2011. szeptember 26., hétfő
Szeretni jó!
Olyan jó csak úgy szeretni. Rádöbbenek, hogy
csodálatos emberek vesznek körül, és hálás vagyok ezért. Egyszerűen csak
kinyitom a szívem és szeretek. Szeretem őket és örülök, hogy léteznek, csak
úgy. Nem akarom megváltoztatni őket, legyenek szabadok és haladjanak a saját
útjukon. Én adom, amit én tudok adni ők azt adják, amit ők tudnak adni. Nincs
erőszak, és még elvárás se igazán. Ezért nem fáj. Ha eltűnnek, eltűnnek,
biztosan más dolguk akad, vagy mással kell most találkozniuk. Nincs harag,
nincs gond, nincs irányítani akarás sem. Én megadom a szeretetet, csak úgy,
mert miért ne. Jól érzem magam attól, hogy szerethetek. Jó szeretni, csak úgy.
Nem várok semmit, mert a boldogságom nem mástól függ. Persze jó, ha viszont
szeretnek, ennek nagyon örülök és jól esik, de van valami mélyebb. Ezen kívül
úgyis megtaláljuk egymást az egységben. Jó csak úgy szeretettel gondolni arra
is, aki már rég nem játszik különösebb szerepet az életemben. Egyszerűen hálás
vagyok mindazért, amit tőle kaptam vagy általa tanulhattam. Azért, hogy ő van.
Szeretem magam, jól érzem magam a bőrömben és ott van nekem Mária Magdolna vagy
Isten/nő. Az ő szeretetük végtelen és mindenki számára minden pillanatban
örökké elérhető. Kegyelemnek tartom vagy ajándéknak, hogy Magdolnával
„dolgozhatok” együtt, de végeredményben csak egy eszköz vagyok, egy csatorna és
az ő hozzáállását, személyét tapasztalhatom meg minden egyes gyógyításon,
táncon, ami egy hihetetlen élmény a számomra. Tehát igazából ő dolgozik. Tőle
jön az energia. Most nem csoportban „gyógyítottam”, hanem csak egy embert. Nem
volt semmi eszközöm. Csak a zene nélküli táncom és az énekhangom. Mégis ott
volt a szándék, a kérés és a vágy a gyógyulás és a gyógyítás iránt. És Mária
Magdolna ott volt és gyógyított. Szeretett és átölelt – megadta épp azt a
gyógyulni vágyónak, amire szüksége volt. Meghajolt előtte és úgy köszöntötte
őt. Mostanában azon kapom magam, hogy mindenki előtt meghajol és kifejezi
mélységes tiszteletét és szeretetét felé. Ott volt, jelen volt. Egy emberért
ugyanúgy mint 4-ért vagy 13-ért. És mesélt a fényről, a szeretetről és az
egységről. Jó szeretni, szeretek szeretni. Azt a mély életigenlést és
életörömöt, amit mostanában felfedeztem magamban és ami olykor-olykor előbukkan
belőlem, azt tőle tanultam. Soha senkit előtte nem ismertem, aki ennyire
szeretné az életet mint ő. Biztosan sokan vannak, de én Mária Magdolnát ismerem
jobban, ezért róla tudok mesélni. Nekem ő az utam, másnak lehet más. De bárhogy
legyen is, kívánom, hogy áldás, fény és szeretet kísérje utad, életed minden
pillanatában! És kívánom, hogy tapasztald meg a szeretet csodáját, melynek művelője
Te vagy!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése