Érezhető az áldása, már abban is, hogy minden gördülékenyen
megy. Mi lehet nem is láttuk úgy aznap, de a barátaink igen, mert ezt többen is
mondták nekünk utólag, hogy érezhetően áldás volt ezen a napon. Megadja ezt úgy
is, ha valaki nem is vallásos vagy nem is foglalkozik ezzel. Nekem/nekünk
fontos volt kérni az áldását erre a kapcsolatra és ezt meg is tettük egy
spirituális esküvő keretében az egyik kedvenc helyemen Csíksomlyón. Egy barátnőm
csatornázta a Teremtőt (Isten és Istennőt), Jézust és Mária Magdolnát. Ő
tartott nekünk egy kis kb. negyedórás szertartást a Salvator kápolna előtt a
búcsú után. Rengeteg ember volt körülöttünk, de egyáltalán nem zavartuk
egymást. Életem egyik legszebb napja volt. A spirituális esküvőnk 2 hónappal a
polgári előtt volt és ezért akkor nem volt már templomi sem. Számomra mindegy, hogy
a Teremtő éppen milyen formában adja áldását, kinn a mezőn vagy épp valamilyen
vallás vagy nem vallás keretében. Sokan a környezetemben nem értették ezt a
lépésemet, hogy ha másnak van templomi, akkor is, ha különben sosem megy
misébe, akkor én, aki mindig mentem régen miért nem akarok. Talán mert
tudatosan átgondoltam, hogy engem melyik forma fejez ki a legjobban, hogy mi
áll a legközelebb hozzám és nem akartam magam abba kényszeríteni, ami már nem
én vagyok, amin már rég túlnőttem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a templomi
nem jó vagy rossz, hanem csak nekem olyan mintha be akarnának szorítani egy
dobozba, holott én már felfedeztem, hogy a világ sokkal tágabb és nekem nem ez
a doboz tetszik, hanem egy másikon jobban érzem magam. Tudom, ezt épp azok nem
értik, akik a templomit erőltetnék. És ha már így nem értjük egymást, marad az
elfogadás. Engem így én meg őket úgy. És marad a bizalom, hogy mindegyikünk
tudja, hogy neki mi a jó. Számomra Isten az Egy, mindent átölel, ő lüktet az
ereinkben, ő lakik a szívünkben, bárhogy nevezzük is. Így szerintem mindenki
szíve vágyának megfelelő formáját válassza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése