Emlékszem rád...

Nincs ellenállás, s mégis vannak szelíd határok, hagyják, hogy megéld önmagad és mégis védelmezőn átölelnek és vezetnek utadon. Lehet rajtad bármilyen álarc vagy bármilyen védelem, mert a szívedig látnak és látják azt a csodálatos embert, ami Te vagy. Ez történt velem is. Nem számított a kemény külső burok, hanem hirtelen a szívbe láttam és emlékeztem. Emlékeztem, hogy ki a másik, és emlékeztem, hogy ilyennek ismertem valamikor 2000 évvel ezelőtt. Akkor szerettem és most sem tudom nem szeretni. Ezek a pillanatok megmutatják igazi valónkat és szépségünket. Ebben a pillanatban vagyunk a szeretet, az egység, a határtalan öröm és boldogság és a béke állapotában, mert megnyíltunk magunknak és a bennünk levő szeretetnek. Előtör a belső ragyogó fényünk, és akkor előtör az emlék és egymásra ismerünk.  

Érdekes volt ezt megtapasztalni Magdolna foglalkozáson, bár annyira nem is csodálkozom rajta, mert mindig történik valami ilyen, valami felismerés és tanítás, ami mindig egy élmény számomra. Nem rég egy meditációban láttam, hogy mennyi embert foglal magába, mennyi embert szólít meg, mennyi embernek van „Magdolna-tudata”. És nem is biztos, hogy tud róla, meg nem is biztos, hogy kell. Ezt majd úgyis alakítja az élet, hogy kit hová és mikor vezetnek megtapasztalni vagy felismerni dolgokat. A lényeg, hogy sokan vagyunk, és ez jó.