Az érintés gyógyító ereje

Az érintés valóban gyönyörű és gyógyító hatású. Amikor csak érzékeled a másikat és érzed a lelkét, azt hogy az érintése önzetlen simogató hatású a lélek számára is. Az érintés, az ölelés, a lélek és a test közelsége képes felébreszteni a másikban a fényt és segít emlékezni a belső igazságra, önmagára, és segít felfedezni saját belső erejét. Végtelen tisztelet, szeretet és figyelem egymás határainak betartásával. Önismeret az adás és az elfogadás képességéről, a saját határok felfedezéséről, és a belső valóságunk megtapasztalásáról. „Idegenek” összejönnek és e érintkezésben már nem is idegenek, szinte barátokká válnak akik egy közös „élethelyzet” és „cél” miatt gyűltek össze és egymást segítik a gyógyításban mindezt a maga természetességében. A tantrában a nők felfedezhetik közben saját (szexuális) erejüket és nőiségüket biztonságban és ez a folyamat segít, hogy ezt átvigyék és éljék a mindennapokban. A valódi intimitás gyógyít és segít újrakezdeni, ha esetleg valakinek ebben a témában mélyen gyökerező akár előző életes fájdalmai vannak. Segít másképp látni a világot és az ellenkező nemet, segít beleszeretni és csodálni őt és eközben az egyénben is változik a saját magához fűződő viszony.

A "jó nő" és a belső szépség

Kezdem egyre inkább a hétköznapokban is megélni ezt a belső szépséget és nőiséget, ami csak úgy van és nem kell indikátor hozzá. Segíthet a külső megjelenés, hogy jobban érezzük magunkat, dobhat egyet rajtunk, de egyszerű póló-nadrágban is lehet ugyanazt a nőiséget kifelé is árasztani. Ez így sokkal nehezebb mint valami jó ruhában megjelenve nőnek lenni, de a titka a belső kisugárzás. Az, hogy én azt erősítem magamban és elhiszem magamról, hogy szép vagyok. Szépnek érzem magam, nőnek érzem magam, harmóniában vagyok magammal, szeretetteljes vagyok és mindezt tudom magamról, érzem magamban. A külvilággal foglalkozni sem kell, mert a belső a lényeg, és ahogy egy ismert intimitással foglalkozó nő mondta, „a belső démonjainkat kell legyőzni”, mert lehet a környezet teljesen mást lát mint amit gondolunk. Meg ha mindig a környezettől várjuk a visszajelzést, akkor függünk tőle – függünk a divattól, az életünkben jelen levő emberek véleményétől, a médiától. Viszont ha sikerül belülről árasztani a nőiségünket, akkor teljesen mindegy, hogy mi van rajtunk, egyszerűen a kisugárzásra reagálnak az emberek és így is jönnek a csodáló tekintetek és bókok. A másik pedig, amit egy férfi mondott nem rég: nincs jó vagy rossz nő. A jó nő a közhiedelemben kb. azt jelenti, hogy minél jobban hasonlít Angelina Joliera. De ahány férfi annyi típusú nőt szeret. Tehát biztos, hogy van olyan férfi, akinek épp az adott nőre van szüksége, és fordítva. Aki pedig csak a külsőre megy, nos, olyan férfi a tudatos nőnek, aki már a spirituális lelki kapcsolatot keresi egy férfival, már nem kell, még ha olyan jól is néz ki, mert másra vágyik, valami sokkal mélyebbre és kielégítőbbre (a lelki társra). Viszont ami egy férfinak nem jó, ha a nő nem szereti magát és nem hiszi el magáról, hogy elég szép és elég szerethető. Ez plusz energiát, plusz szeretetet igényel a férfitől és előbb-utóbb megunja és ezért áll tovább, holott ha a nő szeretné magát és hinne, bízna magában minden rendben lenne. És még egy gondolat egy másik férfitól: Ha valakit szeretünk, a tenyerünkön hordozzuk. Ahogy összeszorítjuk tenyerünket ragaszkodásunkban ő kifolyik a kezünk közül akárcsak a víz. Ha jól érzi magát, megmarad, ha nem, akkor másfelé vezet az útja, akkor el kell engedni, hogy új lehetőség táruljon fel előttünk.

Ítélet

Biztosan számtalanszor találkozunk ítélettel és talán sokszor észre sem vesszük, amikor mi ítélünk. Sokszor egyszerűen csak összekeverjük a véleménnyel. Az „ítélet”, ha már megtörténik, valamire mégis jó, sőt, sok mindenre tanít. Persze jobb lenne nem ítélni, mert így rengeteg fájdalmat spórolhatunk meg magunknak. Ugyanis az ítélet éppen arra jó, hogy nem sokára rá mi is éppen azt tapasztaljuk meg, amit elítéltünk. De így legalább megértjük és elfogadjuk azt, amit előzőleg nem, vagy amit megtagadtunk saját magunkban. Ha nem is mi cselekszünk éppen úgy, amit előtte nem tartottunk helyesnek, akkor lehet épp egy olyan ember, akit nagyon szeretünk, és mert nagyon szeretjük, ezért szintén el tudjuk fogadni általa és a felé vagy egymás felé irányuló szeretet által azt a dolgot, amit előtte nem tudtunk. Tehát megint egy ítélettel kevesebb. Tapasztalásom szerint az ítélet garancia arra, hogy valamilyen formában megtapasztaljuk azt, amit elítéltünk és talán magunkban is megtaláljuk ugyanazt, amit olyannyira elnyomtunk vagy nem akartunk észrevenni. Ezek a felismerések is tudnak fájdalmasak lenni, de nem kell, hogy azok legyenek. Egyszerűen elfogadom magamban ugyanazt és kész. Több tapasztalás, több önismeret, több bölcsesség. Erre igazán jó. Bár jobb lenne nélküle és talán fel is tudja váltani a kíváncsiság, a megértés vágya és az elfogadás vagy épp a szeretet. Mert végülis minden bennünk van és minden, ami történik egy újabb tapasztalás és egy újabb ajtót nyit meg az utunkon. Tudva, hogy mindig a legjobb történik velünk és az adott pillanatban a tőlünk telhető legjobbat adjuk, nincs rá ok, oktalanság ítélni. Egy intimitással foglalkozó nő mondta a minap: „ha elítélném magam a múltam miatt nem ülhetnék most köztetek.” Én pedig csodálattal figyeltem és úgy gondoltam, úr isten, mennyi tapasztalás birtokában lehet, no meg most aztán itt van, ismeri a teljes skálát, s így volt számomra bölcs és hiteles.