Észrevettem magamon, hogy már unom a sok negatívat és nem kívánok részese lenni semmilyen rossz légkörnek, versengésnek, piszkálódásnak, meg egyéb dolognak, amivel az ember szembetalálkozik itt-ott. Elhatároztam, hogy én most már csak szeretni szeretnék és a szeretet valóságát szeretném élni egyre inkább és egyre teljesebben. Azóta pedig csoda az életem és egyszerűen csak hálás vagyok mindenért. Ebben két dolog is szerepet játszik. Az egyik az isten/nőre való rábízás. Ez annyit jelent, hogy kiadom az irányítást, rábízom magam egy felsőbb erőre és csak hagyom áramolni az életem, és megélem azt, hogy merre visz. Olyan mint az evező nélküli csónak – megfogalmazod mit szeretnél, hová szeretnél eljutni és a víz elvisz oda, ha az jó neked. Kicsit sem adom fel magam ezzel, hogy rábízom magam az égiekre, sőt, még jobban is érzem magam és egyenesen élvezem annak a megtapasztalását, hogy mindig van tovább és mindig megoldódnak a gondok, problémák és egyszerűen teljesül amire vágyom. Erről mindig eszembe jut Jézusnak a „tekintsetek az égi madarakra” c. parabolája. A másik pedig a védelem feladása: az évek alatt körém szőtt védőpajzs feladása. Ennek kapcsán a következő aggodalmaskodó kérdések merülhetnek fel: De mi lesz, ha nincs ami megvédjen, ha nem tudom elzárni magam a negatívtól, bármitől? Ezt taglalja Mária Magdolna is az egyik kedvenc könyvemben. Egy külön fejezet szól erről, aminek a címe: A védelem pajzsa. Ebben Mária Magdolna a következőt mondja: „jelen kell lennem a pillanatban, mert a szeretet átváltoztatja a félelmet. Csak akkor vagyok képes a szeretetre, ha sebezhető vagyok… És ha a szeretetben maradok minden pillanatban, akkor a szeretet haza vezet és kitölti szívem és ebben a szeretetben saját tökéletességüket látják meg. Az ítéletük elhalványul a szeretet érzése mellett és egyé válunk a félelem falain kívül arra emlékezve, hogy egyek vagyunk. Így végül a szeretetet választottam és megsemmisítettem a védelem pajzsát… Szertefoszlattam a félelemmel és szétszakítottsággal kapcsolatos képeket, szándékosan fényt hozva a sötétbe.” Egyszerűen megnyílni kifelé, a világ felé, a szeretet felé, mert nincs mitől félni és nincs mit elveszíteni. Egy nagyon jó módszer hogy egyszerűen kérem a szeretetet annak, akinek szüksége van rá, hadd jöjjön csőstül, hiszen van belőle bőven. Egyszerűen kérem fentről, hogy áramoljon keresztül rajtam, így nem az én energiámat viszik, hanem fentről kapják. Még valami, ami szintén kiküszöböli a félelmet: szembe nézni vele, kipróbálni, amitől félünk, mert aztán rájövünk, hogy azt is túl lehet élni. Összességében szeretni sokkal kevesebb energiánkba kerül mint negatívoskodni és még töltődünk is tőle, hiszen minél inkább szeretünk annál több szeretetet is kapunk vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése