A tizenkét varjú
A mese a tündérmesék közé tartozik. Azon belül megváltó-mese, mert fő motívuma a megváltás, azaz a valamilyen okból kifolyólag állattá változtatott egyént vissza kell változtatni emberi alakjába.[1]
Mesekezdő formulával kezdődik, szereplői egy szegény özvegyasszony, annak a tizenkét fiú- és egy lánygyermeke. A családra kezdetben az éhezés, a nyomorúság a jellemző, ami nyomot hagy mind a gyerekekben, mind az anyában, aki talán ugyanígy nőtt fel. Nem is feltétlenül a fizikai dolgok, hanem a szeretet nélkülözését is jelentheti, valamit, amit a szülők nem tudtak megadni. Ezt, ha tudattalanul is, de sokszor továbbadják a szülők gyerekeiknek. A család összes szereplőjére egy hosszú út vár, amit meg kell tenniük. Mindegyiküknek szembesülnie kell önmagával, a saját lelkével és közben a tettek által válthatják meg magukat. Az anya egyedül nevel, nem talál kiutat, hiányzik az apa szerepe, jelenléte, ez főleg a fiúk számára lenne fontos, hisz így nincs férfi mintájuk, amit követhetnének. Az anya még nem elég tudatos, érzelmei vezérlik és így dühében és elkeseredettségében megátkozza a fiait: ”Ó, Uram, bocsásd meg bűnömet, bárcsak valami állattá változtatnád ezeket a fiúkat, nem bánom én, ha varjúvá is!” Ezzel az anya sötét oldalával szembesül, a tudattalannal, a lélek sötét zegzugaival. Az átok egyidejűleg azt is jelenti, hogy fennáll egy kapcsolat, ami ebben a formában tovább már nem működik, már káros és meg kell szüntetni.[2] Ezt az átváltozással, azaz a régi halálával, megszűnésével érhető el, hogy tere legyen az újnak, ami majd meg fog születni. Tehát az anya már nem képes tovább ellátni a fiait, mintegy ellöki magától őket, hogy megtalálják saját útjukat és felnőtté váljanak. Ez a dolog mélyről tör elő belőle, és az élet rendjével azonos. Ahogy ez megtörténik, azonnal megbánja. Ez azt jelenti, hogy igazából még nem tudja elengedni a fiait és ismét magához kötné őket. Visszakívánja a régi mintát, életet, mert még nem tudja, mit hoz az ismeretlen és fél tőle. Ahhoz, hogy az átkot ismét feloldja, idő kell. Ez egy érési folyamat. Tudatos cselekvés szükséges ahhoz, hogy a dolgok a felszínre kerüljenek a tudattalanból, és tudatossá váljanak, hogy meg lehessen őket oldani és továbblépni az új felé. A megváltás, a felszínre hozás, a visszatérés az emberlétbe az ingek megvarrása által kerül sor.[3] Az ing olyan mint egy második bőr, magát az embert jelöli, egy új tulajdonságot vagy magát az egyénné válást, új ember születik belőle, de ahhoz meg kell szűnnie a régi formának.[4] Az, hogy az anya magában, némán varrja az ingeket, azt jelenti, hogy közben megéli a belső értékeit, mélységeit és befelé irányuló életet él, azaz önismeretre tesz szert. A szándéka erős, és türelmes, kitartó munkával eléri azt: „fölhasította hüvelykujját, s ahogy folydogált a vér belőle, azonmódulag húzta a tűbe, meg nem állott a keze, varrott éjjel-nappal”. Fontos, hogy a saját vérével varrja az ingeket, gatyákat, ami az életet, életerőt szimbolizálja, de a szeretet és az áldozatot is. Az anya tulajdonképpen áldozatot hoz, hiszen el kell engednie a fiait, hogy visszatérhessenek hozzá. Nem korlátozhatja őket, nem lehet többé olyan szoros kapcsolatban velük mint régen, amikor még kicsik voltak, amikor még ő látta el őket. Szembe kell néznie az egóval, a saját önző vágyaival, melyek egészséges anyai szerepében korlátozzák. Amikor ezt felismeri és elengedi véres keze munkája által őket, akkor nyeri vissza fiait egy új minőségben. A varjú nem csak a halál madara, hanem a bölcsességé is, ami pedig a dolgok átérzése, megtapasztalása során érhető el. Igazából mindegyik szereplő megteszi a maga útját, mindegyik több, érettebb és bölcsebb lesz. Az anya már azzal bölcsebb lesz, hogy felismeri önző vágyát, megéli fájdalmát, kifejezi azt, és végül belátja, hogy el kell engednie a fiait, amit meg is tesz. Ezáltal viszont sokkal többet kap vissza mint ami előtte az övé volt. Erre utal a kincs is, amit a fiúk hazahoznak neki.
A leány már nem bírja elviselni az anyja siránkozását, tehetetlen bűntudatát, elindul megkeresni a bátyjait. Ő magától néz szembe az ismeretlennel, nem fél. Közben az ő lelke is nő, gyarapodik. Érettebbé, bölcsebbé válik az út során. Eljut az erdőbe, ami mindig egy beavató hely, ahol szembe néz önmagával és egy új szintre lép.[5] A nővé éréséhez több állomáson vezet az út: kicsi kerek erdő alján, hét hegyen és hét völgyön túli kerek erdőn és végül a magas szikla tetején, ahol cselekednie kell. Viszont, amíg eljön ez a pillanat a cél elérésére, jól felkészült az úton az erdei öregasszonyok segítségével. Ezt az utat teljesen egyedül járja végig, apja nem is volt, anyja csak otthon kesereg, a bátyjai sincsenek vele. Ez az út ahhoz is hozzásegít, hogy megtudja, hogy ő kicsoda, meggyógyuljanak régi sebei, illetve békében és harmóniában éljen magával. A hegy és a völgy az élet hullámzását is jelenti, hogy újra és újra nehézségek kerülnek elénk, amiket meg kell oldanunk. A hegyek-völgyek és az erdő is egy labirintusnak tűnik, ami szintén a beavatást, a sötét oldalunkkal való szembesülést, lelkünk mélységét jelképezi. Fontos a türelem és a kitartás, illetve a bizalom és a hit, hogy ne térjünk le a kijelölt ösvényről, mert csak az vezet el a célig. Ha a tanácsokat megfogadjuk, az öregasszonyok útbaigazítására hallgatunk, akkor biztonságban eléjük a célt, önmagunk középpontját. Az öregasszonyok a nőiség érett, bölcs aspektusait jelenítik meg, ők a „banyák”[6], akik segítik bölcsességükkel és tapasztalatukkal a „szűz” leány beavatását a női felnőtt létbe. Ehhez járul hozzá az ajándékuk, amelyik mindegyike (két pár aranyalma, aranykörte, aranydió) a „szeretővé”, „anyává” érés folyamatát szimbolizálja: a párkapcsolatot, a szerelmet, a szexualitást, a termékenységet és a majdani gyermekáldást.[7] A közelgő párkapcsolatra utal az is, hogy mindegyikből kettőt adnak, azaz egy párt. Az arany pedig ennek a folyamatnak a tisztaságára utal és arra, hogy áldás van a nővé érés útján. Az öregasszonyok jelenléte, a bennünk levő bölcsességet is jelzi, ami intuíciók formájában kerül felszínre, és ez tudomásunkra hozza, hogy hogyan tovább.[8] Ugyanis a női személyiségfejlődésben nem annyira logikus gondolkodásra való hallgatás mint inkább az érzelmekre való támaszkodás játszik döntő szerepet.[9] A lány nem ijed meg az ismeretlentől és lelke sötét oldalától, szembenéz a kihívásokkal, és ezt jutalmazza az őserő, az erdei öreganyók jelenléte és tanácsa által. Ha az ember valami olyat tesz, amivel előrébb viszi a fejlődését, ami jó neki és a világnak, akkor azt általában meg is jutalmazzák és segítik, a próbatételeihez erőt és segítséget kap. A lány az öregasszonyoktól megkapja azt az anyai gondoskodást (vacsora, megvetett ágy, nyugalom, útbaigazítás, segítség a felnövéshez), amit otthon nem kap, hiszen az anya csak magával és a fiai utáni bánatával van elfoglalva, cselekedni nem képes. Amikor a lány rájön, hogy fel kell vállalnia a szenvedését, problémáit, önmagát, hogy önállóvá kell válnia, a harmadik öregasszony (a három beteljesülést, a teljességet szimbolizálja) egy csudaírrel bekeni a vállát, és ezzel segíti a szárnyai kinövesztését. Csak így tudja elérni a célját: meg kell tanulnia szárnyalnia, azt pedig úgy tud, ha fölvállalja önmagát és önállóvá válik. Hét nap és hét éjjel folyton repül. A hét az égi és a földi lét (3+4) egysége, a fejlődést, változást, következő lépcsőfok elérésének lehetőségét mutatja.[10] Közben nem csak magáért repül, hanem a testvéreiért is. Mégis, a testvérein csak úgy tud segíteni, hogy előbb rendbe hozza, meggyógyítja önmagát, ő is végigjárja a felnőtté válás útját, és önmagát fölvállalva szabadon szárnyal a célja (az önmegvalósítás) felé. A másikon csak úgy lehet igazán segíteni, ha mi is megtapasztaltuk már azt, amin ő keresztülmegy. Amikor sikerül felérni a szikla tetejére és belép az aranypalotába, átveszi az anya szerepét. Rendet rak, főz a testvéreire, megterít, kimeri nekik a levest. Végül megpihen. Az ágy, az alvás is fontos motívum, hiszen igazán csak ekkor lesz teljes a lányban a változás. Az ágy a születés és a halál helye, mikor teljesen felkészült az újra, szimbolikusan meg kell halnia, hogy újjá tudjon születni. Alvás közben hozzáfér a tudatalattihoz és a probléma megoldásának a kulcsához. Mikor ismét felébred, egy változáson ment keresztül, elérte a következő fejlettségi szintet.[11] A felismerés, a tapasztalat már az övé. A nőiséget pozitívan élte meg, sikeresen átírta a hozott anyai mintát. Közben gyógyult, megtalálta önmagát, önálló felnőtt nővé érett és elfogadta az anyját olyannak amilyen, kritizálás nélkül, hiszen anyja mindig azt tette, amit legjobb tudása szerint tehetett.[12] Ahhoz, hogy az anya is végigjárja a következő érettségi fokot, a „banyává” (nagymamává) érést, ugyanazt az utat kell végigjárnia, amit a lányának. Sok mindennel szembe kell néznie, fel kell ismernie, és cselekednie kell, de ha ezt megteszi a jutalom sem marad el.
A tizenkét fiú az elején még kisfiúként viselkedik, el kell látni őket élelemmel, és ennek az elemi szükségletnek a kielégítése meg is felel nekik. A pszichéjük éretlen, tudatosságuk elenyésző.[13] Az anya ezt már nyomasztónak éli meg, szinte élősködőnek és dühében kitör a kívánság, hogy bárcsak ne is lennének a közelében, hogy végre egy kicsit fellélegezzen. A fiúk kénytelenek átváltozni, nem csak kívül, hanem belül, személyiségükben is, és messze elkerülni a szülői háztól, ami a felnőtté érésük folyamatát segíti elő. Ez védett helyen történik, az aranypalotában, ami egyben egyféle fogság is a számukra. Az arany itt is a fejlődési folyamat tisztaságát, a fényt jelképezi, ami által lassan megértik a bennük és körülöttük zajló folyamatokat, és egyre tudatosabbá válnak. A varjú a halál madara, így a fiúk régi énje is meghal, átformálódik, amíg egy új nem lesz belőle, mikor megkapják az újonnan varrt ingeket. Ezáltal ismét emberré válnak, vagyis megszületik az új énjük, felnőtt férfivá érnek. A halál, azaz a varjúlét szükséges, de csak átmeneti állapot. Addig létezik, amíg világra nem jön az új. Ez megnyugtatóan hat a gyerekre, hogy ne féljen, hiszen némi erőfeszítéssel, szándékkal ezt az állapotot meg lehet szüntetni, és megújult formában kerülünk vissza az életbe.[14] A varjú fekete így ez azt is jelenti, hogy a fiúknak számot kell vetniük a sötét oldalukkal, és a felismeréseik által új értelem fakadhat a mélyből. Lehetőség nyílik a tudattalan, lelki tartalmak felszínre hozására.[15] Az aranypalota elszigeteltsége segít a gyógyulásukban, de ugyanakkor nem igazán aktívak saját maguk megváltásában, önerőből nem tudják elhagyni a palotát és nem változnak vissza emberré. Ebben a nők segítenek: a húguk és az anyjuk. Csak általuk, az ő segítségükkel történhet meg a fiúk újjászületése. Ez utal a nők életet adó képességére is. A fiúk az idő során tapasztaltabbak lettek és felvállalják a férfi családellátó szerepét: „visszament a tizenkét fiú az aranypalotába, onnan lehordták a temérdek sok kincset, mit varjúlétükben gyűjtögettek, hordtak össze.” Ez azt jelenti, hogy a lélek kincsei, amiket összeszedtek a világba való kireppenéseik során, az övékké lettek, a fizikai létben pedig ezentúl ők látják el a családjukat (az anyjukat és a húgukat) élelemmel: „Bezzeg volt ezentúl kenyér, de még kalács is annyi, hogy a kutyának is kalácsot vetettek.” A kenyér a táplálást, a fizikai síkot, a testet jelenti.[16] Míg a nők az érzelmi, lelki síkú táplálást, biztonságot adják meg, addig a férfiak a fizikai szintű táplálékról, anyagi biztonságról gondoskodnak. Így a fizikai és a lelki, a férfi és a nő, a szülő és a gyerek ismét egységet alkot egymással és visszaállt a rend.
A mese fő mondanivalója tehát a családi egység és a testvérszereteten kívül a felnőtté érés útja, mely önállósodást, önmagunk felvállalását és önismeretet jelent. Az önismerethez szembe kell néznünk rejtett valónkkal, amit eddig elnyomtunk, ehhez pedig bátorság és őszinteség kell. Így válhatunk tudatosabbá, érettebbé és bölcsebbé. Ha ezen a folyamaton elindulunk mindig kapunk segítséget, és sosem marad el a jutalom. A mese befejezése szintén arra szólít fel, hogy éljük meg saját tapasztalatainkat, melyek által bölcsebb, lelkileg gazdagabb emberekké válhatunk: „Aki nem hiszi, járjon utána.”
[1] Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Akadémiai kiadó, 2004. p. 42.
[2] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)
[3] Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Akadémiai kiadó, 2004. p. 43
[4] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)
[5] Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Corvina kiadó, 1985, p. 97
[6] A nőiségnek három illetve négy archetípusa van: a szűz, a szerető, a leány és a banya. A szűz vagy leány az újrakezdés, a lendület, a szabadság, a bátorság, a függetlenség, öntudatra ébredés, a kezdet, öröm és felszabadultság minőségét jeleníti meg. A szerető minőségéhez a szenvedély, a szexualitás, az érett nő, a termékenység tartozik, az anyához pedig a teljesség, bőség, gondoskodás, táplálás. A banya a bölcs öregasszony, a már sok mindent megtapasztalt nagyanya, aki átadja a tudását a fiatalabbaknak. Ő a tanító és egyben a halál is hozzá tartozik, kegyetlenül elsöpör mindent, ami már nem szolgálja javunkat, ami elavulttá és fölöslegessé vált. Egyben tükröt tart, hogy felismerjük hibáinkat és szembenézhessünk önmagunkkal, hogy ezáltal elhagyjuk régi már nem működő dolgainkat és teret adjunk az újnak. Ez a négy minőség mindig minden nőben jelen van hol erősebben, hol gyengébben, ciklikusan változik. Salamon Gabriella: Négyféleképpen – a nőiség útján. Bioenergetic Kiadó, 2010
[8] Pinkola Estés, Clarissa: Farkasokkal futó asszonyok. Édesvíz kiadó, 2004, p. 331
[9] Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Akadémiai kiadó, 2004, p. 43
[10] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)
[11] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)
[12] Czimer Györgyi: A nő titkai, Bioenergetic kiadó, 2010, p. 94
[13] Czimer Györgyi: A nő titkai, Bioenergetic kiadó, 2010, p. 95
[14] Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina kiadó, 1985, p. 73
[15] Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Akadémiai kiadó, 2004, p.43.
[16] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)
Felhasznált irodalom
Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág I, A csodaszarvas, Móra könyvkiadó, 1988
Bettelheim,Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina kiadó, 1985
Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Írások mesékről, gyerekekről, könyvekről, Akadémiai kiadó, 2004
Czimer Györgyi: A nő titkai. A női beavatás útja a magyar népmesék világában. Bioenergetic kiadó, 2010
Fruchtsymbole (http://www.kunstdirekt.net/Symbole/symbole/fruechte.htm)
Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)
Pinkola Estés, Clarissa: Farkasokkal futó asszonyok. Édesvíz kiadó, 2004
Salamon Gabriella: Négyféleképpen – a nőiség útján. Bioenergetic Kiadó, 2010
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése