Mese a női beavatásról (a nővé válásról és az anyává érésről)

A tizenkét varjú

A mese a tündérmesék közé tartozik. Azon belül megváltó-mese, mert fő motívuma a megváltás, azaz a valamilyen okból kifolyólag állattá változtatott egyént vissza kell változtatni emberi alakjába.[1]

Mesekezdő formulával kezdődik, szereplői egy szegény özvegyasszony, annak a tizenkét fiú- és egy lánygyermeke. A családra kezdetben az éhezés, a nyomorúság a jellemző, ami nyomot hagy mind a gyerekekben, mind az anyában, aki talán ugyanígy nőtt fel. Nem is feltétlenül a fizikai dolgok, hanem a szeretet nélkülözését is jelentheti, valamit, amit a szülők nem tudtak megadni. Ezt, ha tudattalanul is, de sokszor továbbadják a szülők gyerekeiknek. A család összes szereplőjére egy hosszú út vár, amit meg kell tenniük. Mindegyiküknek szembesülnie kell önmagával, a saját lelkével és közben a tettek által válthatják meg magukat. Az anya egyedül nevel, nem talál kiutat, hiányzik az apa szerepe, jelenléte, ez főleg a fiúk számára lenne fontos, hisz így nincs férfi mintájuk, amit követhetnének. Az anya még nem elég tudatos, érzelmei vezérlik és így dühében és elkeseredettségében megátkozza a fiait: ”Ó, Uram, bocsásd meg bűnömet, bárcsak valami állattá változtatnád ezeket a fiúkat, nem bánom én, ha varjúvá is!” Ezzel az anya sötét oldalával szembesül, a tudattalannal, a lélek sötét zegzugaival. Az átok egyidejűleg azt is jelenti, hogy fennáll egy kapcsolat, ami ebben a formában tovább már nem működik, már káros és meg kell szüntetni.[2] Ezt az átváltozással, azaz a régi halálával, megszűnésével érhető el, hogy tere legyen az újnak, ami majd meg fog születni. Tehát az anya már nem képes tovább ellátni a fiait, mintegy ellöki magától őket, hogy megtalálják saját útjukat és felnőtté váljanak. Ez a dolog mélyről tör elő belőle, és az élet rendjével azonos. Ahogy ez megtörténik, azonnal megbánja. Ez azt jelenti, hogy igazából még nem tudja elengedni a fiait és ismét magához kötné őket. Visszakívánja a régi mintát, életet, mert még nem tudja, mit hoz az ismeretlen és fél tőle. Ahhoz, hogy az átkot ismét feloldja, idő kell. Ez egy érési folyamat. Tudatos cselekvés szükséges ahhoz, hogy a dolgok a felszínre kerüljenek a tudattalanból, és tudatossá váljanak, hogy meg lehessen őket oldani és továbblépni az új felé. A megváltás, a felszínre hozás, a visszatérés az emberlétbe az ingek megvarrása által kerül sor.[3] Az ing olyan mint egy második bőr, magát az embert jelöli, egy új tulajdonságot vagy magát az egyénné válást, új ember születik belőle, de ahhoz meg kell szűnnie a régi formának.[4] Az, hogy az anya magában, némán varrja az ingeket, azt jelenti, hogy közben megéli a belső értékeit, mélységeit és befelé irányuló életet él, azaz önismeretre tesz szert. A szándéka erős, és türelmes, kitartó munkával eléri azt: „fölhasította hüvelykujját, s ahogy folydogált a vér belőle, azonmódulag húzta a tűbe, meg nem állott a keze, varrott éjjel-nappal”. Fontos, hogy a saját vérével varrja az ingeket, gatyákat, ami az életet, életerőt szimbolizálja, de a szeretet és az áldozatot is. Az anya tulajdonképpen áldozatot hoz, hiszen el kell engednie a fiait, hogy visszatérhessenek hozzá. Nem korlátozhatja őket, nem lehet többé olyan szoros kapcsolatban velük mint régen, amikor még kicsik voltak, amikor még ő látta el őket. Szembe kell néznie az egóval, a saját önző vágyaival, melyek egészséges anyai szerepében korlátozzák. Amikor ezt felismeri és elengedi véres keze munkája által őket, akkor nyeri vissza fiait egy új minőségben. A varjú nem csak a halál madara, hanem a bölcsességé is, ami pedig a dolgok átérzése, megtapasztalása során érhető el. Igazából mindegyik szereplő megteszi a maga útját, mindegyik több, érettebb és bölcsebb lesz. Az anya már azzal bölcsebb lesz, hogy felismeri önző vágyát, megéli fájdalmát, kifejezi azt, és végül belátja, hogy el kell engednie a fiait, amit meg is tesz. Ezáltal viszont sokkal többet kap vissza mint ami előtte az övé volt. Erre utal a kincs is, amit a fiúk hazahoznak neki.

A leány már nem bírja elviselni az anyja siránkozását, tehetetlen bűntudatát, elindul megkeresni a bátyjait. Ő magától néz szembe az ismeretlennel, nem fél. Közben az ő lelke is nő, gyarapodik. Érettebbé, bölcsebbé válik az út során. Eljut az erdőbe, ami mindig egy beavató hely, ahol szembe néz önmagával és egy új szintre lép.[5] A nővé éréséhez több állomáson vezet az út: kicsi kerek erdő alján, hét hegyen és hét völgyön túli kerek erdőn és végül a magas szikla tetején, ahol cselekednie kell. Viszont, amíg eljön ez a pillanat a cél elérésére, jól felkészült az úton az erdei öregasszonyok segítségével. Ezt az utat teljesen egyedül járja végig, apja nem is volt, anyja csak otthon kesereg, a bátyjai sincsenek vele. Ez az út ahhoz is hozzásegít, hogy megtudja, hogy ő kicsoda, meggyógyuljanak régi sebei, illetve békében és harmóniában éljen magával. A hegy és a völgy az élet hullámzását is jelenti, hogy újra és újra nehézségek kerülnek elénk, amiket meg kell oldanunk. A hegyek-völgyek és az erdő is egy labirintusnak tűnik, ami szintén a beavatást, a sötét oldalunkkal való szembesülést, lelkünk mélységét jelképezi. Fontos a türelem és a kitartás, illetve a bizalom és a hit, hogy ne térjünk le a kijelölt ösvényről, mert csak az vezet el a célig. Ha a tanácsokat megfogadjuk, az öregasszonyok útbaigazítására hallgatunk, akkor biztonságban eléjük a célt, önmagunk középpontját. Az öregasszonyok a nőiség érett, bölcs aspektusait jelenítik meg, ők a „banyák”[6], akik segítik bölcsességükkel és tapasztalatukkal a „szűz” leány beavatását a női felnőtt létbe. Ehhez járul hozzá az ajándékuk, amelyik mindegyike (két pár aranyalma, aranykörte, aranydió) a „szeretővé”, „anyává” érés folyamatát szimbolizálja: a párkapcsolatot, a szerelmet, a szexualitást, a termékenységet és a majdani gyermekáldást.[7] A közelgő párkapcsolatra utal az is, hogy mindegyikből kettőt adnak, azaz egy párt. Az arany pedig ennek a folyamatnak a tisztaságára utal és arra, hogy áldás van a nővé érés útján. Az öregasszonyok jelenléte, a bennünk levő bölcsességet is jelzi, ami intuíciók formájában kerül felszínre, és ez tudomásunkra hozza, hogy hogyan tovább.[8] Ugyanis a női személyiségfejlődésben nem annyira  logikus gondolkodásra való hallgatás mint inkább az érzelmekre való támaszkodás játszik döntő szerepet.[9] A lány nem ijed meg az ismeretlentől és lelke sötét oldalától, szembenéz a kihívásokkal, és ezt jutalmazza az őserő, az erdei öreganyók jelenléte és tanácsa által. Ha az ember valami olyat tesz, amivel előrébb viszi a fejlődését, ami jó neki és a világnak, akkor azt általában meg is jutalmazzák és segítik, a próbatételeihez erőt és segítséget kap. A lány az öregasszonyoktól megkapja azt az anyai gondoskodást (vacsora, megvetett ágy, nyugalom, útbaigazítás, segítség a felnövéshez), amit otthon nem kap, hiszen az anya csak magával és a fiai utáni bánatával van elfoglalva, cselekedni nem képes. Amikor a lány rájön, hogy fel kell vállalnia a szenvedését, problémáit, önmagát, hogy önállóvá kell válnia, a harmadik öregasszony (a három beteljesülést, a teljességet szimbolizálja) egy csudaírrel bekeni a vállát, és ezzel segíti a szárnyai kinövesztését. Csak így tudja elérni a célját: meg kell tanulnia szárnyalnia, azt pedig úgy tud, ha fölvállalja önmagát és önállóvá válik. Hét nap és hét éjjel folyton repül. A hét az égi és a földi lét (3+4) egysége, a fejlődést, változást, következő lépcsőfok elérésének lehetőségét mutatja.[10] Közben nem csak magáért repül, hanem a testvéreiért is. Mégis, a testvérein csak úgy tud segíteni, hogy előbb rendbe hozza, meggyógyítja önmagát, ő is végigjárja a felnőtté válás útját, és önmagát fölvállalva szabadon szárnyal a célja (az önmegvalósítás) felé. A másikon csak úgy lehet igazán segíteni, ha mi is megtapasztaltuk már azt, amin ő keresztülmegy. Amikor sikerül felérni a szikla tetejére és belép az aranypalotába, átveszi az anya szerepét. Rendet rak, főz a testvéreire, megterít, kimeri nekik a levest. Végül megpihen. Az ágy, az alvás is fontos motívum, hiszen igazán csak ekkor lesz teljes a lányban a változás. Az ágy a születés és a halál helye, mikor teljesen felkészült az újra, szimbolikusan meg kell halnia, hogy újjá tudjon születni. Alvás közben hozzáfér a tudatalattihoz és a probléma megoldásának a kulcsához. Mikor ismét felébred, egy változáson ment keresztül, elérte a következő fejlettségi szintet.[11] A felismerés, a tapasztalat már az övé. A nőiséget pozitívan élte meg, sikeresen átírta a hozott anyai mintát. Közben gyógyult, megtalálta önmagát, önálló felnőtt nővé érett és elfogadta az anyját olyannak amilyen, kritizálás nélkül, hiszen anyja mindig azt tette, amit legjobb tudása szerint tehetett.[12] Ahhoz, hogy az anya is végigjárja a következő érettségi fokot, a „banyává” (nagymamává) érést, ugyanazt az utat kell végigjárnia, amit a lányának. Sok mindennel szembe kell néznie, fel kell ismernie, és cselekednie kell, de ha ezt megteszi a jutalom sem marad el.

A tizenkét fiú az elején még kisfiúként viselkedik, el kell látni őket élelemmel, és ennek az elemi szükségletnek a kielégítése meg is felel nekik. A pszichéjük éretlen, tudatosságuk elenyésző.[13] Az anya ezt már nyomasztónak éli meg, szinte élősködőnek és dühében kitör a kívánság, hogy bárcsak ne is lennének a közelében, hogy végre egy kicsit fellélegezzen. A fiúk kénytelenek átváltozni, nem csak kívül, hanem belül, személyiségükben is, és messze elkerülni a szülői háztól, ami a felnőtté érésük folyamatát segíti elő. Ez védett helyen történik, az aranypalotában, ami egyben egyféle fogság is a számukra. Az arany itt is a fejlődési folyamat tisztaságát, a fényt jelképezi, ami által lassan megértik a bennük és körülöttük zajló folyamatokat, és egyre tudatosabbá válnak. A varjú a halál madara, így a fiúk régi énje is meghal, átformálódik, amíg egy új nem lesz belőle, mikor megkapják az újonnan varrt ingeket. Ezáltal ismét emberré válnak, vagyis megszületik az új énjük, felnőtt férfivá érnek. A halál, azaz a varjúlét szükséges, de csak átmeneti állapot. Addig létezik, amíg világra nem jön az új. Ez megnyugtatóan hat a gyerekre, hogy ne féljen, hiszen némi erőfeszítéssel, szándékkal ezt az állapotot meg lehet szüntetni, és megújult formában kerülünk vissza az életbe.[14] A varjú fekete így ez azt is jelenti, hogy a fiúknak számot kell vetniük a sötét oldalukkal, és a felismeréseik által új értelem fakadhat a mélyből. Lehetőség nyílik a tudattalan, lelki tartalmak felszínre hozására.[15] Az aranypalota elszigeteltsége segít a gyógyulásukban, de ugyanakkor nem igazán aktívak saját maguk megváltásában, önerőből nem tudják elhagyni a palotát és nem változnak vissza emberré. Ebben a nők segítenek: a húguk és az anyjuk. Csak általuk, az ő segítségükkel történhet meg a fiúk újjászületése. Ez utal a nők életet adó képességére is. A fiúk az idő során tapasztaltabbak lettek és felvállalják a férfi családellátó szerepét: „visszament a tizenkét fiú az aranypalotába, onnan lehordták a temérdek sok kincset, mit varjúlétükben gyűjtögettek, hordtak össze.” Ez azt jelenti, hogy a lélek kincsei, amiket összeszedtek a világba való kireppenéseik során, az övékké lettek, a fizikai létben pedig ezentúl ők látják el a családjukat (az anyjukat és a húgukat) élelemmel: „Bezzeg volt ezentúl kenyér, de még kalács is annyi, hogy a kutyának is kalácsot vetettek.”  A kenyér a táplálást, a fizikai síkot, a testet jelenti.[16] Míg a nők az érzelmi, lelki síkú táplálást, biztonságot adják meg, addig a férfiak a fizikai szintű táplálékról, anyagi biztonságról gondoskodnak. Így a fizikai és a lelki, a férfi és a nő, a szülő és a gyerek ismét egységet alkot egymással és visszaállt a rend.  

            A mese fő mondanivalója tehát a családi egység és a testvérszereteten kívül a felnőtté érés útja, mely önállósodást, önmagunk felvállalását és önismeretet jelent. Az önismerethez szembe kell néznünk rejtett valónkkal, amit eddig elnyomtunk, ehhez pedig bátorság és őszinteség kell. Így válhatunk tudatosabbá, érettebbé és bölcsebbé. Ha ezen a folyamaton elindulunk mindig kapunk segítséget, és sosem marad el a jutalom. A mese befejezése szintén arra szólít fel, hogy éljük meg saját tapasztalatainkat, melyek által bölcsebb, lelkileg gazdagabb emberekké válhatunk: „Aki nem hiszi, járjon utána.”

---

[1] Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Akadémiai kiadó, 2004. p. 42.

[2] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

[3] Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Akadémiai kiadó, 2004. p. 43

[4] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

[5] Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Corvina kiadó, 1985, p. 97

[6] A nőiségnek három illetve négy archetípusa van: a szűz, a szerető, a leány és a banya. A szűz vagy leány az újrakezdés, a lendület, a szabadság, a bátorság, a függetlenség, öntudatra ébredés, a kezdet, öröm és felszabadultság minőségét jeleníti meg. A szerető minőségéhez a szenvedély, a szexualitás, az érett nő, a termékenység tartozik, az anyához pedig a teljesség, bőség, gondoskodás, táplálás. A banya a bölcs öregasszony, a már sok mindent megtapasztalt nagyanya, aki átadja a tudását a fiatalabbaknak. Ő a tanító és egyben a halál is hozzá tartozik, kegyetlenül elsöpör mindent, ami már nem szolgálja javunkat, ami elavulttá és fölöslegessé vált. Egyben tükröt tart, hogy felismerjük hibáinkat és szembenézhessünk önmagunkkal, hogy ezáltal elhagyjuk régi már nem működő dolgainkat és teret adjunk az újnak. Ez a négy minőség mindig minden nőben jelen van hol erősebben, hol gyengébben, ciklikusan változik. Salamon Gabriella: Négyféleképpen – a nőiség útján. Bioenergetic Kiadó, 2010  

[7] Fruchtsymbole (http://www.kunstdirekt.net/Symbole/symbole/fruechte.htm)

[8] Pinkola Estés, Clarissa: Farkasokkal futó asszonyok. Édesvíz kiadó, 2004, p. 331

[9] Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Akadémiai kiadó, 2004, p. 43

[10] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

[11] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

[12] Czimer Györgyi: A nő titkai, Bioenergetic kiadó, 2010, p. 94

[13] Czimer Györgyi: A nő titkai, Bioenergetic kiadó, 2010, p. 95

[14] Bettelheim, Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina kiadó, 1985, p. 73

[15] Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Akadémiai kiadó, 2004, p.43.

[16] Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

Felhasznált irodalom

Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág I, A csodaszarvas, Móra könyvkiadó, 1988

Bettelheim,Bruno: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Corvina kiadó, 1985

Boldizsár Ildikó: Mesepoétika. Írások mesékről, gyerekekről, könyvekről, Akadémiai kiadó, 2004

Czimer Györgyi: A nő titkai. A női beavatás útja a magyar népmesék világában. Bioenergetic kiadó, 2010

Fruchtsymbole (http://www.kunstdirekt.net/Symbole/symbole/fruechte.htm)

Märchensymbole (http://sphinx-suche.de/maerchen)

Pinkola Estés, Clarissa: Farkasokkal futó asszonyok. Édesvíz kiadó, 2004

Salamon Gabriella: Négyféleképpen – a nőiség útján. Bioenergetic Kiadó, 2010  

Női archetípusok - Az anya

Az Anya a kiteljesedés és a bőség szimbóluma. A táplálást, az élet adását és őrzését, a tudás és a szokások továbbörökítését testesíti meg. A család szíve, központja, a családi tűzhely őrzője. Az egység, a harmónia megteremtése a feladata saját magában és a családban. Az Anya az életet szolgálja. Ez a fázis a kiteljesedést mutatja mind a nő mind a természet életében. A nő élete csúcspontjára emelkedik. A természetben pedig, amit eddig elvetettünk, azt most learatjuk, munkánk gyümölcsét élvezhetjük. Az élet ünneplésének, a hálaadás időszaka, és egyben a bőségé is, hisz mindenünk megvan, amire szükségünk van. Ekkor terem a legtöbb gyümölcs s ekkor a leggazdagabb a természet. Színek sokasága jelenik meg mindenütt, melyben elsősorban a sárga, az arany és a barna dominál. Ez az időszak nem csak az ünnepé, a bőségé és a termékenységé, hanem egyben felkészülés a hideg napokra, a banya időszakára is, hiszen betakarítjuk az élelmet, eltesszük szűkebb napokra - gondoskodunk a későbbi életünkről, és gondoskodunk a gyerekünkről, a családról is. Az Anya időszaka augusztus elsején kezdődik, kelta nevén ez Lughnasad vagy Lammas ünnepe. Az új bősége, az öröm, az érettség, a megújulás és az újrakezdés lehetősége, az adás és megosztás, a kiáradás, a táplálás és a nő mint anya tisztelete kapcsolódik ehhez az időszakhoz. Sok nép tisztelte az Anyát, az anyaistennőt, hiszen ők az élet hordozói. Magyarországon elterjedt Boldogasszony tisztelete, de ugyanakkor Szűz Máriában, azaz Szűzanyában is az Anyát ünneplejük és tiszteljük, aki világra hozta Jézust, a fény és szeretet királyát. Mária Magdolnát is láthatjuk Anya minőségében, hiszen Jézus feleségeként két gyermeknek is életet adott. Ő a Szent Grál, a „megszentelt edény, mely befogadta a magot, mely Jézus királyi vérét és Krisztus isteni részét foglalta magában.” (Krizantén) Innen ered a várandós nőkre való utalás is: „áldott állapotban van”. Erdélyben ezt úgyis kifejezik, hogy „jövője van”. Az Anyaistennő a folytonosságot, a teremtőképességet, a körforgás állandóságát, a születést, a táplálást és a növekedést, fejlődést biztosítja. Néhány Anyaistennő: Enéh, Nagyboldogasszony.

E időszakhoz tartozó állat a szarvas, szimbolikus tárgya pedig a kemence, kosár és az aratókoszorú, mely szintén a bőséget, a táplálást, az anyaméhből való születést jelképezi. Holdszimbóluma a telihold, mely a teljességre utal. Bár az anya gömbölyödő hasára is asszociálhatunk.

Az Anya időszaka az őszi napéjegyenlőségig, szeptember 21-ig tart. Ezután következik a Föld elem időszaka, melyhez Földanya kapcsolódik – ez az időszak nagyon hasonlít az Anyáéhoz, de ez már egy átmenet és felkészülés a banya időszakára. A kiáradás utáni rendrakás, átalakulás, érettebbé válás felerősödik, melyet egyre inkább a lecsendesedés, az elengedés magunkba fordulás és a várakozás követ.

További irodalom

http://www.istennotemplom.com/

Salamon Gabriella: Az anya

 

A teremtés

A csapból is ez a téma folyik, és rengeteg helyen lehet utána olvasni annak, hogy hogyan tehetjük életünket jobbá. Lehet rengetegszer hallottuk, de még nem jött el az életünkbe az a pont, amire azt mondanánk, nahát tényleg, ez működik, ezt én is kipróbálom és elkezd tenni is valamit érte. A teremtés maga végtelenül egyszerű és mégsem működik sokaknál. Az út ugyanis nem is olyan egyszerű és rengeteg munka van vele, mégpedig önmagunkkal. A teremtés csak ennyi: szívbéli vágy és tiszta szándék aztán pedig elképzelem, hogy amit szeretnék az már megvan, abban élek és hálát adok érte. És kell egyféle elfogadás is, hogy ez akkor legyen így, ha ez nekem tényleg jó is és nem ártok vele másnak. Jártam már úgy, hogy őszintén vágytam valamire, de nem kaptam meg és aztán nem győztem hálát adni érte, hogy nem, mert nagyon rossz lett volna a számomra, ha az megvalósul, amit szerettem volna. Épp ezért nem kell görcsölni sem. Pl. állásajánlat. El kell menni mindenre, ami kínálkozik, aztán úgyis arra a helyre vesznek fel, ami valamiért jó nekem, vagy valamit tanulnom kell ott. Aztán pedig nyugodtan lehet változtatni is, ha az nem elég jó már, mert „kinőttem”. Nem kell megvárni a következőt, a bebiztosítás nem működik már. A lényeg a bizalom. Tudok-e hinni abban, hogy engem isten nem hagy magamra? És hogy létezik olyan hely, ember, dolog, amire vágyom és én megkapom azt? Ezért óriási munka, mert ez egy folyamat. Folyamatosan szembesülök magammal, a hitrendszereimmel, mit is tudok elfogadni vagy nem tudok elfogadni. Sok kérdés merülhet fel: megérdemlem én azt hogy bőségben éljek? El tudom azt hinni hogy mindig meglesz az amire szükségem van, de közben nem tudom mit hoz a holnap? Nincs is más választásom minthogy bízzak. El tudom-e fogadni isten irányítását az életemben? Arra, hogy bármi lesz is rábízzam magam? Ez nem éppen egy könnyű feladat. Mert bíznom kell benne és abban, hogy az én javamat szolgálja hosszú távon, bármit élek is meg. Isten és a lélek akarata összhangban van. A teremtés gyakorlatilag az istenbe és magamba vetetett hit és bizalom, szeretet és elfogadás. Néha viccesen azt mondom, istent ráérek később is szidni, de egyelőre belemegyek abba a dologba és elhiszem, hogy a legjobb fog történni velem. És aztán mégsem szidom istent, hanem valahogy képes vagyok hálásnak lenni neki a tapasztalatért és azért, hogy ő közben mindig vigyáz rám. Utána tisztábban látom, hogy mit is szeretnék, illetve mely hibáimon kell még dolgoznom.
Az egyik bökkenő a teremtésben a „hogyan”. Mikor megvolt, hogy mit szeretnék, első kérdésem általában az volt, hogy jó, de hogyan? Na ez az a kérdés, amire sosem kaptam választ. Tulajdonképpen nem is a mi dolgunk a hogyan. A mi dolgunk csak az, hogy tudjuk, mit is akarunk tulajdonképpen, és ha nem tudjuk, akkor ahhoz kérjünk segítséget, olyan tapasztalásokat kérjünk, ami segíti, hogy erre rájöjjünk. Azt már általában azért tudni szoktuk, hogy mit nem akarunk. Talán az ellentéte épp az, amit szeretnénk. Ha megvan, hogy mit szeretnénk, bele kell menni a tapasztalásokba, megnézni, hogy tényleg ezt akartuk? Lehet, hogy bejön és boldogok vagyunk, de az is lehet, hogy nem. Akkor megint át kell gondolni, hogy mit is szeretnénk, de egy tapasztalással megint gazdagabbak vagyunk és eggyel több dologgal vagyunk tisztában, amit biztosan nem akarunk az életünkben. És aztán marad a hit és a bizalom. Egy példa. Sorra vettem milyen körülményeket szeretnék a következő munkahelyemen, mire valaki elkezdte mondani a mostani helyzetet a munkaerőpiacon. Kitartottam vágyam mellett és életem legcsodálatosabb munkahelyén tölthettem 10 hónapot, minden bejött, amire vágytam. De az utam tovább vezet, ami a valódi életfeladatomhoz tartozik, és az ember tulajdonképpen akkor boldog életében, ha azt megtalálja, éli és teszi. Most úgy gondolom, hogy a szálak összefutnak és minden, amit eddig tettem életemben, az erre a munkára volt felkészítés. Most ez a következő lépcsőfok, aztán majd meglátjuk hogyan tovább, de most ebbe kell belemennem és megnézem, mit tanulhatok általa. Amikor erre a pályára léptem azt mondták nekem, hogy a holdon sem fogok találni állást, mert olyan telített a pálya, de aztán rengeteg állást hirdettek és fel is vettek – éppen akkor, amikor tudtam mit is szeretnék. Nem feltétlenül abban kell hinni, amit hallunk és látunk, egyszerűen magunkban kell hinni, és abban, hogy az életünk csodálatos.
Tehát életünk teremtésében az a nehéz, hogy tudunk-e hinni abban, amit nem látunk, nem érzékelünk? Tudjuk-e magunkat szeretni eléggé ahhoz, hogy megőrizzük méltóságunkat, hogy befogadjuk az életünkbe a jót és megválogatjuk azt, hogy mit és kit szeretnénk beengedni az életünkbe? Tudunk-e kiállni magunk mellett és élni a saját igazunkat? Át merjük-e adni az irányítást egy felsőbb erőnek, alázatosak tudunk-e maradni, de nem válunk áldozattá és rámerünk-e feküdni az élet hullámaira, hogy vigyen, ahová utunk tart?
Végül egy mondat Krizanténtól, ami nekem is erőt ad: „Ne félj várni a legjobbat!”

Szeretet-egység

Mária Magdolna számomra az egységet és a szeretetet jelenti, legalábbis ez az első, ami eszembe jut róla a tanításai által, bárki által is adja le azokat, mindig ez a lényeg. És valóban talán lassan ideje átállni az egységben való gondolkodásra. Mi az, ami mindenkinek jó, a többieknek is, de nekem is. A lényeg nem a versengésben van, mert megosztottságot idéz elő, még abban sem, hogy ki mennyire jó vagy nem jó és mennyi embert ér el – a lényeg az, hogy mindenki saját lehetőseihez mérten azt adja, amit ő tud adni és ha csak pár embert érint is meg vagy indít el egy pozitív irányba, máris tett valamit. A lényeg, hogy amit csinál, azt tiszta szívből, szeretetből, vagy ahogy mondani szeretem, szerelemmel csinálja, mert másképp nem lehet. Hisz benne, örömét leli benne és ettől hiteles. Egy nagy család vagyunk, melyben a lényeg a felsőbb erő, a szeretet, mely egyesít minket a Teremtőben, bárki bárhogy is nevezze őt. Mindenki számára van hely és bőven jut mindenkinek. Mindenki fontos és fontos az, amit csinál. Nem hátráltatjuk egymást, mert mások vagyunk és mindig azok az emberek találnak meg minket, akiknek ránk van szüksége. Nem az ego számít, mert az csak elkülönít minket. Nem legyőzni kell a másikat és akadályozni munkájában, hanem együttműködni vagy legalább elfogadni és örülni, hogy megint egy emberrel több, aki csatlakozott a szeretet nagy családjához. Mindenki választhat és a saját hitrendszerétől függ, hogy mit választ. Képes-e elfogadni a bőséget, a szeretetet a saját életében, szereti-e eléggé saját magát ahhoz, hogy azt mondja, ő erre érdemes?

Érdemes szeretni?

Vajon jó-e ha kimutatjuk a szeretetünket az emberek felé. Sok félelem, érv szól ellene, pl. hogy ezt kihasználhatják. Ez így igaz, de bízzunk benne, hogy nem, és ha elkezdik mégis kihasználni, ezt nem kell elfogadni, azaz azért nem csinálhatnak meg velünk mindent. A szeretet nem erről szól. De azt hiszem mindenkinek jó, ha kimutatjuk, hogy szeretjük, becsüljük. Sok és sokféle az ember és a legjobb, mint minden kapcsolatban (munka, barátság) ha emberek egymásra találnak. Mindenkinek más a fontos, és ha egymásra találnak – hasonló értékek fontosak nekik, akkor tud jól működni a kapcsolat. Tehát miért is ne mutathatnánk ki egy egyszerű embertársi szeretetet a másik felé, nem hízelgésről van szó, nem is a másikhoz való túlzott ragaszkodásról, mert határok ettől még vannak és maradnak is, viszont a szeretettől mindenki szárnyakat kap és meri önmagát adni.  

Vajon miért nem találtam még meg az igazit?

Talán mert nem tartok még ott, hogy besétáljon az életembe. Ki is az igazi nekem? Mitől az? Mire vágyom? Mit tudok adni? Hogy tudjuk egymást emelni? Jó ez mindkettőnknek? Minden szerelem egy tanulás és feljebb lépés, attól függetlenül, hogy beteljesült-e vagy nem. És minden szerelem felkészítés az igazira. Közben változunk és ha a partnerünk nem tart velünk lépést vagy mi vele, akkor a kapcsolatnak vége szakad, mert már nem előre lendít, hanem csak hátrahúz. Azaz semmi értelme tovább együtt lenni. Mindenből rengeteg tapasztalatot lehet szerezni és tisztábban látjuk, hogy a jövőben mit szeretnénk megélni. Sokan ajánlják a listás rendszert, írjuk össze, hogy milyen legyen az ő. Nekem ez általában bejön, valóban megjelenik valaki egy ilyen lista után az életemben, akire mindez 90-95 %-ban igaz is. De valamitől mégsem működik. Újabb lista írása helyett, most már az égiekre hagyom, illetve a szellememre. Már rendelkezem némi tapasztalattal, azaz jobban tudom már, hogy mit is szeretnék és mi az amire nem figyeltem eléggé oda vagy amit esetleg mégsem szeretnék. Nem tudom mennyire jó előre felvenni lélekben a kapcsolatot az igazival, de én megtettem és rengeteget tanultam tőle már eddig is. Sokszor éppen ez segített abban, hogy egy kapcsolatba ne ragadjak bele, vagy épp bele se menjek, mert tudtam, hogyha azzal vagyok együtt, akivel kell, akkor az nem erőlködés, hanem simán megy, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségek, de mégis olyan mintha egymásba illenének a fogaskerekek. Megkönnyebbülők, jól érzem magam, szó szerint érzem, hogy ezen a kapcsolaton áldás van. Nem kell mindent feltétlenül fizikailag is megélni, ha valaki eléggé érzékeny, akkor megvan az az előnye, hogy szellemileg is elég megtapasztalnia a dolgokat, mert ugyanúgy tapasztalja meg mint fizikailag, ugyanolyan nehéz, mert dönteni kell és bele kell engednie magát a tapasztalásba, érzi azt az embert mellette, vele teljes mértékben. Ugyanúgy kezelni kell tudni, annyiban más, hogy a lélek könnyebben ért mint a tudat. Ha valaki így tapasztal is, benne ragadhat egy kapcsolatban 1,5 évre akár ugyanúgy, de ha abból tanult, a következőt lehet 5 nap alatt oldja meg. Ez a kérdés is összefügg hitrendszerekkel, amit akár előző életből is hozhatunk. Ezeket fel kell tárni. Miért nem engedem be az életembe a boldogságot, miért gondolom azt, hogy nem érdemlem meg, miért érzek ürességet, ha mellettem van, mit nem oldottam még meg magamban, hogy az életembe engedjem? Mitől félek vagy mit utasítok el? Hiszen ez is tőlem függ. Persze van egy hálóterves kapcsolat, illetve több is, de ez sem biztos, hogy működőképes, mert a földön másképp alakulnak a dolgok. Van, amikor ugyanazt a típust választjuk újra és újra, mert még valamit nem tanultunk meg abból a kapcsolatból. Nem változtattunk magunkon, hogy mást, jobbat vonzzunk be az életünkbe, és így más személyén keresztül ugyanazokat a köröket futjuk, amíg fel nem ismerjük, hogy arra már nincs szükségünk. Véleményem szerint egy kapcsolat akkor működik jól, ha mind a ketten jól is érezzük magunkat benne és egymás által fejlődünk és emeljük egymást szeretetben. Számomra ehhez egymás tisztelte, becsülése, elfogadása, szeretete és az őszinteség nélkülözhetetlen, de mindenki maga választja meg azt a szintet, amire szüksége van és amiben jól érzi magát. Amit megtanultam az az, hogy nem lehet lejjebb adni annál, amire igazából vágyunk, és megalkudni, mert az csak boldogtalanságot fog hozni hosszú távon, és ha az egyiknek nem jó, akkor a másiknak sem lesz az, mert már soha többet nem lesz az mint ami a kapcsolat elején volt, mivel továbblépte egyikünk azt a szintet. A mérlegnek egyenesben kell állnia, akkor működik nem csak a párkapcsolat, hanem mindegyik fajta kapcsolat. Ha csak az egyik ad, nem fog működni, és akkor sem, ha valaki nem érzi magát jól benne. Azt is fontosnak tartom, hogy önállóak legyünk, azaz előtte és utána is lesz élet. Na de milyen vele? Tudunk együtt élni úgy, hogy az mindkettőnknek jó? Tudunk egységet alkotni? Ha nem vagyunk egy szinten, ezt nem tudjuk megtenni, mert az egyik le fogja húzni a másikat. Valaki épp így fejezte ki a szeretetét irántam, így „védett meg”, hogy visszautasított, és én azóta is hálás vagyok neki érte, mert értem az okokat és tudom, hogy nem ez volt a dolgunk egymással, de rengeteget tanultam általa. Én is kényszerültem már ugyanerre, de nem csaphatom be az illetőt, ha egyszer tudom, hogy hová vezet az út, nem vehetem el sem tőle, sem magamtól az esélyt a boldogságra, azzal hogy egoista módon rászállok. Tulajdonképpen a szeretet az, ami mindenre tudja a megoldást és a kérdésre a választ is csak mi magunknak tudjuk megadni, hogy tényleg, vajon miért nincs még mellettünk az igazi? Mit is kell begyógyítani magunkban, milyen sérelmeket kell elengedni, min kell továbblépni és felülemelkedni, hogy jönni tudjon, mert ha valóban rá vágyunk és elhisszük, akkor ő már úton van felénk és ez a kapcsolat is mint mindegyik egy áldás lesz az életünkben.

Aromaterápia VI.

Rovarcsípés

Bazsalikom, bergamott, citrom, citromfű, citronella, eukaliptusz, ilang-ilang, kajeput, kaukkfű, kamilla, levendula, niaouli, római kamilla, teafa

Rovarriasztás
Bazsalikom, bergamott, cédrusfa, ciprus, citromfű, citronella, eukaliptusz, geránium, kámfor, levendula, pacsuli, rozmaring, szegfűszeg

Stressz

Bazsalikom, bergamott, boróka, borsmenta, cédrusfa, cickafark, ciprus, citrom, citromfű, erdeifenyő, fahéj, izsóp, geránium, ilang-ilang, jázmin, kamilla, levendula, majoránna, mandarin, muskotályzsálya, narancs, pacsuli, pálmarózsa, petitgrain, római kamilla, rózsa, rózsafa, rozmaring, szantálfa, tömjén, vanília

Szájápolás

Ánizs, bergamott, borsmenta, citrom, édeskömény, fahéj, kamilla, mirha, mirtusz, római kamilla

Szájzug herpesz

Citrom, citromfű, levendula, mirha, rózsa, teafa

Szemgyengeség

Édeskömény, geránium, kamilla, rózsa

Szénanátha

Borsmenta, ciprus, citromfű, eukaliptusz, izsóp, kajeput, kamilla, levendula, mirtusz, teafa, zsálya

Szélhajtás

Ánizs, borsmenta, édeskömény, fekete bors, muskotályzsálya, petitgrain, rozmaring

Szorongás

Bazsalikom, bergamott, boróka, cédrusfa, ciprus, citromfű, fahéj, geránium, gyömbér, ilang-ilang, izsóp, jázmin, kamilla, koriander, levendula, majoránna, mandarin, muskotályzsálya, narancs, pacsuli, pálmarózsa, petitgrain, rózsa, rózsafa, szantálfa, tömjén, vanília, vetiver

Szülési fájdalom

Jázmin, levendula, mirha, muskotályzsálya, zsálya

Terhességi csíkok (sztriák)

Geránium, levendula, mandarin, mirha, narancsvirág, rózsa, rózsafa, tömjén

Tisztítás (méregtelenítés)

Boróka, borsmenta, ciprus, citrom, citromfű, geránium, koriander, levendula, rozmaring

Torokgyulladás

Bergamott, citrom, citromfű, erdeifenyő, eukaliptusz, geránium, gyömbér, izsóp, kajeput, kakukkfű, kamilla, levendula, mirha, muskotályzsálya, niaouli, római kamilla, szantálfa, teafa, tömjén, zsálya

Tyúkszem

Citrom, édeskömény

Vérszegénység

Citrom, citromfű, kakukkfű

Visszérgyulladás csökkentése

Boróka, cickafark, ciprus, citrom, kamilla, rozmaring