(Nem?) elég jó anya

Ahogy körülnézek, azt látom, hogy mindenki másképp csinálja az anyaságot, és az úgy jó. Amióta anya vagyok, az látom, a szülők úgy csinálják, ahogy tudják, azaz a legjobb tudásuk szerint, ami tőlük telik, hiszen mindenki a legjobbat szeretné a gyerekének. Csak, hogy mi az a legjobb, az mindenkinél más. Lehet másnak pont az ellentéte, mint ami nekem, az enyémnek. És még az is lehet, hogy ez menet közben változik, mert mégsem az a jó, amit gondoltam, aztán elengedem és kipróbálok mást. Nagyon könnyű ítélni mások felett. Pedagógusként azt láttam, hogy az egyetem mutogat a középiskolára, az meg az általános iskola felsőre, ami meg az alsóra, az alsósok az óvodára és az óvoda a szülőre. A szülő pedig a pedagógusra. De igazából a pedagógus hiába várja el a szülőtől, és a szülő a pedagógustól, vagy a szülő a szülőtől, hogy „nevelje meg” a gyereket, mert eleve mindenki úgy cselekszik, ahogy tud. Mindenki annyira más, hogy megfelelni nem lehet. Ami az egyiknek bejön, az a másiknak nem. Meglátásom szerint a „jó” és a „rossz” relatív. Pl. mindig takarítok, rendet tartok, a gyerek átveszi a mintát, és ő is ilyen lesz és szeretni fogja a rendet. Vagy pedig a gyerekem utálni fogja az állandó takarítást, és amikor kiköltözik végre nem fog majd takarítani annyit. Na, akkor most melyikkel teszem a jót?  Persze lehet fejlődni az anyaságban, és biztosan fejlődünk is, hiszen sokat tapasztalunk. Ez egy hosszú önismereti út. A gyerekem azért született hozzám, hogy azt tapasztalja meg, amit én tudok (vagy nem tudok) adni neki. Ebből majd kiválogatja, hogy mi tetszik neki, vagy nem tetszik neki. 100 %, hogy szülőként hibázunk, tapasztalunk és fejlődünk. Valamit megoldunk, és utána másban megint hibázunk. Minden tettnek/viselkedésnek oka van, és a felszínen nem tudjuk, hogy mi az. Nem lehet ítélni, mert nincs egyenmérce. Mindenki más. Csak egyet- vagy nem egyetérteni lehet, mást nem. Szerintem mindenki olyan anya, amilyenre a gyerekének szüksége van, azaz elég jó anya. Amikor elkeseredem, hogy nem vagyok elég jó, mert igen, ér kritika, akkor eszembe jut, a kedvenc zenekarom, akik 12-en testvérek. Csak a 11 és 12. gyerek rajong az apjáért. Nagyon szeretik, és a 12. azt mondta, mire ő megszületett, addigra nagyjából mindent jól csinált, csak keveset hibázott. Ő elégedett vele nagyon. Na de, hány gyerek volt előtte? És azok a gyerekek meg pont azt tanulták, hogy milyenek nem akarnak lenni majd szülőknek. De biztos találtak olyan tulajdonságot ők is, amit viszont szerettek/tiszteltek benne. Mert ez sem csak fehér vagy fekete. Ők ezt akarták megtapasztalni. Csak amióta szülő vagyok, értem meg én is a szüleimet, nagyszüleimet. Kaptam tőlük sok jót és kevésbé jót is. Valószínűleg ez lesz majd az én gyerekemmel is. Van, amit majd nem szeret bennem, amit majd másképp szeretne csinálni, és van, amit meg majd szeret bennem, és tovább szeretné majd adni azt az ő gyerekeinek. Pl. Ha apukámat nem szidják le mindig kérdezés nélkül, akkor nem jut el odáig, hogy majd velem meg akarja beszélni a dolgokat, amit meg én tovább szeretnék adni az én gyerekemnek. Akkor most mi is a jó? Ez is, az is végül jóhoz vezetett. :)

Szülésélmény

 

A születés hete egy nagyon jó rendezvénysorozat azoknak, akik babát szeretnének. Egyetemistaként már az elsőn is ott voltam, csak mert érdekelt. Aztán mentem mindig, amikor csak tudtam. Jó információk vannak alternatív szüléshez, otthonszüléshez, várandóssághoz, és a szülés utáni időszakhoz is. Nekem az alternatív szülés és az otthonszülés mindig is tetszett. Számomra nagyobb biztonságot ad, mint a sima kórházi. Talán azért is, mert egyrészt otthonszülésnél is hamar kórházba lehet érni, ha kell (különben nem engedélyezett), és mert a családomban, azoknak a nőknek, akik bábával szültek otthon jó és gyors szülésük volt, míg a kórházban szülőké meglehetősen nehéz (nem is szültek többet). Jó, azért azóta változtak a dolgok, de azért nekem nagyon jól esett az, hogy volt idő, hogy mantra zenére szülhettem gyertyafényben, és közben elmondhattam a szülésznőnek és a dúlának mindent, ami közben bennem a felszínre jött. Számomra az ő és a párom támogató jelenlétén kívül még nagyon fontos volt a szabad mozgás, és az, hogy közben ihattam vizet, ahányszor és amennyit csak akartam, illetve ehettem is (bár azt inkább csak a fájások elején kívántam). Nem is foglalkoztam nagyon azzal, hogy épp hány percesek a fájások, hanem teljesen benne voltam a folyamatban, és annak örültem, hogy két fájás között, akármilyen gyorsan követik egymást, mindig van szünet. Ha én nem mozoghattam volna ülve és állva úgy, ahogy akartam, és ha nem ihattam volna vizet, akkor az egy kínszenvedés lett volna. Sőt, még ellazító zene nélkül se tudtam volna így szülni, és ráadásul gyorsan (ok, ez a baba érdeme). Igazából, én úgy éltem meg, hogy jó szülésem volt. Erre sokat is készültem, csak épp azzal nem foglalkoztam, hogy mi lesz utána. A hormonok miatt vagy, mert ilyen alkat vagyok, állandó készenléti állapotban voltam, nem tudtam aludni a kórházban, aminek sajnos negatív következményei lettek. Sok-sok segítséggel végül is kilábaltam belőle, amiért nagyon hálás vagyok.

Amit már másképp csinálnék:

- nem annyit aggódni a kiírt dátumon és az orvosi vizsgálatokon; elfogadni, ahogy lesz úgy lesz

- sokkal jobban bízni az égiekben és a születendő babában, hogy ő akkor fog születni, amikor itt az ideje,

- bízni abban, hogy ahhoz az orvoshoz/szülésznőhöz, stb. jutok, aki jó nekem, (a szülésznőn nem változtatnék J )

- sokkal lazábban venni az egészet

- megszervezni a szülés utáni időszakot!

Én olyan ember vagyok, akinek rendkívül fontos az alvás, ráadásul sokszor nem is tudtam visszaaludni a gyerekkel. Itt a párom nagyon sokat segített azzal, hogy nagyon sokszor ő kelt fel hozzá.

- merni azt választani, ami az adott személyiségnek a legmegfelelőbb. Szerintem a gyerek is akkor boldogabb. Ugyan fontosnak tartom, hogy a kórházakban legyen választási lehetőség (rooming in, alternatív szülés, stb.), de mindenki azt választhassa, ami neki a legjobb, a szülés utáni időszakban is (pl. szoptatás).

Kedvenc könyv: 

Ina May Gaskin: Spirituális bábaság

Kedvenc oldalak: Szülünk-születünk, http://www.crystalgarden.co

Máriánál (új kezdetek)

 

Nagyon szeretem a Mária kegyhelyeket. Évente egyszer biztos elmegyek egyre. Mivel Csíksomlyó a kedvencem, de utolsó látogatásom során azt éreztem, hogy most egy jó darabig nem jutok el oda, Máriagyűdre járok. Az a második kedvencem, és közel is van. Máriagyűdön bementem oldalt a Mária mellékoltárhoz, és nem volt ott senki. Sőt, még a templomba is csak egy-egy ember ment be meg ki.

Már lassan vagy 20 éve Máriához járok üzenetért. Visszaemlékezve minden egyes barátomat (nem volt sok) odavittem, és rákérdeztem nála, hogy ő-e az igazi, és minden egyes alkalommal meg is mondta, hogy nem (kivéve a férjemnél). Végül mindig Máriának lett igaza. Szóval ott álltam tegnap vagy fél órán át Mária előtt. Azt hiszem bizonyos dolgokban eléggé megrekedtem az életemben, és most kezdek visszatalálni oda, amit eredetileg is szeretnék. Mária megtisztított, rendbe rakott, kaptam pár választ, ami közül leginkább azt szeretném megosztani, hogy most már tényleg tegyem le a múltat, és bármelyik pillanatban, akár itt és most kezdhetek egy „új” életet. Azaz mehetek más irányba, reagálhatok másképp dolgokra, láthatok másképp dolgokat, és elengedhetem a múlt nyomasztó terhét, mert az már csak akadályoz. Azért is ezt szeretném megosztani veletek, mert szerintem ezek az idők is változásról szólnak, amelyben előtérbe kerülhet a múlt elengedése és helyette annak a választása, amit valóban szívből szeretnénk, belül mint kívül. El is kezdtem kiválogatni azokat a tárgyakat, amik a múlt nyomasztó részeire emlékeztetnek, és továbbadni vagy kidobni. Szerintem már ez is egy lépés az elengedésben.

 A másik élményem, amit szeretnék még megosztani, hogy most éreztem igazán azt, hogy mennyire számít, hogy én csak egy-két mondatban minden jót kívántam a családomnak, barátaimnak, az embereknek. Igaz, a tett hatásosabb, de még csak ennyi is tud segíteni valamit. Meglepő volt az az energialöket, amit éreztem hozzá.

Jó volt érezni ezt a nyugalmat és békét, ami Máriából áradt. Ezt a tisztaságot, ami aztán szintén helyre rakott. Végül Mária elküldött Jézushoz is, aki egyszerűen csak „feltöltött” energiával (szeretettel, erővel). Örülök, hogy elmentem, már egy ideje éreztem, hogy kéne.

Talán azért is írtam ezt le, mert különböző módokon mindenki tud kapcsolódni az égiekkel, és nehéz időkben sokszor segítenek egy-egy érzéssel, belső képpel, gondolattal. Ehhez pedig nem kell vallásosnak lenni. Én sem vagyok az, csak szeretem őket.