Volt egy idő, amikor az emberek féltek attól, hogy meglássák valódi önvalójukat és azt, hogy mi veszi őket körül. A fény minden próbálkozásának ellenálltak, ami felfedte volna a saját fényük igazságát – nem tudták elviselni, hogy lássák az igazat. Sokáig tartott, amíg meg merték nyitni a szívüket, és merték azt élni, akik ők valójában – gyönyörű, szabad, szerető lelkek – a szabadság lelkei, isten teremtményei. Ez vagy te, kedvesem, csak rá kell ébredned az igazságra. A saját igazságodra, amely belül van, a szívedben, benned a szeretetben…
Azok, akik szeretnek téged, segíteni fognak neked. Mindig melletted vannak, sosem feledkezz meg róluk. Számíthatsz rájuk, megbízhatsz bennük, ők ott vannak neked, engem is beleértve…
Szeretett lény, én vagyok az anya a mennyben, az istennő, az igazság… a szeretet, amelyet oly nagyon keresel, amelyre oly mélyről fakadóan vágysz, belül van… vedd ezt észre, kérlek… Minden, amit keresel benned van, a szívedben. A lelkedben – az isten, akit keresel, belül van, minden emberben. Ez az, amit mondani szerettem volna. Köszönöm.
A fény a szívedben van…éld meg…mert ez te vagy – csak te tudod élni a fényed – ezért tégy így kérlek. Köszönöm.
Sok szeretettel: Mária Magdolna
2010-04-14
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése