11:11:11

Országszerte voltak ma meditációk vagy ebben az időpontban vagy később. Életem egyik legcsodálatosabb délelőttje és estéje volt ez a nap, a végkövetkeztetés pedig: hogy igen érdemes!!! Érdemes szeretni és érdemes összefogni és egységet alkotni. Élőben ez egy hatalmas élmény volt, ahogy jöttek az egész városból az emberek a térre, meggyújtották lámpásaikat, mécseseiket, ahogy megfogtuk egymás kezét és 11 percig a szeretetre, békére a fényre gondoltunk. Még el sem kezdődött, de már érezni lehetett a téren a szeretetet. Rögtön ismerősökre találtam és megtaláltuk egymást. Mi, akik szétszakítódtunk ebben a pillanatban újra találkoztunk és együtt voltunk, hiszen a cél közös. Mindannyiunknak ugyanaz a célja és a vágya. Egy szeretetteljes békés világban élni, és hogy szeretet és béke legyen a mi szívünkben is. A teremő gondolat begyorsul, mivel az idő is gyorsabb lett. Épp csak arra gondoltam de szívesen meditálnék ma 11:11 perckor, erre a tanár bejött és kijelentette, hogy ma egy mágikus nap van, és szóljunk neki ebben a pillanatban, amikor is abbahagytuk a tananyagot és közösen meditáltunk és összekapcsolódtunk a szívünk szeretete  által mindenkivel. Amiket elmondott abban a 10 percben és a meditációban, teljesen ledöbbentem, mert tükröt állított nekem és a saját gondolatimmal és világképemmel találkoztam egy az egyben. Azt is mondta, ő úgy gondolja, így talán többet tud adni nekünk, mintha csak elmondja a tananyagot. És valóban, mennyivel többet ad így! Önmagát adja és a szeretetét, ennél többet nem is adhat magából és ezért hálás voltam. Úgy tűnik ugyanazok a gondolatok ébrednek bennünk és ugyanazok a vágyaink. Mind kicsit másképp fogalmazunk, de a lényeg megegyezik. Egyek vagyunk a szeretetben. Lassan megtaláljuk egymást és magunkra ismerünk a másikban. Ahogy este álltam a körben éreztem az egységet és arra gondoltam, nem is szeretnék a többiek nélkül élni, hiszen olyan csodálatos hogy vannak. Egy pici pont vagyok az egységben és mégis megvan a magam helye. Én így vagyok teljes és így vagyok boldog – az egységben és a szeretetben.

Ránk mosolyogott még holdanya is a maga teljességében, ami a bőség jele, a kiteljesedésé, ugyanis ma telihold van. Azt hiszem valami új elkezdődött, valami felszabadító, valami szeretetteljes és jó. Mi itt vagyunk egymásnak és segítjük egymást az úton. Eddig a háttérben voltunk és ma megmutattuk magunkat. Csendben és szeretetben. Itt vagyunk, létezünk. Közösen egy új valóságot teremtünk. Egy szeretetteljeset és békéset. Lehet, hogy még idő kell, talán sok idő, de az álmunk létező valóság a szívünkben, az elménkben, az éterben.

Áldás mindenkire, csak úgy, mert van.