A vörös sátor

Épp egy könyvet olvasok, a címe A vörös sátor. Nagyon tetszik, ahogy a nők összetartanak és nagyon tetszik a vörös sátor szokása is, amelyben a teliholdas nők összegyűlnek és megosztják egymással történeteiket, gondolat- és érzésvilágukat, tudásukat. Nincsenek tabuk a nőiséget illető kérdésekben. Az ősi nővé válási rituálét is jónak tartom, mert teljesen másképp közelíti meg a dolgot. Van benne bölcsesség, ősiség, egység és odafigyelés. A test bölcsességének és gyönyörének megtapasztalását adják át fájdalommentesen és tiszteletteljesen. Feléleszti a nő erejét, de megtartja méltóságát. A nő emlékezni kezd és kapcsolódik egyben anyáihoz, őseihez, belekapcsolódik a körforgásba mely örök. A tudás egy lesz, és továbböröklődik fenntartva a körforgást. A lányokat felkészítik a nőiségükre és ünneplik azt. Nem éri őket meglepetés, azon felül mindent megoszthatnak egymással. Nincs szégyen és nincs tabu. Közösség van, közös a sorsuk és ezért összetartanak – ugyanazt az erőt szolgálják és a legharmonikusabb módon alkotnak vele egységet. Ők a Földanya lányai és az Isten/nő lányai. Őrzik a nőiség ősi misztériumát természetüknél, nemüknél fogva és ennek tudatában vannak.