Ha egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik

Ismét itt az elengedés ideje. Habár ebben az időszakban a szerelem áll a középpontban szemben van vele a szembesülés és az elengedés is. Ha az a helyzet nem tetszik amiben vagy, csupán nyisd meg a szíved és engedd hogy jöhessen valami jobb. És mindenekelőtt hidd el, hogy van jobb, és hogy te azt megérdemled. Amikor már azt hittem révbe értem, és megvolt körülöttem a biztonság jött a felismerés, hogy túl sokat szenvedek és talán mégis mennem kellene mást választva. És 2 héten belül itt is volt a lehetőség. Dönthetek bárhogy is, de a lényeg hogy szívből tegyem ezt. Arra is rávilágítottak, hogy nem kell az első lehetőséget elfogadnom, hanem ha továbbra is nyitott maradok a lehetőségekre, akár még jobbat is találhatok, ami jobban illik hozzám. Természetesen találkoztam más aspektusommal is, aki fél, hogy mi lesz és azt hiszi, hogy ez a legjobb ami lehet, hogy meg kell oldani a dolgokat. Persze arra figyelmeztettek, hogy ne menekülés legyen és ez igaz is, hiszen eddig mindig újra és újra azt tették elém, amit nem tudtam megoldani csak más változatban. Most hogy elengedtem a ragaszkodást a jelenlegi helyzetemben is jobban érzem magam, felszabadultabban egy kicsit újra megtalálva annak az örömét, amiért ott vagyok. A lényeg hogy megtaláljam a boldogságomat itt vagy másutt és megtaláljam a saját harmóniámat minden területen. Persze hallom, hogy örüljek annak, ha egy terület működik az életemben, mert milyen szörnyűségek vannak a világban, de mégis a spirituális tanok másról szólnak. Én mást tanultam eddig, azt hogy hinnem kell és mernem kell lépnem és eddig sosem bántam meg azt, ha valamit elengedtem, akár a semmibe is ugorva, mert a Teremtő mindig gondoskodott rólam valamilyen formában. Csupán őszinte vágynak kellett lennie a szívemben. A tűréshatárom elég nagy és akkor szoktam lépni, amikor azt mondom, hogy na ebből elég, ezt már nem hagyom magammal megcsinálni. És eddig mindig jobb volt utána. Persze sokat tanultam az addigiakból, így már nem tudtam teljesen ugyanott folytatni ahol abbahagytam. A tapasztalat megvolt. Hiszem, hogy az ember szabadon dönthet szellemi szinten a sorsáról, de a korlátainak és hiedelemrendszerének megfelelően tudja csak beengedni a dolgokat. És néha pont a szenvedés segít abban, hogy merjünk lépni, hiszen már nincs mit veszíteni.