Ez az írás rólam szól azoknak a nőknek, akik talán szintén
éppen kibillentek egyensúlyukból és belevesztek a mindennapok mókuskerekébe és
szerepébe, elfeledkezve önmagukról.
Az egyik kedvenc témám a párkapcsolat, melyben mindig valami
újat tapasztalok meg. Ez a tapasztalás ezúttal nem volt kellemes, de szükséges
volt, hogy felismerjem mit is művelek tulajdonképpen, hogyan működtetem.
Teljesen kimerültem a munka és otthoni mókuskerékben. Szinte feladtam önmagam,
belevesztem és csodálkoztam, hogy miért vagyok egyre fáradtabb és eszem egyre
több édességet. Mert nem voltam egyensúlyban, mert ragaszkodtam, függtem -
észrevétlenül. Tálcán kínálták a szabadságot és én nem éltem vele. Egyszerűen
csak folytattam a régi otthoni vagy előző életekből hozott mintákat miszerint a
nő feladja önmagát a családért, hogy azt „szolgálja”, de közben beleveszik a
hétköznapokba és elfeledkezik magát feltölteni. Márpedig miből adjon másnak, ha
neki sincs? Néhány gyötrelmes álmatlan éjszaka rákényszerített, hogy újra
gondoljam az életemet, hogy mit is szeretnék igazából, mire vágyom, mi okoz
örömet, mi történt, hogy most ezt kapom és hogy elkezdjek újra foglalkozni
magammal, pl. eljárni helyekre, amiket szeretek. Kimerültségemben okoltam
mindenkit és létezni sem akartam, de aztán a barátaim, akik maguk is nagyszerű
gyógyító munkát végeznek rávilágítottak arra, hogy ezt én teremtettem, hogy
végre észrevegyem, hogy mit teszek, és hol rejlik ennek a gyökere. Elvesztettem
az egyensúlyt, amit vissza kell állítanom egy új minőségben. És a
párkapcsolattal semmi gond nincs, sőt, nagyszerű férfi van mellettem. Csupán
meg kell adnom önmagamnak a szabadságot és ezzel neki is. Nem kell elfutni mint
régen tettem volna, csupán új minőségben szeretném megélni kettőnk szeretetteljes
és harmonikus kapcsolatát, ahol már odafigyelek magamra is (különben nincs
harmónia). Tulajdonképpen tudtam, de most már tudatosabban tapasztalom is, hogy
egy párkapcsolat tanulnivalót, változást, gyógyítást jelent, hiszen
mindkettőnknek megvan a maga kis csomagja, tanulófolyamata, ahol a másik
gyakran tükörszerepbe bújik. Vagy ha nem is, mégis történnek olyan helyzetek,
ahol át kell gondolni, hogy mi zajlik bennünk ahhoz, hogy el tudjunk engedni
bizonyos dolgokat és továbblépni.
Végig gondolva az egészet tehát van megoldás: megállni egy
pillanatra és magunkba nézni: mit súg a szívem? Mit szeretnék én? Hol vagyok én
ebben az egészben? Aztán megbeszélni és ha igazán szeret a férfi melletted, ezt
megfogja érteni és el fogja fogadni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése