk el. Ez a fogyó hold, illetve a nagymama kora, aki már szembe néz a halállal, önmagával és az életével. Élete végére nagy bölcsessége tett szert, amit most tovább ad. Szimbóluma az üst, ami az anyaméhre is emlékeztet. Biztonságot, meleget ad és a transzformáció, a változás színhelye is egyben. Ami nem kell, azt elégetjük, hogy valami új megszülethessen. Ez a nagytakarítás időszaka.

Másik szimbóluma a tükör, az önmagunkkal való szembenézés képességére mutat rá, árnyoldalunkkal való szembesüléssel, ami mögött ott a fény.

Színe a fekete, mely a sötétség idejét jelképezi. Hosszúak az éjszakák, hamar van sötét, visszahúzódnánk, pihennénk, hogy tavasszal újult erővel vágjunk neki az életnek, az új álmok, és tervek megvalósításának.

A banya a mesemondás ideje is, a misztikumé és a varázslaté. A népszokások sok jövendőmondással kapcsolatos praktikát ismernek, amiket ebben az időszakban gyakoroltak az emberek. Szilveszteri ólomöntés, almából jóslás, Tamás, Barbara, Luca napi jövendölés, rúnajóslás.

A banya időszaka, a magunkba mélyülés okt. 31 éjszakájától, Halloweentől, azaz Mindenszentektől dec. 21-ig a fény megszületéséig, karácsonyig tart. Ezt az időszakot a föld és a levegő elem zárja körül. A Földanya időszaka vége felé már ráhangolódunk a visszahúzódásra és még szövögetjük terveinket, megálmodjuk a jövőt a hideg tél közepette is, mikor még szintén otthonainkban töltünk több időt a melegben, február 2-ig, mikor is a leány ideje hozza el az újra kezdést és az új lehetőségeket. Mindenszentekkor különösen vékony a fátyol a világok között, ezért jobban érzékelhetők a másvilág lényei, elhunyt szeretteink lelke is. A banya megtanít tisztelni és elfogadni a halált, mert ez egy új létforma kezdete. 

Megmutatkoznak a problémák, hogy lássuk és megoldjuk őket. A kitartás és az önmagunkba vetett hitünket is próbára teszi ez az időszak A mozdulatlanság, a passzív lét, a megadás és az  erőgyűjtés ideje. A csend van előtérben, hogy meghallhassuk belsőnk kívánságait, szembesülhessünk saját magunkkal és elengedjük az idejétmúltat. Ehhez bátorság kell és hit az újban és abban, hogy az új valami sokkal jobbat hoz el a számunkra. A sötétségbe való alámerülés után jön el a fényt és meglátjuk saját magunk fényét is. A banya akkor támogat, ha nem állunk ellen, hanem megadjuk magunkat neki, mert amit magával visz arra már nincs szükség.

Idetartozó növények: fagyöngy, krizantém, nád.

A banya állatai: varjú, varangy, holló, bagoly, fekete macska.

Iránya: északnyugat.

Napszaka: az éjszaka.

Sötét Úrnők: Barlang Asszonya, Kincs, Szép Asszony, Bagoly Asszony, Cerridwen, Hekaté

Őszi bevackolódás

Az ősz, a tél a visszavonulás ideje. Lassan itt van Carridwen, a banya és szembesít minket eddigi életünkkel, tetteinkkel. Közeleg a mérleg készítés ideje. Ehhez kicsit visszavonulunk, hogy végre magunkkal is foglalkozzunk egy kicsit és ne csak a munkát hajkurásszuk vagy mások kívánalmainak álljunk egyfolytában rendelkezésre. Lehet épp egy kényszerpihenő lesz ez, pl. betegek leszünk, hogy nyugodtan átgondoljuk az életünket vagy egyszerűen csak magunkkal foglalkozunk. Elkezdődik a bevackolós időszak, ahol legszívesebben benn kuporognánk egy pléddel körültekerve az ágyunkon, forró teát vagy kakaót iszogatva, gyertyát gyújtva, kimerengve az ablakon. Lehet, szívesen meditálnánk, vagy egyszerűen csak élveznénk a pillanatot, hogy néhány csendes percet eltölthetünk saját magunk társaságában, hogy aztán új erőre kapva folytassuk mindennapi tevékenységünket.

Születés tánc

az anyai energia erősítése, kapcsolatfelvétel a leszületni vágyó babával
 

A nőiség, az anyai energiák megélésében segít ez a Mária Magdolna foglalkozás, melyben nemcsak a szabad önkifejezés kap helyet, saját nőiségünk megélése, hanem a szeretetben és egységben való találkozás, az önmagunkkal, az égiekkel és a leszületendő baba lelkével/szellemével való kapcsolat erősítése is a táncmeditáció, gyógyító kristályok és hangok által. Ebben segítségünkre vannak az anyai energiát erősítő dalok, a meditatív kapcsolatfelvételt és az egységet segítő hangtál, illetve a sámándob ritmusa. A Mária Magdolnához való kapcsolódás segíti megélnünk nőiségünk, anyai minőségünk illetve a magunkkal és a leszületni vágyó gyermekkel való egységet. Sok szeretettel várunk minden nőt, aki babát vár, illetve aki szeretne felkészülni egy baba foganására, vagy csak szeretné megélni nőiségét és önmagát.    

 „A fény mely bennünk rejlik kiapadhatatlan. A természet csodájához tartozik, hogy a nő képes új életet adni és megvan bennünk az a csodálatos képesség, hogy felélesszük őseink szent véréből fakadó ősi tudást. Áldás a nőiségre.” (Mária Magdolna)

Időpont: szerda 18:00 óra
Hely: 7630 Pécs, Mohácsi út 35.
Kérlek jelezd felém részvételi szándékod: noisegutja@gmail.com

Szeretni jó!

Olyan jó csak úgy szeretni. Rádöbbenek, hogy csodálatos emberek vesznek körül, és hálás vagyok ezért. Egyszerűen csak kinyitom a szívem és szeretek. Szeretem őket és örülök, hogy léteznek, csak úgy. Nem akarom megváltoztatni őket, legyenek szabadok és haladjanak a saját útjukon. Én adom, amit én tudok adni ők azt adják, amit ők tudnak adni. Nincs erőszak, és még elvárás se igazán. Ezért nem fáj. Ha eltűnnek, eltűnnek, biztosan más dolguk akad, vagy mással kell most találkozniuk. Nincs harag, nincs gond, nincs irányítani akarás sem. Én megadom a szeretetet, csak úgy, mert miért ne. Jól érzem magam attól, hogy szerethetek. Jó szeretni, csak úgy. Nem várok semmit, mert a boldogságom nem mástól függ. Persze jó, ha viszont szeretnek, ennek nagyon örülök és jól esik, de van valami mélyebb. Ezen kívül úgyis megtaláljuk egymást az egységben. Jó csak úgy szeretettel gondolni arra is, aki már rég nem játszik különösebb szerepet az életemben. Egyszerűen hálás vagyok mindazért, amit tőle kaptam vagy általa tanulhattam. Azért, hogy ő van. Szeretem magam, jól érzem magam a bőrömben és ott van nekem Mária Magdolna vagy Isten/nő. Az ő szeretetük végtelen és mindenki számára minden pillanatban örökké elérhető. Kegyelemnek tartom vagy ajándéknak, hogy Magdolnával „dolgozhatok” együtt, de végeredményben csak egy eszköz vagyok, egy csatorna és az ő hozzáállását, személyét tapasztalhatom meg minden egyes gyógyításon, táncon, ami egy hihetetlen élmény a számomra. Tehát igazából ő dolgozik. Tőle jön az energia. Most nem csoportban „gyógyítottam”, hanem csak egy embert. Nem volt semmi eszközöm. Csak a zene nélküli táncom és az énekhangom. Mégis ott volt a szándék, a kérés és a vágy a gyógyulás és a gyógyítás iránt. És Mária Magdolna ott volt és gyógyított. Szeretett és átölelt – megadta épp azt a gyógyulni vágyónak, amire szüksége volt. Meghajolt előtte és úgy köszöntötte őt. Mostanában azon kapom magam, hogy mindenki előtt meghajol és kifejezi mélységes tiszteletét és szeretetét felé. Ott volt, jelen volt. Egy emberért ugyanúgy mint 4-ért vagy 13-ért. És mesélt a fényről, a szeretetről és az egységről. Jó szeretni, szeretek szeretni. Azt a mély életigenlést és életörömöt, amit mostanában felfedeztem magamban és ami olykor-olykor előbukkan belőlem, azt tőle tanultam. Soha senkit előtte nem ismertem, aki ennyire szeretné az életet mint ő. Biztosan sokan vannak, de én Mária Magdolnát ismerem jobban, ezért róla tudok mesélni. Nekem ő az utam, másnak lehet más. De bárhogy legyen is, kívánom, hogy áldás, fény és szeretet kísérje utad, életed minden pillanatában! És kívánom, hogy tapasztald meg a szeretet csodáját, melynek művelője Te vagy!

A Hold a 12 állatövi jegyben

Hold a Kosban -  fejtől az orrig

A Kos-napok tűz- és meleg napok, napminőségük száraz-meleg, színük az indigókéktől a kékesfehérig terjed. Ezek a napok kiválóan alkalmasak kirándulásra. A Kos-napokon gyűjtött fejfájás, szem-, orr-, orrmelléküreg- és homlokpanaszok elleni gyógynövények sokkal erőteljesebben fejtik ki hatásukat. Különösen fontos a gyógynövények gyűjtésének időpontja: szedni növő holdnál nem sokkal teli hold előtt ajánlatos, szárítani és tárolni pedig telihold után.

A gyakori fejfájást és migrént a nyugtalan Kos-energia okozza. Néha előfordul, hogy ezeken a napokon akarja az ember utolérni magát, ilyenkor fejjel megy a falnak. Amennyire lehet tehermentesítsük magunkat ezeken a napokon.

Ide tartozó betegségek és szellemi jelentésük:

Fejfájás, migrén: „Minden a fejemre nő! Ez kész őrület! Néha az az érzésem, hogy nem is vagyok a magam ura. Félek, hogy az elvárásoknak nem tudok eleget tenni.” (lazítás, elfogadás)

Orrvérzés: „Bárcsak figyelne valaki rám! Senki sem szeret, senki sem dicsér.” (Szeressük önmagunkat!)

Horkolás: „Nem engedem el. Ami tegnap helyes volt, az ma nem lehet hamis. Mindenkinek úgy kell látnia a dolgokat, ahogy én látom.” (bízni a változásban, fejlődésben)

Polipok: Nem bírom ezt az állandó feszültséget. Legjobb, ha kiszállok, senkinek nem fogok az útjában állni.” (szeretet)

Megfázás: „Ez már túl sok, nem tudom elhatározni magam. Minden szavával, cselekedetével megbánt.” (döntés, bizalom, határozottság)

Orrmelléküreg –problémák:  Általában hozzánk közel álló személy iránt érzett ellenérzések: „A szagát sem bírom.” (nézz szembe a tényekkel, vedd kezedbe a saját életed!)

Szemproblémák: „Eredeti életcélomat szem elől tévesztettem és félek a jövőtől” (rövid látás). „Nincs bátorságom odanézni. A hétköznapi dolgok nem érdeklenek, a jelen nem sokat tud nyújtani” (távollátás). „Dühös vagyok arra, amit látok” (száraz szem). (lásd a dolgokat olyannak amilyenek)

Kötőhártya gyulladás/árpa: „Dühös vagyok és csalódott a látottak miatt, de erőtlennek érzem magam, hogy változtassak rajta.” (felelős vagy az érzelmeidért és saját magadért)

Szaruhártya gyulladás: Ilyen mérges már rég voltam! Olyan sok ez az ellentmondás, hogy nem tudok velük mit kezdeni. Kikészít ez az összevisszaság.” (érzések)

Hold a Bikában – az állkapocs és a nyak

Fontosabb az anyagi biztonság, a gondolatok és reakciók lassúbbak, nagyobb lesz a kitartás.

A Bika földjegy, napminősége hideg, földhöz kötött és reális, színe erőteljes kék. Bika-napokon ajánlatos melegebben öltözni. Ezeken a napokon könnyebben nyakmerevedést kaphat, ha huzat éri ezt a testtájat. A nyak- és vállrészek masszírozása Bika-napokon a legjobb. Ilyenkor nagyobb a veszély a torokgyulladásra. A torokfájás ellen fogyasztott tea és más szerek is hatásosabbak ilyenkor. A fül ilyenkor érzékenyebb a hidegre, huzatra, zajra.

Ide tartozó betegségek és szellemi jelentésük:

Torokfájás/mandulagyulladás: „Annyi mindent akartam mondani, de nem mertem. Félek kimondani azt, ami a nyelvemen van, de nehezemre esik magamba fojtani.” (hangot adni érzelmeinknek, őszinteség)

Fülfájás és középfülgyulladás: „Egyáltalán nem tetszik, amit hallok. Túlságosan fájdalmas. Nem akarok hallgatnia belső hangra, elfogadni azt.”

Pajzsmirigytúltengés: „Valójában én egész életemben mellőzött voltam. Ha érvényesülni akarok ebben a világban, teljesítenem kell. Csak akkor fogadnak el, ha teljesítményemben mások jónak ítélnek. A saját ítéletemben nem bízom. Ezért két véglet között ingadozom: teljesítsek vagy meneküljek el a kritika elől?” (elégedettség saját magunkkal, nem mindent lenyelni)

Pajzsmirigy-alulműködés: „Hiányérzetem van. Senki se törődik velem igazán, senki se fogad el olyannak, amilyen vagyok. Ha ez így megy tovább, feladom. Még megfulladok.” (önmagunk elfogadása önmarcangolás nélkül)

Fogproblémák: „Nem tudok dönteni. Sok választási lehetőség van, de kevés az idő. És ha eldöntöttem, folyton bizonytalan vagyok, hogy jól döntöttem-e.” (döntés, nincs veszítenivalónk)

Hold az Ikrekben – váll, kar és kéz

 Az Ikrek napjain eleven az erő, ugrásszerű mozgást végez. Megrögzöttség, kitartás nem az erőssége, a gondolatok kíváncsian szertekalandoznak, és semmit nem kötnek meg. A napminőség világos-levegős, még felhős időben is úgy érezhetjük, hogy csípős a levegő. A szín világoskék. Hatásos a vállszalagok megmozgatása, célzott gimnasztika. A váll reumatikus fájdalmaira kiváló az Ikrekben vagy Bikában növő holdnál szedett gyógynövényekből készült kenőcs. Hűvös időben lehetőleg ne öltözzünk könnyedén és nagy szélben ne autózzunk, mert erősebben károsítja a szervezetet. Az Ikrek napjain gyakran panaszkodunk reumatikus fájdalmakra, ám ennek oka az Ikrek kísérője, az időjárás-változás. Mivel ilyenkor a tüdő is befolyás alá kerül, hasznos lehet légző gyakorlatok végzése.

Ide tartozó betegségek és szellemi jelentésük:

Vállproblémák. „Súlyosan rám telepedik ez a tapasztalat. Néha az az érzésem, hogy a világ minden gondja az én vállamat nyomja.” (nyílt és őszinte kapcsolatok)

Reuma: „Voltaképpen mit kínlódom én itt évek óta? Ha engem senki nem szeret én sem adok magamból semmit. Keserves az élet.” (elvárás nélküliség, feltétlen szeretet)

Hideg kéz: „Nem fogom meg a forró vasat. Tudom, hogy neki kéne állnom, de bizonytalan vagyok, hogy sikerül-e.” (Ragadd meg, amit épp meg akartál ragadni)

Hold a Rákban – a tüdőtől az epéig

Enyhe nyugtalanságot válthat ki, mert az érzelmi világ mint minden vizes jegynél mélyebb és súlyosabb lesz. Néha azt is megpillantja az ember, amit legbelül hét lakat alatt őrzött, s mintha elvesztené lába alól a biztos talajt. A Rák-napok minősége nedves-hűvös, a színe zöld. A reumások a Rák-napon (ill. Skorpió és Halak napon) ne szellőztessék az ágyneműt az ablakban vagy a teraszon, mert a nedvesség benne marad a szálakban és rossz hatással van a betegre. A Rák-napon elég, ha előző éjszaka nem tudtunk aludni, máris gyulladt lesz a szemünk, és úgy érezzük, mintha átment volna rajtunk az úthenger. A máj nehéz munkát végzett és nem tudta magát regenerálni. Akinek érzékeny a mája, epéje, tüdeje vagy mellkasa, kihasználhatja, a Rák-napokat, hogy jót tegyen ezekkel a szervekkel-testrészekkel. A Rák-napokon a gyomor is kellemetlenkedhet (hányinger, gyomorégés), ezért ajánlatos ilyenkor a könnyű koszt. Júliustól januárig a Rák-napok fogyó holdban vannak, utána fél évig növő holdban. Fogyó holdnál tisztítjuk, növő holdnál tápláljuk, lehetőleg valami jóval. A gyógyító és méregtelenítő kúrák hatásosabbak nyár és tél között mint tél ás nyár között.

Ide tartozó betegségek és szellemi jelentésük:

Bronchitis: „Valahogy nem tetszik ez nekem, de nem merek kipakolni. Túl sok kellemetlenséggel járna, nagyobb bajt okoznék mint amekkora már van.” (őszinteség)

Asztma: „Ez az egész rám telepszik és megfojt. Be akarnak kebelezni, de nem hagyom magam. Amíg nem változik ez a helyzet, nem tudok szabadon lélegezni.” (ne légy áldozat, éld a saját életed)

Gyomorégés: „Félek.” (ne nagyítsd föl félelmeid)

Gyomorfekély: „Nehezen emészthető a számomra. Nem tudok ezzel mit kezdeni. Mindig valami újat kell megtanulnom. Túl gyors ez nekem. Nem vagyok elég jó ehhez. Semmihez se vagyok elég jó.” (türelem saját magadhoz, ne légy perfekcionista, változás elfogadása)

Máj- és epeproblémák: „Mindenki hibázik, csak én nem. A többiek miatt szenvedek. Velem ezt nem tehetik meg! Mit gondolnak, ki vagyok én?” -> epekő. (Gőg feladása, halál elfogadása, megbékélés)

Hold az Oroszlánban – szív és keringés

Az oroszlán-napok napminősége száraz-tüzes, színe zöld. Fontos, hogy sokat igyunk, mert az Oroszlánnak nagy szárító hatása van. Az Oroszlán impulzus általában felgyorsítja a vérkeringést. A hát ilyenkor esetenként jobban fáj és a szív időnként összevissza ver. A vérkeringés megterhelése és az álmatlan éjszakák problémát okozhatnak, ám a Szűz jegyig minden rendbe jön. Szívbetegek gyakran már a Rákban megérzik, hogy közeleg az Oroszlán. Ezeken a napokon nem ajánlatos a túlterhelés. Az Oroszlán nap alkalmas arra, hogy a szív- és vérkeringési betegségekre való gyógynövényeket begyűjtsük.

Ide tartozó betegségek és szellemi jelentésük:

Szívproblémák: „Ez már régóta nyomja a szívemet. Már semminek nem tudok örülni. Az élet stressz.” -> szívproblémák. „Sose fogok tudni annyi szeretet és megbecsülést kivívni mint amekkorára szükségem volna, de nem adom fel.” -> szívkoszorúér-szűkület. (szeretet)

Magas vérnyomás: „Már mióta kínlódom ezzel a problémával, mindjárt szétrobbanok! De minden erőlködésem ellenére nem jut eszembe megoldás amivel a gyeplőt a kezemben tarthatnám. Ha nem tudok mindent ellenőrzésem alatt tartani, félek.” (öntsd ki szíved)

Alacsony vérnyomás: „Mit kínlódjak, úgyse fog sikerülni! Ebből nem lesz semmi. Ezzel semmire se megyek. Fölösleges minden erőfeszítés.” (cselekedj!)

Anémia: „Majd meglátjátok, hogy jogos minden kétségbeesés. Ha én nem örülhetek, ti se örüljetek.” (életöröm és kötelesség harmóniája)

Köszvény: „Itt én vagyok a főnök, mindenki úgy táncol, ahogy én fütyülök. Most azonnal. Semmiféle kifogást nem fogadok el.” (emberi kapcsolatok harmóniája, együttműködés, bizalom a másik felé, szeretet, belátás)

Hold a Szűzben – emésztőszervek

A Szűz-napok napminősége száraz-hűvös, földnap, színe a sárga. Ilyenkor sikeres mindenféle földi, kerti erdei munka. Akinek érzékenyek a belei és a gyomra, ilyenkor gyakran küszködik emésztési problémákkal. Ezeken a napokon fogyasszunk könnyebb ételeket. A Szűz-napokon gyűjtött gyógynövények nemcsak az emésztésre vannak jó hatással, hanem a vére, idegekre, és hasnyálmirigyre is. A Szűz-napokon gyűjtött csalántea jótékony vértisztító hatású. A téli tartalékot legjobb szeptemberben eltenni, amikor a Szűz ismét fogyó holdban tűnik fel. A megnagyobbodott hasnyálmirigy az ilyen teától ismét normális állapotba kerül. A narancsszín kedvezően befolyásolja az emésztést és a székletet, különösen, ha Szűz napokon viseljük. A lila a lépre hat, így az immunerőt növeli.

Ide tartozó betegségek és szellemi jelentésük:

Bélproblémák: „Egyszerűen nincs annyi időm, hogy mindezt rendesen megemésszem. De ha van is időm, inkább másfelé nézek és nem foglalkozom vele. Unatkozom! (a múlt megemésztése, a valósággal való szembenézés, nincs veszteni valónk)

Székrekedés: „A múlt többet kínál nekem mint a jelen vagy a jövő. Semmi sem fölösleges. Ki ad nekem bármit is?” (elengedés)

Hasmenés: „Gyorsan megakarok szabadulni valamitől.”

Túlsúly: „Hogyan védhetem meg magam a bántástól? Ezt sosem fogom megbocsátani.” -> ált. „Teljesen kihasználtak. Igaz szeretetet soha nem kaptam.” -> kar. „Már nincs szükségem támogatásra. Amikor szükségem volt rátok, nem segítettetek.” -> gyomor. „Ezt sosem bocsátom meg szüleimnek.” -> csípő. „Sosem bocsátom meg ezt apámnak” -> comb. „Teret akarok.” (megbocsátás, önszeretet, elvárás nélküliség)

Hasnyálmirigy-problémák: „Nincs már semmi örömöm az életben. Minden jó elkerül. Semmi kedvemre valót nem találok”. (életöröm, pozitív látásmód)

Hold a Mérlegben – csípő, vese, hólyag

A Mérleg energia semleges, kiegyensúlyozott és pehelykönnyű, semmi határozott jellegre nem mutat. Színe a narancssárga. A napminősége világos-levegős, de könnyen előfordul a hólyag-, illetve vesegyulladás. Ilyenkor jó ezt a testtájat jó melegen tartani. 15 és 19 óra között igyunk sokat, ez jól átmossa a hólyagot és a vesét. Ilyenkor jó árvacsalánt gyűjteni, melynek virágából kiváló hólyagteát lehet készíteni. A medencetájék célirányos megmozgatása ugyancsak jó hatású.

Ide tartozó betegségek és szellemi jelentésük:

Veseproblémák: „Annyira csalódott vagyok. Annyira igyekeztem és most teljes a csőd. Mit fognak az emberek mondani? Szégyellem magam.” (siker, fejlődés: ha így nem megy, próbáljuk meg másképp”)

Hólyaggyulladás: „Meggyőződésem megingathatatlan. Ki garantálja, hogy új eszmékkel jobban járok? Elegem van ebből az egész új divatú baromságból.” (bizalom az új felé, változás)

Csípőproblémák. „Fontos döntéseknél szívesen átadom másnak a gyeplőt. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy ezt végigcsináljam. Ha ellenállásba ütközöm vagy oldalszelet kapok kibillenek az egyensúlyomból.” (járd a saját utad, légy önmagad)

Hold a Skorpióban – nemi szervek

A napminőség nedves-hűvös, színe a piros. A szellemi és lelki energiák mélyre hatnak, különös sejtéseket ébresztenek, és korábban nem ismert irányokba terelik az érzelmeket. Van, aki ezt az erőt fenyegetőnek és kontrollálhatatlannak érzi. Kismamák kerüljék a nagyobb erőfeszítéseket ezeken a napokon, mert ilyenkor nagyobb a koraszülés esélye, különösen növő holdnál. A húgyvezeték is érzékenyebb ilyenkor. Ha fázik a lábunk és a medence- illetve vesetájék nincs kellőképpen melegen tartva, könnyen kaphatunk hólyag- vagy vesegyulladást. A reumások Skorpió-napokon ne szellőztessék az ágyneműt az erkélyen vagy az ablakpárkányon, mert a nedvesség benne marad. Cickafarkból készült ülőfürdő segíthet ilyenkor némely nőgyógyászati panasznál. Valamennyi gyógynövény erőteljesebb hatású, ha Skorpió napon szedik. Növő holdnál szedve és fogyó holdnál raktározva jobban eltarthatók.

Ide tartozó betegségek és szellemi jelentésük:

Meddőség: „Annyira szeretnék egy gyereket, de…- túl nagy felelősség volna a számomra. – Félek, hogy elveszítem a szabadságomat. – Félek, hogy a gyerekek túl elevenek lesznek és mindent összekuszálnak. Erre a világra nem lehet gyereket szülni.” (gyerek, szülés)

Impotencia: „Elhiszem amit nekem mások a férfiszexualitásról mondanak. Elhiszem ezeket a törvényeket. Ezeknek a mértékeknek soha nem fogok megfelelni, túl nagy az elvárás, kibírhatatlan a nyomás. Soha nem leszek elég jó.” (szeretet, elvárás nélküliség)

Menstruációs problémák: „Nem tudok mit kezdeni a nőiségemmel. Számomra elég borzasztó a szexualitás, legszívesebben kiiktatnám az életemből. Nincs szép emlékem. Szégyellem magam.” (merd szeretni magad, azt tedd, amit érzel, éld a nőiséged)

Hold a Nyilasban – comb

A Nyilas-energia nagyvonalúvá tesz, és gyakran meggondolatlan tettekre sarkall. Színe a comb felső részén narancssárga, alsó részén sárga. Napminősége száraz-meleg. Ált. szép, meleg kirándulóidő van ilyenkor. Nyilas-napokon jelentkezhet az isiászideg, fájhatnak a vénák és a comb. Gyakran fájhat a keresztcsont le egészen a combig, mert az időjárás a Nyilasban, akárcsak az Ikrekben hajlamos a hirtelen változásra. Nyilas-napokon ne terheljük túl magunkat, kerüljük a megerőltető, hosszú túrákat, főleg ha nem vagyunk edzésben. A masszázs ilyenkor nagyon jót tesz, lazítja a görcsös izmokat. Az izomlázat könnyen enyhíthetjük svédkeserűs borogatással.

Hold a Bakban – térd, bőr és csontok

A napminőség föld-hűvös, a szín zöld. E napok energiája komoly, tiszta fejjel végzett, állhatatos munkára inspirál. Könnyebben fázunk ezeken a napokon. A csontrendszer, különösen a térd erős terhelése Bak-napokon érezhető hatást vált ki. Aki nincs edzésben, Bak-napon ne vágjon bele nagyobb túrába. A borogatások és bedörzsölések ezeken a napokon különösen jó hatásúak. Valamennyi csont és ízület számára kedvező a nyújtás. A Bak-napok a bőrről való gondoskodásra kiválóak, főleg a bőrbetegségek terápiájára különösen alkalmas.

Ide tartozó betegségek és szellemi jelentésük: Gerincpanaszok

Hold a Vízöntőben – lábszár

A napminőség levegős-világos, a szellem kissé hirtelen mozgású, az intuitív gondolatok nagyobb teret nyernek, semmiféle megkötöttséget nem tűrnek. A szín világoskék, a bokánál sötétkék. Nem ritka Vízöntő-napokon a vénagyulladás. Polcolja fel a lábát és dörzsölje be finoman valamilyen lábbalzsammal, jó fog tenni. A visszérre hajalmosak lehetőleg ne sokat álljanak ezeken a napokon. A nyál nemcsak a fáradt szemeket regenerálja, hanem a lábnak is jót tessz: reggelente kenjük be vele finoman a térdhajlatot, felélénkítve ezzel az energiaáramlást, és lentről felfelé gyengéden masszírozzuk be.

Ide tartozó betegségek és szellemi jelentésük:

Visszerek: „Egyáltalán nem érzem jól magam ott, ahol éppen vagyok. Elegem van az egészből, de nincs bátorságom ahhoz, hogy változtassak a helyzetemen.” (merd a saját életedet élni, változtatni)

Vádligörcs: (magnézium)

Hold a Halakban – lábfej

A napminőség nedves-hűvös, a szín kékesfehér. Az erő néha elmosódottá teszi a dolgokat, könnyebben be lehet látni a kemény valóság kulisszái mögé. Jó néhány sziklaszilárd nézet dőlt meg a Halakban. Ezeken a napokon nehezen szárad a talaj. Mindaz, amit a test ezeken a napokon felvesz, sokkal intenzívebben hat mint más napokon. Talán, mert a lábfejben végződik valamennyi testmeridián. A talpmasszázs sokat segít a gyógyulásban, mivel valamennyi szervet és testtájat befolyásolni lehet a talpon keresztül. A lábszemölcsök könnyen kezelhetők a Halakban fogyó holdnál, de nem jó Halak napokon műteni. A reumások ne szellőztessék ágyneműjüket ilyenkor a szabadban, mert a nedvesség benne marad a tollban.

 Ide tartozó betegségek és szellemi jelentésük:

Tyúkszem/bőrkeményedés: „Inkább vastag bőrt növesztek, semhogy meggyőződésemben megingatni hagyjam magam. Miért is rágódom ezen a fájdalmas emléken? Nem vagyok haragtartó, de…” (engedd el a negatív tapasztalatokat, a haragot és a bosszúvágyat – minden tapasztalat csak tükör)

Tüskés szemölcs: „Mindennek vége! Bárhová nézek, sehol olyan alternatíva, amely kedvezőbb jövőt ígérne.” (merj szembenézni magaddal és a valósággal)

Irodalom

Johanna Paungger – Thomas Poppe: Gyógyító Hold

Járd a saját utad

Tavaly óta különösen igaznak érzem azt a mondást, hogy légy saját magad tanítója, papnője és gyógyítója. Érvényesülni látszik és ha belegondolok az én életemet úgysem tudja élni senki más, én vagyok felelős érte, mert én teremtem meg magamnak Mindenki más csak segíthet az úton, de nekem kell járnom azt. A személyes tapasztalat és kapcsolat híve vagyok – azaz mindenki maga tapasztalja meg azt, hogy neki mi a jó, mivel vagy kivel tud élni, vonatkozik ez égiekre is – kivel tud a legjobban kapcsolatot teremteni. Mi az, ami bejön neki. Ezt se fogja más megmondani. Csupán ötleteket lehet adni, de azt ki kell próbálni vagy kísérletezni. Ez vagy az működik, és néha visszatérünk egy előző dologhoz. Hihetetlen, hogy néha teljesen apró változtatások mennyit jelentenek, és éppen ők hozzák el a megoldást. Minden, amit egy kívülálló tehet az egy szeretetteljes elfogadás. Egy barát tudja, hogy milyen a másik, ezért barát. A hülyeségeiben is szeretni fogja, csak nem ért vele egyet feltétlenül. Sokszor nem is a tett fáj, hanem a hazugság, ami úgyis kiderül legtöbbször. És akkor sem az fáj, hogy mit tett, hanem hogy nem volt őszinte és nem bízott. Persze ezt a félelem teszi, mert túlzottan megtanultuk, hogy a hibáinkért szeretetmegvonás jár vagy megrovás, büntetés. Pedig a hibák azért vannak, hogy tanuljunk belőlük. Mindig is fogunk elkövetni hibákat, így fejlődünk, tapasztalunk, és azáltal bölcsebbé válunk. Talán furcsa az a reakció, hogy ha valaki azt mondja: „elég nagy vagy már, és felelős az életedért. Nem foglak nem szeretni de nem tudok a helyzettel mit kezdeni, nem veszek részt benne. Elfogadom választásod, mert te választod meg a saját utad és a tapasztálasaidat. Viseld a következményét, de nem tagadom meg a szeretetem feléd. Mindig ott leszek, de nem rángathatsz bele tetteidbe.”

A vörös sátor

Épp egy könyvet olvasok, a címe A vörös sátor. Nagyon tetszik, ahogy a nők összetartanak és nagyon tetszik a vörös sátor szokása is, amelyben a teliholdas nők összegyűlnek és megosztják egymással történeteiket, gondolat- és érzésvilágukat, tudásukat. Nincsenek tabuk a nőiséget illető kérdésekben. Az ősi nővé válási rituálét is jónak tartom, mert teljesen másképp közelíti meg a dolgot. Van benne bölcsesség, ősiség, egység és odafigyelés. A test bölcsességének és gyönyörének megtapasztalását adják át fájdalommentesen és tiszteletteljesen. Feléleszti a nő erejét, de megtartja méltóságát. A nő emlékezni kezd és kapcsolódik egyben anyáihoz, őseihez, belekapcsolódik a körforgásba mely örök. A tudás egy lesz, és továbböröklődik fenntartva a körforgást. A lányokat felkészítik a nőiségükre és ünneplik azt. Nem éri őket meglepetés, azon felül mindent megoszthatnak egymással. Nincs szégyen és nincs tabu. Közösség van, közös a sorsuk és ezért összetartanak – ugyanazt az erőt szolgálják és a legharmonikusabb módon alkotnak vele egységet. Ők a Földanya lányai és az Isten/nő lányai. Őrzik a nőiség ősi misztériumát természetüknél, nemüknél fogva és ennek tudatában vannak.

Szavakon túl

Ősanyával és a Földdel való kapcsolat erősítése, a teremtés bőségének áradása a szív szeretete és kiáradása által.

Ezúttal elsősorban az érzelmek és az intuíció, a belső sugallat vezet minket tova utunkon s így kapcsolódunk belsőnkhöz, társainkhoz és Mária Magdolnához.

Időpont: 2011. szeptember 3. szombat, 10:00 óra
Helyszín: Máriagyűd, kegytelmplom
Gyülekező és esőhelyszín: Pécs, Mohácsi út 35., 9:00-9:30 óra

Holdfázisok

A hold változásai hatással vannak életünkre, mindennapjainkra. A holdciklusokat tanulmányozva választ kapunk arra, hogy miért vagyunk bizonyos napokon ingerlékenyebbek mint máskor, illetve miért gyógyulnak bizonyos napokon gyorsabban vagy épp lassabban sebeink, és mikor teljesítünk jobban a szokásosnál.

 Újhold

Ekkor a legerősebb a test méregtelenítése. Aki ilyenkor böjtöl, a legjobb módszert választja a betegségmegelőzésre. Ezen a napon jó belekezdeni valami újba illetve a rossz (gondolkodási, viselkedési) szokásokról lemondani. Az erős elvonási tünetek, amik koffeinelvonásnál is jelentkeznek, mérsékeltek lesznek, és szellemileg is könnyedebben viseljük a veszteséget

Ez az időszak megfelelő az újra kezdésre, tervezésre. Ilyenkor ajánlatos valamibe belekezdeni. A beteg fák és növényeket visszametszésére alkalmas napok.

Ilyenkor a műtétet kerüljük, mert lassabban gyógyul a seb.

 Növő hold

A regeneráció, felvétel, beszerzés, növekedés ideje. A növő hold beszerez, tervez, felvesz, felépít, belélegez, energiát raktároz, erőt gyűjt, védelemre és pihenésre késztet. Minél közelebb van a telihold, annál erősebb az erőhatás.

Minden amit a növő holdnál a test és szervei általános erősítésére teszünk sokkal hatékonyabb mint fogyó holdnál. De fontos az is, hogy előtte méregtelenítsük a testet. Minden hiánybetegség nagyobb hatásfokkal gyógyítható. Gyorsabban beépülnek az ásványi anyagok, vitaminok, a magnézium, kalcium, a vaskészítmények jobban hatnak, amire különösen a várandós nők jó, ha odafigyelnek. Növő holdnál gyakrabban gyűlik fel a lábakban a víz és nehezebben lehet kihajtani. Némely mérgezés (pl. darázscsípés vagy gombamérgezés) erőteljesebb tünetekkel jelenezik. Sokszor elég egy vértisztító tea a tünetek megszüntetéséhez, de a gyógyszerek is hatékonyabban növekvő holdnál. Minél nagyobb a hold annál lassabb a gyógyulás és erősebb a sebképződés. Mindent jól felvesz a test, ami gyógyító, erősítő hatással van rá, ezért ilyenkor nagyobb az öngyógyítási ereje Az étel is ilyenkor raktározódik a legjobban, aki odafigyel az alakjára egy kicsivel kevesebbet egyen ezeken a napokon.

A növő hold napjain túlsúlyban vannak a pozitív hatások. Több a születés, de a legtöbb születés teliholdkor van. Ilyenkor jó veteményezni, főleg azokat a növényeket, amiknek a termése a föld felszínén van, illetve ilyenkor jó gyümölcsfákat és virágokat is ültetni. Ezeken a napokon jobban  nő a fű.

 Telihold

Érdemes teliholdkor böjtölni, mert könnyeden felvesz mindenféle anyagot, ami a test szervezetésbe kerül, így a károsakat is. Gyorsabban felgyűlik a víz a szervezetben, a kötőszövetek lágyabbak lesznek. Ez a legalkalmatlanabb időpont a műtétre, a vérzés erősebb mint bármikor máskor és lassabban gyógyulnak a sebek is. Ilyenkor védőoltást se lenne szabad adni. Ha mégis ez a helyzet, a gyereket úgy kell kezelni mintha betegségből lábadozna épp. Ilyenkor a legerősebb a hold hatása. Erős érzelmeket hív elő az emberből, legyenek ezek pozitívak vagy negatívak. Ilyenkor születik a legtöbb gyerek, de ilyenkor több a baleset, az erőszakos cselekedet is. Teliholdkor a legmagasabb a felvétel, ezért pl. a növényeket ilyenkor jó trágyázni. Teliholdkor ajánlatos gyógynövényeket gyűjteni, mert ilyenkor a legerősebb a gyógyerejük. Főleg gyógyító hatású gyökereket jó teli hold éjszakáján kiásni, mert a napfény jelentősen csökkenti hatóerejüket. A szervezet nyugtalan, izgatott. Érzékeny emberek alvászavarban szenvednek vagy különös álmaik, vízióik vannak.

Fogyó hold

A fogyó hold méregtelenít, tisztít, izzaszt, kilélegeztet, szárít, rögzít, és teljes erőkifejtésre és energiafelhasználásra sarkall. Minél közelebb az újhold annál erősebb az erőhatás.

Ilyenkor a legjobb a méregtelenítés. Ez az időpont a legalkalmasabb arra, hogy megtisztítsuk magunkat és a környezetünket, lakásunkat. Könnyebben, gyorsabban megy a takarítás, mosás, mosogatás. Ilyekor előnyös az operáció, a gyógyulási folyamat lerövidül. Gyengébb lesz a vérzés, és ritkábban maradnak fenn olyan sebhelyek, melyek az energiaáramot blokkolják.

Ez a leadás, energia felszabadulás, kilélegzés ideje. Az újhold megszabadít a kétségektől és a félelmektől és növeli a pozitív érzelmeket. Ilyenkor azon növények veteményezése kedvező, melyek a föld alatt hozzák meg termésüket, pl. krumpli, répa. Fogyó holdkor előnyös a növények trágyázása és öntözése. Ilyenkor teljesít a test és a szellem a legjobban. Gyorsabban gyógyulnak a sebek, ezért előnyös az ilyenkor végzett műtét is.

Irodalom:

Johanna Paungger - Thomas Poppe: Gyógyító hold

Helga Föger: Mit dem Mond leben

Női öntudatra ébredés

Csodálatos látni, ahogy a nők egyre inkább öntudatukra ébrednek és kezdik élni nőiségüket -mai táncmeditáción ez az élmény fogalmazódott meg bennem. Eleve nagyon szeretem érezni Mária Magdolnát és imádom, ahogy hozzááll az emberekhez, ahogy gyengéd elfogadó szeretetével közelít mindenkihez. Számomra felemelő ezt végignézni, ahogy teszi a csodákat az emberekben, a nőkben, ahogy egy nő egyre inkább leteszi régi terheit, képzeteit és meri önmagát vállalni és megélni önmagát, a nőiségét, azt, aki ő belül. Ahogy kezdi magát szépnek látni, nőnek érezni. Egyre felszabadultabb lesz, egyre jobban élvezi megélni önmagát. Egyre jobban elfogadja és szereti magát, s közben tisztul teljes lénye. Ezzel megváltozik az élete és egyre nagyobb csodákat hív be életébe csupán azáltal, hogy szereti önmagát és ezt kisugározza a világra. A tánc, a sámándob, az énekhang csupán eszközök, az igazi csoda a nőben rejlik és mindig is ott volt, csak elő kell hívni. Személy szerint én is nagy utat jártam be az Istennővel és Mária Magdolnával való első találkozásom, 2006 óta. Ha visszagondolok egy olyan fiatal nő voltam, aki nem is tudta magáról, hogy nő, teljes mértékben elnyomtam nőiségem minden formában. Akkor, egy női elvonuláson kezdtem csak ráébredni női mivoltomra és lassan elkezdtem felvállalni és élni azt. Amit régen negatívan éltem meg azt most pozitívan, elkezdtem magam szeretni, szépnek gondolni és kiadni magamból mindazokat a sérelmeket és gyógyulásra váró sebeket, amik bennem voltak. Egyre inkább átadom magam az Istennőnek és Mária Magdolnának. Ez egy folyamat, és véleményem szerint egy csodálatos út. A nő ereje a nőisége és annak a teljes megélése – az öltözködésén, a szexualitásán, a foglalkozásán, az életmódján keresztül – minden, amit tesz, őt fejezi ki. És ha ő jól van, akkor tud adni másnak is, és tud töltekezni más is az ő szeretetéből. Valójában a legnagyobb gyógyító erő az elfogadás és a szeretet. Ha valaki érzi, hogy elfogadják és szeretik, szárnyra kap. A nők ereje pedig a közösségben rejlik, ahol sokkal intenzívebben élhetik meg nőiségüket és az összetartozást, a női testvériséget. Az élet misztériumát minden nő hordozza és ugyanazt a ciklust követi. Szoros kapcsolatban van a természettel és ahogy gyógyulnak a nőiségen ejtett sebek, úgy gyógyul a Föld is. A tanfolyamok sem azért sikeresek feltétlenül, mert új tudást adnak és mert egy nagy tudású valaki azt átadta – persze az is fontos és egy lökést ad hogy kezdjünk vele valamit az életünkben-, hanem a közösség ereje adja a hihetetlen erejű szárnyaló élményeket, amiért visszavágyunk ismét abba a közösségbe, ahol ezt megéltük. Ha néhány nő összejön, aki jóban van egymással és szereti egymás társaságát, akkor már óriási erők jönnek mozgásba – ez igaz bármilyen közösségre. A közösség jobban fenntartja az erőt, minden élmény sokkal intenzívebb, de a mi utunkat ennek ellenére magunknak kell járnunk, nem várhatjuk a közösségtől életünk megoldását, az csak segítségként van jelen. Fontosnak tartom a közösséget, a nők közti egységet, jobban segíti megélni és élni a nőiséget, de mi magunk is nagyon sokat tehetünk ezért. Minden nap átölelhetjük magunkat és azt mondhatjuk magunknak, hogy „teljes szívemből szeretem magam”. Megengedhetjük magunknak, hogy táncoljunk csak úgy a szobában és abban mindent megéljünk szabadon, minden elfojtott, gyógyulni kívánó dolgot, és persze csak úgy mozoghatunk is, csupán mert jól esik. Évek óta táncolok már mindenféle formában: egyedül, csoportban, párban. Voltam különböző tánckurzusokon, társas és női táncokon vettem részt pl. flamenco, hastánc stb. illetve táncmeditációkon, újabban szakrális táncon. Azt vettem észre, hogy a tánc számomra az élet és az isten/nő dicsérete. Nagyon élvezem, és nagyon sokat gyógyított rajtam az évek folyamán, illetve segítette személyiségfejlődésemet. Mivel intenzíven foglalkozom vele, nem csak eltáncikálásról van szó, hanem igen intenzív belső folyamatról, ami sok fájdalmat is előhívott belőlem, mert szembesülnöm kellett magammal, de ugyanakkor határtalan örömet is nyújtott és kapukat nyitott meg előttem egy új szeretetteljesebb világ illetve önmagam felé. A tánc nem csak gyógyít, nem csak önkifejezés, hanem segíti a kommunikációt is a saját lélekkel, szellemmel, az égiekkel és segíti az egység kialakulását is. Első körben saját magunk egységének és teljességének a megélését, majd a többiekkel való egység megélését is. Rengeteg útja-módja van az emlékezésnek, a tánc csupán egy. De ami fontos, hogy emlékezzünk ismét arra, hogy nők vagyunk és ezt élvezzük. Szeressünk nőnek lenni, mert ez egy csoda.

A hang csodái - hangterápia

A megnyilvánult univerzumban minden dolog rezgő természetű. Mindennek van hangja és vibrációja. Közvetlen kapcsolat van egy dolog formája és rezgésfrekvenciája között.

A hangterápia a rezgésterápia egyik legősibb formája. Az ember rezgésből áll, és a hang képes módosítani hangulatainkat és érzelmeinket, oldani pszichikai feszültségeket, szabályozni a biológiai folyamatokat és emelni a tudatállapotot. Azáltal, hogy segíti felszabadítani a tudatot, a hangterápia elősegíti a tisztább gondolkodási folyamatokat. Az egész emberi energiarendszerre hatással vannak környezetünk hangjai, sőt, a fülünkkel nem hallható hangok is hatással vannak ránk. A hangvibrációk hatással lehetnek a sejtek közötti folyamatok rezonanciamezőire egészen a gének szintjéig, sőt atomi és szubatomi szintekig. A szándék, a tudat és a hang megfelelő használata a döntő. Mivel a hang rezgő természetű a megfelelő hang befolyásolja a hozzá tartozó formák rezonálását. Pl. semmi sem nyugtat meg jobban egy csecsemőt mint a dobogó szív. A zavaros szívverés egyenletes, szabályos, lassú ritmusúvá válik, ha az anya énekel gyermekének. Az óceán hangja szintén szabályozza a szívverést, de amikor megszakad, visszatér eredeti ritmusához.

Az ayurvéda használ bizonyos ősi hangokat, a mantra vezérelt meditáció megnyugtatja a lelket, lelassítja a légzést. Az ilyen hangok képesek meggátolni a ráksejtek kialakulását, a hindu mantra az „om” pedig fenséges geometriai formákat hoz létre. A legmagasabb frekvenciájú hullámok – a béta hullámok – az aktív gondolkodást jellemzik, a lassabb alfa hullámok a lankadt tudattal járó meditatív állapottal állnak kapcsolatban. A théta hullámok a kreatív éleselméjűséget segítik, amikor pedig alszunk delta-hullámokat bocsát ki az agyunk. A bizonyos frekvenciákkal töltött zenék hallgatása fel is gyorsíthatja és le is lassíthatja az agyhullámok rezgésének mértékét. Néhány magas frekvencia úgy viselkedik mint a természetes fájdalomcsillapítók. Boldogságot és a fájdalomérzet tompítását idézik elő a 2000 Hz körüli hangok.

Hangokkal fejezzük ki magunkat. Az érzelmeket sóhajjal, sírással, nevetéssel, nyögéssel, stb. ki lehet fejezni, de hangsorokat, dallamokat is használhatunk érzelmeink kifejezésére, mely az egészség megóvásában fontos szerepet játszik. A nevetés endorfint bocsát ki, a sírás által pedig megkönnyebbülünk. Minden érzelemhez kapcsolható hang és az érzelmek teljes hangskálájának kifejezésével mozdítjuk elő a gyógyulási folyamatot. A hang mint érzelmi állapotok kifejezése gyógyító és tisztító erejű, a fizikai folyamatok megváltoztatására szolgálhat, illetve hangok által bizonyos tudatállapotok is létrehozhatók.

Fontos tudatossá válni a bennünk zajló érzelmekről, és ezt hangunk által fejezzük ki, ami bennünk zajlik épp. Ezt a hangot addig adjuk ki, amíg meg nem könnyebbülünk és meg nem tisztulunk. Ha felébred bennünk egy érzelem a hathorok azt tanácsolják, hogy keressünk egy megfelelő helyet ahol kiadhatjuk hangunkat és átáramoltatjuk magunkon, mivel ez tisztít és kiegyensúlyozottabbá tesz. A hangok kiadásának ugyanis semmi köze a zenei képességekhez vagy a gyönyörű hanghoz. Ez az energia összeszedett kifejeződése a hangon keresztül, amelynek sok kedvező hatása van.

A tonizálás – egy magánhangzó kibocsátása egy hangon - nagyon hatásos, mivel a hang megváltoztatja a test összes sejtjének rezgését. Tonizálás után az emberek általában békét és megújulást éreznek magukban, gyakorlása oldja az érzelmi traumát, tisztít. Az ősi hindu misztikusok használták a „mmmmm” tónust, ami a harmadik szem csakrára van hatással, hogy megnyissák és serkentsék az intuíciót, ösztönözzék a tobozmirigyet és energetizálják az agyat. A túltonizálás a sámándalokban, de a gregorián énekekben is megtalálható, nyugodt lélekállapotot idéz elő, a lélekkel való találkozást segíti.

Az éneklés és a kántálás kiengedi a feszültséget, segít megszabadítani az elviselhetetlen érzelmektől, emeli a lelket és serkenti az életkedvet. Megszabadulhatunk a felgyülemlett fizikai és pszichológiai energiától. Enyhíti az aggódást, csökkenti a félelmet és elpusztítja a negatív rezgést. Ez az oka annak, amiért egyes gyerekeke énekelnek vagy dúdolnak, ha félnek pl. a sötétben.

A kántálás tisztítja a csakrákat és segít helyreállítani a harmóniát a test energiarendszerében. Az indiánok úgy tekintették az egész valóságot mint a rezgés finom hálóját, amire hatni lehet a kántálás, az imádkozás és a tánc által.

Bármilyen hang vagy szó éneklése mely eszünkbe jut gyógyító erejű. Sok hangterapeuta szerint mindenkinek megvan a saját gyógyító dala, ezekben alapdallamok, értelmes és értelmetlen szavak, ősi hang fordulnak elő. Bármilyen információ, amit ritmusba vagy zenébe helyezünk erős hatással van a szellemünkre.

Minden csakra kapcsolódik egy hanghoz. A gong, a harang, a kristálytál, hangtál különösen erőteljes gyógyító eszközök. A csakráknak a következő hangok felelnek meg: Gyökércsakra: C, Szexcsakra: D, Solar plexus csakra: E, Szívcsakra: F, Torokcsakra: G, Homlokcsakra: A, Koronacsakra: H.

A dobok fel tudják idézni az emberi szív lüktetését. Több mint 10ezer éve használják őket, számos formájuk fejlődött ki. A sámándob a különböző valóságok közti átjárás, a szellemi világban való utazás eszköze. A dobolás rituális táncokat kísér, például a természet ciklusának, a születés, a beavatás, a házasság és a halál pillanataiban is dobszó kísér. Segít emberek egyesítésében és a tömeges rezgésterápia egy formája lehet. A különböző ritmusok rezgést hoznak létre, amelyek azonosulnak a test energiarendszerével, a testen keresztüli energiaáramlást serkenti és egyensúlyozza.

Az ausztrál didgeridoo egy másik ősi gyógyító hangszer, amit eredetileg az ausztrál őslakosok használtak a történetmesélés kísérőeszközeként. Ha valaki beteg volt, azt mondták, hogy „a dala” megy rosszul és újra eljátszották az énekét. A frekventált rezgések képesek megtisztítani a testet az energiaakadályoktól és a mélyen rejlő pszichikai feszültségektől.

Természetesen a zene hallgatása is különböző érzelmeket nyit meg bennünk és mély hatással lehet ránk. Dr. John Diamond szerint az indiai tamtam dob a test vitalitását erősíti és az izomerőt, míg a popzene gyengíti.  

Minden csakrára hatással van a zene. A klasszikus szimfónia, az operák és korálok egyformán hatnak a különböző csakrákra. A kemény rock és heavy metal a gyökér, napfonat és szakrális csakrára hat leginkább, ezeket viszont túlzottan felerősítheti. A barokk és kamarazenétől viszont megnyugszanak a csakrák. A népzene a szívcsakrára irányul, a reagge zene a gyökér és szakrális csakrára hat jótékony erővel, a jazz pedig a harmadik szem és a koronacsakrára fejti ki hatását. Az aborigini dobritmusok az egész csakrarendszert felnyitják. A new age zene célja a gyógyító és egyensúlyozó hatás mindegyik csakrát illetően.

A hang tehát megtisztíthatja az érzelmeket, segítheti a különféle tudatállapotokba való belépést, és megnyithatja a tudat és az éberség egy bizonyos szintjét. A tudatot, a szándékot, a saját hangot használva hatással lehetünk a megnyilvánult teremtés bármelyik szintjére. A hang világokat nyithat meg.

Irodalom:

Clare G. Harvey, Amanda Cochrane: Rezgésterápia

Tom Kenyon- Virginia Essente: A Hathorok

Beavató mese - A tizenkét varjú

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, túlonnan túl, innenen innen, volt egy szegény özvegyasszony, s annak tizenkét fia s egy leánykája. Búsult is szegény feje eleget, hogy mivel tudja eltartani ezt a tenger sok gyermeket, mert száraz kenyér is mikor volt s mikor nem az asztalfiában.

Jött haza egyszer a tizenkét fiú, körülfogták az anyjukat, hogy lépni sem tudott a szobájában, s ahányan voltak, egyszerre mind kenyeret kértek, s csak az volt a híja, hogy kihúzzák a házból.

Hát azt ugyan senki ne csudálja, hogy a szegény asszony elvesztette a béketűrését. Hiszen adott volna ám, ha lett volna, de nem volt. Nagy elkeseredésében azt találta mondani:

- Ó, istenem, bocsásd meg a bűnömet, bárcsak valami állattá változtatnád ezeket a fiúkat, nem bánom én, ha varjúvá is!

No, halljátok csudát, mi történt! Az történt, hogy abban a szempillantásban a tizenkét fiú mind varjúvá változott, s mert hogy éppen nyitva volt az ablak: huss! kirepültek, s mire csak egy jajszót is mondhatott volna az anyjuk, úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el!

Hej, nagy erős búbánat nehezedett a szegény özvegyasszony szívére, éjjel-nappal folyt a könnye, mint a patak, s kesergett mindig, hogy az isten úgy elvette volt az eszét, hogy olyan bolond beszédre nyíljék az ő szája.

Kicsi kisleány volt még a szegény özvegyasszony leánykája, de tudta, hogy miért sír, miért kesereg az édesanyja, s azt mondta egyszer:

- Lelkem édesanyám, én többet nem nézhetem a sírását, elmegyek világgá, s addig vissza sem fordulok, amíg a bátyáimat meg nem találom.

Hiába beszélt a szegény asszony, hogy ne menjen, ha már kifogyott a tizenkét fiából, legalább őbelőle ne fogyjon ki: a kisleány elbúcsúzott az édesanyjától keserves könnyhullatások közt, s elment világgá.

Ment, mendegélt a kislány hetedhét ország ellen, s egyszer egy nagy rengeteg erdőbe ért. A rengeteg erdőben talált egy kis házat, s bement oda nagy bátran. Egy öregasszony ült a kemence alatt, de olyan öreg, hogy az orra a térdét verte. Köszön a kisleány illendőképpen:

- Adjon isten jó estét, öreganyám!

Fogadja az öregasszony:

- Köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert különben bekaptalak volna. Hát hol jársz itt, ahol a madár sem jár?

Mondja a kisleány:

- Ó, lelkem öreganyám, én tizenkét bátyámat keresem, akik varjú képében elrepültek hazulról, s azóta hírüket sem hallottuk.

No bizony, én magam sem hallottam hírüket, te leányka, hanem ezen a rengeteg erdőn túl van egy kicsi kerek erdő, kerek erdőnek az aljában egy ilyenszerű házacska, amilyen az enyém, abban lakik az én néném, az talán útbaigazít.

Mert hogy éppen este volt, az öregasszony jó vacsorát adott a kisleánynak, aztán vetett neki jó puha ágyat, s lefektette, reggel pedig, amikor fölkelt a kisleány, adott neki egypár aranykörtét.

Megköszönte szépen a kisleány az öregasszony nagy jóságát, elbúcsúzott illendően, s azzal elindult a kerek erdő felé, azon az úton, amelyikbe az öregasszony beleállította.

Estére kelve a kisleány a kerek erdő aljába ért, s kerek erdő aljában bement a kis házacskába. Hát ott csakugyan még öregebb asszony üldögélt a kemence alatt, s fonta a kendert nagy szorgosan.

Köszön a kisleány:

- Adjon isten jó estét, öreganyám!

- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert különben bekaptalak volna. Ugyan bizony hol jársz itt, ahol a madár sem jár?

Mondja a kisleány, hogy mi járatban van.

- Jaj, édes leányom - mondja az öregasszony -, hírét sem hallottam annak a tizenkét varjúnak, hanem innét hét hegyen s hét völgyön túl, kerek erdő aljában lakik az én néném, az talán útbaigazít.

Ez az öregasszony is főzött neki jó vacsorát, vetett neki jó puha ágyat, s amikor reggel fölkelt a kisleány, adott neki egypár aranyalmát, hadd menjen aztán isten hírével. Szépen beállította egy ösvénybe, s ugyan lelkére kötötte, hogy abból ki ne térjen.

Megköszönte a kisleány az öregasszony szíves jóindulatját, elindult az ösvényen, s meg nem állott, amíg ahhoz a kis házacskához nem ért, ahol a harmadik öregasszony lakott.

De vagy volt öreg, vagy nem a másik két asszony, a nénjük olyan öreg volt, hogy az orra a földet verte, s azon pergette az orsaját.

Köszön a kisleány nagy bátran:

- Adjon isten jó estét, öreganyám.

No, áldott szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert különben bizony bekaptalak volna. De hol jársz itt, ahol a madár sem jár?

Mondja a kisleány, hogy a bátyjait keresi, akik elrepültek tizenkét varjú képében.

- Hát bizony, ha azokat keresed, éppen jó helyen jársz - mondja az öregasszony, mert én mindennap látom őket, itt repülnek el minden áldott nap az én házam felett, szörnyű károgással. Hanem így, ahogy vagy, el nem mehetsz hozzájuk, mert olyan magas sziklán laknak, hogy annak a teteje az eget veri. De ne búsulj, kisleányom, van nekem olyan csudaírem, hogy ha azzal megkened a gyenge válladat, szárnyad nő, s bátyáidhoz repülhetsz.

No, megvigasztalódott a kisleány erre a beszédre, mindjárt levetette az ingecskéjét, az öregasszony pedig jól megkente a csudaírrel mind a két vállát.

- No most, kisleányom, vacsorálj, s feküdjél le, reggelre olyan szárnyad lesz, hogy az Óperenciás-tengeren is túlrepülhetsz.

Hát csakugyan reggel, amikor fölkelt a kisleány, olyan szép két szárnya volt két gyenge vállán, hogy - csupa csuda.

Az öregasszony adott még neki két aranydiót, s aztán isten hírével útnak eresztette. Megmutatta, hogy milyen irányba repüljön, s a kisleány repült, csattogtatta szép sugár szárnyacskáját, hogy csak úgy suhogott belé a levegőég.

Hét nap s hét éjjel folyton repült, akkor aztán fölért a szikla tetejére.

Hát ott mit talált? Ott bizony egy olyan ragyogó aranypalotát talált, hogy a szeme is káprázott a szertelen ragyogástól. Ő bizony nem kérdte: szabad-e, nem-e, nagy bátran belép a palotába, végigmegy a tenger sok szobán, de ott ugyan egy élő lelket sem talált sehol. Volt minden szobában asztal, ágy, szék, s minden csupa aranyból, ezüstből, aztán kifordult a konyhára, s volt ott főzni-sütnivaló annyi, hogy a szeme nem tudta belepni.

- Ó, bárcsak itt laknának az én bátyáim - sóhajtott föl a kisleány.

De gondolta is, hogy itt laknak bizonyosan, mert megszámlálta, s éppen tizenkét szoba volt, minden szobában egy ágy. Hamarosan nekikészülődött, fölseperte a konyhát, pompás vacsorát főzött, tizenkét személyre terített, ki is tálalta, tizenkét tányérba levest meregetett, aztán mind a tizenkét tányérból evett egy keveset.

Várta, várta, sokáig várta a bátyjait, de azok csak nem jöttek, s a kislány erősen elálmosodott. Sorba nézegette, próbálgatta a tizenkét ágyat, hogy melyikbe feküdjék le, aztán mégiscsak a tizenkettedikben maradott. Abba szépen lefeküdt s elaludt.

Alighogy elaludt a kisleány, jön haza a tizenkét varjú nagy károgással s szárnycsattogással. De bezzeg volt nagy álmélkodás! A konyhán valaki sütött-főzött, a szobákat valaki kisöpörte, az ágyakat megvetette, az asztalt megterítette. Az ám, evett is mind a tizenkét tányérból, csipegetett a kenyérből. - Ugyan ki járhatott itt?

Végigrepdesik a szobákat, sorba nézik az ágyakat, betekintenek, kukucskálnak az ágyak alá, s hát a tizenkettedik ágyban kit látnak?

- Ez a mi húgocskánk! - károgott egyszerre a tizenkét varjú, s összecsattogtatták a szárnyukat nagy erős örömükben.

Abban a szempillantásban fölébredt a kisleány, s volt öröm, de milyen öröm! Nem találták a helyüket.

- Ó, lelkem testvéreim, csakhogy megtaláltalak! - örvendezett a kisleány. - Gyertek haza velem, gyertek, ne sirasson többet édesanyánk.

- Hej - sóhajtott a legidősebb varjú -, most még nem mehetünk veled, amíg az átok alól fel nem szabadulunk. Eredj haza te magad, édes húgom, s mondd meg az édesanyánknak, hogyha a hüvelykujját felhasítja, s kifolyó piros vérével tizenkét inget s gatyát varr nekünk, csak úgy szabadulhatunk fel az átok alól, akkor ismét fiúkká változunk. Mondd meg azt is, hogy amíg varr, senkinek egy szót se szóljon, máskülönben kárba megy keserves-kínos munkája.

De csak egy pillantásig sem volt maradása a kisleánynak: repült haza az édesanyjához, szélnél sebesebben, még a gondolatnál is sebesebben. Mire hazaért, a szegény özvegyasszony betegre sírta magát, hogy ím elvesztette a leányát is, s magára maradott, mint az útszéli fa.

No, most egyszerre vége szakadt a betegségnek s a nagy szívbéli búbánatnak, ahogy hazajött a kisleány, s elmondta a bátyjai üzenetét.

Egyszeribe elővette a szegény asszony, ami vászna volt, szabott tizenkét inget s tizenkét gatyát, aztán felhasította a hüvelykujját, s ahogy folydogált a vér belőle, azonmódúlag húzta a tűbe, meg nem állott a keze, varrott éjjel-nappal. Jöttek hozzá a szomszédasszonyok, kérdezték, vallatták, hogy ugyan miért varr a vérével, mikor erősebb a cérna, de a szegény asszony egy szót sem szólt, míg mind a tizenkét inget, a tizenkét gatyát meg nem varrotta. Mikor a tizenkettedik is kész volt, hát - csak hallgassatok ide! - berepült az udvarra nagy szárnycsattogással a tizenkét varjú, ott kétszer-háromszor körülrepdestek, s aztán - huss! be a szobába. Ott leszállottak a földre, megrázkódtak, s egyszeribe visszaváltoztak fiúknak.

No hiszen, sírt a szegény asszony, de most már örömében. Jött az egész falu csudalátni. Aztán egy nap múlva, két nap múlva visszament a tizenkét fiú az aranypalotába, onnét elhordozták a temérdek sok kincset, amit varjúéletükben gyűjtögettek, hordottak össze. Bezzeg volt ezentúl kenyér, de még kalács is annyi, hogy a kutyának is kalácsot vetettek.

Aki nem hiszi, járjon utána.

In: Benedek Elek: Többsincs királyfi és más mesék

http://mek.oszk.hu/00200/00232/html/index.htm

Mese a női beavatásról (a nővé válásról és az anyává érésről)

A tizenkét varjú

A mese a tündérmesék közé tartozik. Azon belül megváltó-mese, mert fő motívuma a megváltás, azaz a valamilyen okból kifolyólag állattá változtatott egyént vissza kell változtatni emberi alakjába.[1]

Mesekezdő formulával kezdődik, szereplői egy szegény özvegyasszony, annak a tizenkét fiú- és egy lánygyermeke. A családra kezdetben az éhezés, a nyomorúság a jellemző, ami nyomot hagy mind a gyerekekben, mind az anyában, aki talán ugyanígy nőtt fel. Nem is feltétlenül a fizikai dolgok, hanem a szeretet nélkülözését is jelentheti, valamit, amit a szülők nem tudtak megadni. Ezt, ha tudattalanul is, de sokszor továbbadják a szülők gyerekeiknek. A család összes szereplőjére egy hosszú út vár, amit meg kell tenniük. Mindegyiküknek szembesülnie kell önmagával, a saját lelkével és közben a tettek által válthatják meg magukat. Az anya egyedül nevel, nem talál kiutat, hiányzik az apa szerepe, jelenléte, ez főleg a fiúk számára lenne fontos, hisz így nincs férfi mintájuk, amit követhetnének. Az anya még nem elég tudatos, érzelmei vezérlik és így dühében és elkeseredettségében megátkozza a fiait: ”Ó, Uram, bocsásd meg bűnömet, bárcsak valami állattá változtatnád ezeket a fiúkat, nem bánom én, ha varjúvá is!” Ezzel az anya sötét oldalával szembesül, a tudattalannal, a lélek sötét zegzugaival. Az átok egyidejűleg azt is jelenti, hogy fennáll egy kapcsolat, ami ebben a formában tovább már nem működik, már káros és meg kell szüntetni.[2] Ezt az átváltozással, azaz a régi halálával, megszűnésével érhető el, hogy tere legyen az újnak, ami majd meg fog születni. Tehát az anya már nem képes tovább ellátni a fiait, mintegy ellöki magától őket, hogy megtalálják saját útjukat és felnőtté váljanak. Ez a dolog mélyről tör elő belőle, és az élet rendjével azonos. Ahogy ez megtörténik, azonnal megbánja. Ez azt jelenti, hogy igazából még nem tudja elengedni a fiait és ismét magához kötné őket. Visszakívánja a régi mintát, életet, mert még nem tudja, mit hoz az ismeretlen és fél tőle. Ahhoz, hogy az átkot ismét feloldja, idő kell. Ez egy érési folyamat. Tudatos cselekvés szükséges ahhoz, hogy a dolgok a felszínre kerüljenek a tudattalanból, és tudatossá váljanak, hogy meg lehessen őket oldani és továbblépni az új felé. A megváltás, a felszínre hozás, a visszatérés az emberlétbe az ingek megvarrása által kerül sor.[3] Az ing olyan mint egy második bőr, magát az embert jelöli, egy új tulajdonságot vagy magát az egyénné válást, új ember születik belőle, de ahhoz meg kell szűnnie a régi formának.[4] Az, hogy az anya magában, némán varrja az ingeket, azt jelenti, hogy közben megéli a belső értékeit, mélységeit és befelé irányuló életet él, azaz önismeretre tesz szert. A szándéka erős, és türelmes, kitartó munkával eléri azt: „fölhasította hüvelykujját, s ahogy folydogált a vér belőle, azonmódulag húzta a tűbe, meg nem állott a keze, varrott éjjel-nappal”. Fontos, hogy a saját vérével varrja az ingeket, gatyákat, ami az életet, életerőt szimbolizálja, de a szeretet és az áldozatot is. Az anya tulajdonképpen áldozatot hoz, hiszen el kell engednie a fiait, hogy visszatérhessenek hozzá. Nem korlátozhatja őket, nem lehet többé olyan szoros kapcsolatban velük mint régen, amikor még kicsik voltak, amikor még ő látta el őket. Szembe kell néznie az egóval, a saját önző vágyaival, melyek egészséges anyai szerepében korlátozzák. Amikor ezt felismeri és elengedi véres keze munkája által őket, akkor nyeri vissza fiait egy új minőségben. A varjú nem csak a halál madara, hanem a bölcsességé is, ami pedig a dolgok átérzése, megtapasztalása során érhető el. Igazából mindegyik szereplő megteszi a maga útját, mindegyik több, érettebb és bölcsebb lesz. Az anya már azzal bölcsebb lesz, hogy felismeri önző vágyát, megéli fájdalmát, kifejezi azt, és végül belátja, hogy el kell engednie a fiait, amit meg is tesz. Ezáltal viszont sokkal többet kap vissza mint ami előtte az övé volt. Erre utal a kincs is, amit a fiúk hazahoznak neki.

A leány már nem bírja elviselni az anyja siránkozását, tehetetlen bűntudatát, elindul megkeresni a bátyjait. Ő magától néz szembe az ismeretlennel, nem fél. Közben az ő lelke is nő, gyarapodik. Érettebbé, bölcsebbé válik az út során. Eljut az erdőbe, ami mindig egy beavató hely, ahol szembe néz önmagával és egy új szintre lép.[5] A nővé éréséhez több állomáson vezet az út: kicsi kerek erdő alján, hét hegyen és hét völgyön túli kerek erdőn és végül a magas szikla tetején, ahol cselekednie kell. Viszont, amíg eljön ez a pillanat a cél elérésére, jól felkészült az úton az erdei öregasszonyok segítségével. Ezt az utat teljesen egyedül járja végig, apja nem is volt, anyja csak otthon kesereg, a bátyjai sincsenek vele. Ez az út ahhoz is hozzásegít, hogy megtudja, hogy ő kicsoda, meggyógyuljanak régi sebei, illetve békében és harmóniában éljen magával. A hegy és a völgy az élet hullámzását is jelenti, hogy újra és újra nehézségek kerülnek elénk, amiket meg kell oldanunk. A hegyek-völgyek és az erdő is egy labirintusnak tűnik, ami szintén a beavatást, a sötét oldalunkkal való szembesülést, lelkünk mélységét jelképezi. Fontos a türelem és a kitartás, illetve a bizalom és a hit, hogy ne térjünk le a kijelölt ösvényről, mert csak az vezet el a célig. Ha a tanácsokat megfogadjuk, az öregasszonyok útbaigazítására hallgatunk, akkor biztonságban eléjük a célt, önmagunk középpontját. Az öregasszonyok a nőiség érett, bölcs aspektusait jelenítik meg, ők a „banyák”[6], akik segítik bölcsességükkel és tapasztalatukkal a „szűz” leány beavatását a női felnőtt létbe. Ehhez járul hozzá az ajándékuk, amelyik mindegyike (két pár aranyalma, aranykörte, aranydió) a „szeretővé”, „anyává” érés folyamatát szimbolizálja: a párkapcsolatot, a szerelmet, a szexualitást, a termékenységet és a majdani gyermekáldást.[7] A közelgő párkapcsolatra utal az is, hogy mindegyikből kettőt adnak, azaz egy párt. Az arany pedig ennek a folyamatnak a tisztaságára utal és arra, hogy áldás van a nővé érés útján. Az öregasszonyok jelenléte, a bennünk levő bölcsességet is jelzi, ami intuíciók formájában kerül felszínre, és ez tudomásunkra hozza, hogy hogyan tovább.[8] Ugyanis a női személyiségfejlődésben nem annyira  logikus gondolkodásra való hallgatás mint inkább az érzelmekre való támaszkodás játszik döntő szerepet.[9] A lány nem ijed meg az ismeretlentől és lelke sötét oldalától, szembenéz a kihívásokkal, és ezt jutalmazza az őserő, az erdei öreganyók jelenléte és tanácsa által. Ha az ember valami olyat tesz, amivel előrébb viszi a fejlődését, ami jó neki és a világnak, akkor azt általában meg is jutalmazzák és segítik, a próbatételeihez erőt és segítséget kap. A lány az öregasszonyoktól megkapja azt az anyai gondoskodást (vacsora, megvetett ágy, nyugalom, útbaigazítás, segítség a felnövéshez), amit otthon nem kap, hiszen az anya csak magával és a fiai utáni bánatával van elfoglalva, cselekedni nem képes. Amikor a lány rájön, hogy fel kell vállalnia a szenvedését, problémáit, önmagát, hogy önállóvá kell válnia, a harmadik öregasszony (a három beteljesülést, a teljességet szimbolizálja) egy csudaírrel bekeni a vállát, és ezzel segíti a szárnyai kinövesztését. Csak így tudja elérni a célját: meg kell tanulnia szárnyalnia, azt pedig úgy tud, ha fölvállalja önmagát és önállóvá válik. Hét nap és hét éjjel folyton repül. A hét az égi és a földi lét (3+4) egysége, a fejlődést, változást, következő lépcsőfok elérésének lehetőségét mutatja.[10] Közben nem csak magáért repül, hanem a testvéreiért is. Mégis, a testvérein csak úgy tud segíteni, hogy előbb rendbe hozza, meggyógyítja önmagát, ő is végigjárja a felnőtté válás útját, és önmagát fölvállalva szabadon szárnyal a célja (az önmegvalósítás) felé. A másikon csak úgy lehet igazán segíteni, ha mi is megtapasztaltuk már azt, amin ő keresztülmegy. Amikor sikerül felérni a szikla tetejére és belép az aranypalotába, átveszi az anya szerepét. Rendet rak, főz a testvéreire, megterít, kimeri nekik a levest. Végül megpihen. Az ágy, az alvás is fontos motívum, hiszen igazán csak ekkor lesz teljes a lányban a változás. Az ágy a születés és a halál helye, mikor teljesen felkészült az újra, szimbolikusan meg kell halnia, hogy újjá tudjon születni. Alvás közben hozzáfér a tudatalattihoz és a probléma megoldásának a kulcsához. Mikor ismét felébred, egy változáson ment keresztül, elérte a következő fejlettségi szintet.[11] A felismerés, a tapasztalat már az övé. A nőiséget pozitívan élte meg, sikeresen átírta a hozott anyai mintát. Közben gyógyult, megtalálta önmagát, önálló felnőtt nővé érett és elfogadta az anyját olyannak amilyen, kritizálás nélkül, hiszen anyja mindig azt tette, amit legjobb tudása szerint tehetett.[12] Ahhoz, hogy az anya is végigjárja a következő érettségi fokot, a „banyává” (nagymamává) érést, ugyanazt az utat kell végigjárnia, amit a lányának. Sok mindennel szembe kell néznie, fel kell ismernie, és cselekednie kell, de ha ezt megteszi a jutalom sem marad el.

A tizenkét fiú az elején még kisfiúként viselkedik, el kell látni őket élelemmel, és ennek az elemi szükségletnek a kielégítése meg is felel nekik. A pszichéjük éretlen, tudatosságuk elenyésző.[13] Az anya ezt már nyomasztónak éli meg, szinte élősködőnek és dühében kitör a kívánság, hogy bárcsak ne is lennének a közelében, hogy végre egy kicsit fellélegezzen. A fiúk kénytelenek átváltozni, nem csak kívül, hanem belül, személyiségükben is, és messze elkerülni a szülői háztól, ami a felnőtté érésük folyamatát segíti elő. Ez védett helyen történik, az aranypalotában, ami egyben egyféle fogság is a számukra. Az arany itt is a fejlődési folyamat tisztaságát, a fényt jelképezi, ami által lassan megértik a bennük és körülöttük zajló folyamatokat, és egyre tudatosabbá válnak. A varjú a halál madara, így a fiúk régi énje is meghal, átformálódik, amíg egy új nem lesz belőle, mikor megkapják az újonnan varrt ingeket. Ezáltal ismét emberré válnak, vagyis megszületik az új énjük, felnőtt férfivá érnek. A halál, azaz a varjúlét szükséges, de csak átmeneti állapot. Addig létezik, amíg világra nem jön az új. Ez megnyugtatóan hat a gyerekre, hogy ne féljen, hiszen némi erőfeszítéssel, szándékkal ezt az állapotot meg lehet szüntetni, és megújult formában kerülünk vissza az életbe.[14] A varjú fekete így ez azt is jelenti, hogy a fiúknak számot kell vetniük a sötét oldalukkal, és a felismeréseik által új értelem fakadhat a mélyből. Lehetőség nyílik a tudattalan, lelki tartalmak felszínre hozására.[15] Az aranypalota elszigeteltsége segít a gyógyulásukban, de ugyanakkor nem igazán aktívak saját maguk megváltásában, önerőből nem tudják elhagyni a palotát és nem változnak vissza emberré. Ebben a nők segítenek: a húguk és az anyjuk. Csak általuk, az ő segítségükkel történhet meg a fiúk újjászületése. Ez utal a nők életet adó képességére is. A fiúk az idő során tapasztaltabbak lettek és felvállalják a férfi családellátó szerepét: „visszament a tizenkét fiú az aranypalotába, onnan lehordták a temérdek sok kincset, mit varjúlétükben gyűjtögettek, hordtak össze.” Ez azt jelenti, hogy a lélek kincsei, amiket összeszedtek a világba való kireppenéseik során, az övékké lettek, a fizikai létben pedig ezentúl ők látják el a családjukat (az anyjukat és a húgukat) élelemmel: „Bezzeg volt ezentúl kenyér, de még kalács is annyi, hogy a kutyának is kalácsot vetettek.”  A kenyér a táplálást, a fizikai síkot, a testet jelenti.[16] Míg a nők az érzelmi, lelki síkú táplálást, biztonságot adják meg, addig a férfiak a fizikai szintű táplálékról, anyagi biztonságról gondoskodnak. Így a fizikai és a lelki, a férfi és a nő, a szülő és a gyerek ismét egységet alkot egymással és visszaállt a rend.  

            A mese fő mondanivalója tehát a családi egység és a testvérszereteten kívül a felnőtté érés útja, mely önállósodást, önmagunk felvállalását és önismeretet jelent. Az önismerethez szembe kell néznünk rejtett valónkkal, amit eddig elnyomtunk, ehhez pedig bátorság és őszinteség kell. Így válhatunk tudatosabbá, érettebbé és bölcsebbé. Ha ezen a folyamaton elindulunk mindig kapunk segítséget, és sosem marad el a jutalom. A mese befejezése szintén arra szólít fel, hogy éljük meg saját tapasztalatainkat, melyek által bölcsebb, lelkileg gazdagabb emberekké válhatunk: „Aki nem hiszi, járjon utána.”

---

[1] Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Akadémiai kiadó, 2004. p. 42.

[2] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

[3] Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Akadémiai kiadó, 2004. p. 43

[4] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

[5] Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Corvina kiadó, 1985, p. 97

[6] A nőiségnek három illetve négy archetípusa van: a szűz, a szerető, a leány és a banya. A szűz vagy leány az újrakezdés, a lendület, a szabadság, a bátorság, a függetlenség, öntudatra ébredés, a kezdet, öröm és felszabadultság minőségét jeleníti meg. A szerető minőségéhez a szenvedély, a szexualitás, az érett nő, a termékenység tartozik, az anyához pedig a teljesség, bőség, gondoskodás, táplálás. A banya a bölcs öregasszony, a már sok mindent megtapasztalt nagyanya, aki átadja a tudását a fiatalabbaknak. Ő a tanító és egyben a halál is hozzá tartozik, kegyetlenül elsöpör mindent, ami már nem szolgálja javunkat, ami elavulttá és fölöslegessé vált. Egyben tükröt tart, hogy felismerjük hibáinkat és szembenézhessünk önmagunkkal, hogy ezáltal elhagyjuk régi már nem működő dolgainkat és teret adjunk az újnak. Ez a négy minőség mindig minden nőben jelen van hol erősebben, hol gyengébben, ciklikusan változik. Salamon Gabriella: Négyféleképpen – a nőiség útján. Bioenergetic Kiadó, 2010  

[7] Fruchtsymbole (http://www.kunstdirekt.net/Symbole/symbole/fruechte.htm)

[8] Pinkola Estés, Clarissa: Farkasokkal futó asszonyok. Édesvíz kiadó, 2004, p. 331

[9] Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Akadémiai kiadó, 2004, p. 43

[10] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

[11] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

[12] Czimer Györgyi: A nő titkai, Bioenergetic kiadó, 2010, p. 94

[13] Czimer Györgyi: A nő titkai, Bioenergetic kiadó, 2010, p. 95

[14] Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina kiadó, 1985, p. 73

[15] Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Akadémiai kiadó, 2004, p.43.

[16] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

Felhasznált irodalom

Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág I, A csodaszarvas, Móra könyvkiadó, 1988

Bettelheim,Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina kiadó, 1985

Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Írások mesékről, gyerekekről, könyvekről, Akadémiai kiadó, 2004

Czimer Györgyi: A nő titkai. A női beavatás útja a magyar népmesék világában. Bioenergetic kiadó, 2010

Fruchtsymbole (http://www.kunstdirekt.net/Symbole/symbole/fruechte.htm)

Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

Pinkola Estés, Clarissa: Farkasokkal futó asszonyok. Édesvíz kiadó, 2004

Salamon Gabriella: Négyféleképpen – a nőiség útján. Bioenergetic Kiadó, 2010