2012. február 18., szombat

A hangtál tanítása...

...az elengedés, a ráhagyás. Elengedni a megfelelést és a gyógyítani akarást vele. Azt is, hogy elképzeléseim szerint hogy hangzik jól és bízni. Bízni a hangtálban és ráhagyni magam. Vezesse a kezem, tegyen, ahogy akar. Ha úgy érzi, akkor kiadja a megfelelő hangokat és éppen azokat, amikre szükség van, és ha úgy érzi, akkor nem szólal meg. És csak el kell fogadni, hogy most nem. Aztán ami még lényeg a szívvel való kapcsolódás. Szeretni azt a hangtálat. Az elengedésben és a szeretetben, az elfogadásban hirtelen bele olvadok a hangtál rezgésébe, és ő visz. Észre sem veszem és vezet, énekel nekem. Gyógyít és megnyit. Tanít. Amire épp szükség van. De hiszen ez így van. A hangtál, a dob, a tánc és minden, amit teszek annak számára én akkor csatorna vagyok. Csak engedem magamon átáramolni az energiájukat, és azt ők határozzák meg, hogy mit. Ez benne a csoda és ez benne az, amibe bele lehet szeretni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése