Kezdem egyre inkább a hétköznapokban is megélni ezt a belső
szépséget és nőiséget, ami csak úgy van és nem kell indikátor hozzá. Segíthet a
külső megjelenés, hogy jobban érezzük magunkat, dobhat egyet rajtunk, de
egyszerű póló-nadrágban is lehet ugyanazt a nőiséget kifelé is árasztani. Ez
így sokkal nehezebb mint valami jó ruhában megjelenve nőnek lenni, de a titka a
belső kisugárzás. Az, hogy én azt erősítem magamban és elhiszem magamról, hogy
szép vagyok. Szépnek érzem magam, nőnek érzem magam, harmóniában vagyok
magammal, szeretetteljes vagyok és mindezt tudom magamról, érzem magamban. A
külvilággal foglalkozni sem kell, mert a belső a lényeg, és ahogy egy ismert
intimitással foglalkozó nő mondta, „a belső démonjainkat kell legyőzni”, mert
lehet a környezet teljesen mást lát mint amit gondolunk. Meg ha mindig a
környezettől várjuk a visszajelzést, akkor függünk tőle – függünk a divattól,
az életünkben jelen levő emberek véleményétől, a médiától. Viszont ha sikerül
belülről árasztani a nőiségünket, akkor teljesen mindegy, hogy mi van rajtunk,
egyszerűen a kisugárzásra reagálnak az emberek és így is jönnek a csodáló
tekintetek és bókok. A másik pedig, amit egy férfi mondott nem rég: nincs jó
vagy rossz nő. A jó nő a közhiedelemben kb. azt jelenti, hogy minél jobban
hasonlít Angelina Joliera. De ahány férfi annyi típusú nőt szeret. Tehát biztos,
hogy van olyan férfi, akinek épp az adott nőre van szüksége, és fordítva. Aki
pedig csak a külsőre megy, nos, olyan férfi a tudatos nőnek, aki már a
spirituális lelki kapcsolatot keresi egy férfival, már nem kell, még ha olyan
jól is néz ki, mert másra vágyik, valami sokkal mélyebbre és kielégítőbbre (a
lelki társra). Viszont ami egy férfinak nem jó, ha a nő nem szereti magát és
nem hiszi el magáról, hogy elég szép és elég szerethető. Ez plusz energiát,
plusz szeretetet igényel a férfitől és előbb-utóbb megunja és ezért áll tovább,
holott ha a nő szeretné magát és hinne, bízna magában minden rendben lenne. És
még egy gondolat egy másik férfitól: Ha valakit szeretünk, a tenyerünkön
hordozzuk. Ahogy összeszorítjuk tenyerünket ragaszkodásunkban ő kifolyik a
kezünk közül akárcsak a víz. Ha jól érzi magát, megmarad, ha nem, akkor másfelé
vezet az útja, akkor el kell engedni, hogy új lehetőség táruljon fel előttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése