A valóság

Egy fárasztó, talán rossz nap után az ember hajlamos elkeseregni a sorsán. Hát én fogtam magam és nekiálltam a minden napos teremtésnek. Azt vettem észre, hogy nem lehet abbahagyni, mert akkor az ember visszacsúszik. Tudatosan időt kell teremtenie rá, hogy megteremtse a saját napját, a saját életét, éppen olyannak, amilyennek szeretné. No hát, egy ilyen „rossz” nap után fogtam magam és elképzeltem az ellenkezőjét, és láttam, éreztem, ahogy jól érzem magam, ahogy szeretem azt, amit csinálok. Körülírtam vagy 10-15 mondatban ugyanazt, lehetőleg részletesen, illetve ami a számomra fontos volt. Ahogy látni szeretném magam a jövőben, ahogy viselkedem, ahogy cselekszem, ahogy érzem magam. Igen, nehéz ilyenkor épp az ellenkezőjét átérezni és még hálát is adni azért, hogy ott vagyok ahol. Hálát adni már előre azért is, amit szeretnék megtapasztalni a jövőben. Nem gondolkozni azon, hogy ez most fölösleges-e vagy nem. Minden pillanatban most van. És abban a néhány percben, amíg elképzelem azt a helyzetet, ami számomra ideális, megfogalmazódott bennem, hogy „de hiszen most ebben a pár pillanatban ez az én valóságom, most ezt élem!” Mert hát abban az időintervallumban teljes mértékben azt éltem, amit elképzeltem. Addig is jól érzem magam. A hála pedig öröm, és már csak azért is segíti a dolgok valóra válását. A hála ujjongás, hogy „köszi, jaj de jó nekem”. El szoktam mondani a Teremtőnek, hogy mi a vágyam, aztán szeretem hozzá tenni, hogy addig vagy akkor, amíg ez nekem és a másiknak is jó. Ez azért is jó, mert így nincs ragaszkodás. Jól érzem magam, szeretek ott lenni ahol, de csak addig, amíg ez mindenkinek jó. Aztán megyek tovább mint eddig is. És visz az út valahová mint eddig is, valami más felé, amire addigra megérek vagy ami majd akkor a dolgom lesz. Hogy azért elmondjam ennek a teremtésnek a hatását is, mivel ez hétvégén történt, a következő napot, sőt az egész hetet úgy töltöttem, ahogy elképzeltem, egyszerűen csak jól éreztem magam. És meglepődtem, hogy ez mennyire működik. Pedig már sokszor kipróbáltam, és mindig működött.  

11:11:11

Országszerte voltak ma meditációk vagy ebben az időpontban vagy később. Életem egyik legcsodálatosabb délelőttje és estéje volt ez a nap, a végkövetkeztetés pedig: hogy igen érdemes!!! Érdemes szeretni és érdemes összefogni és egységet alkotni. Élőben ez egy hatalmas élmény volt, ahogy jöttek az egész városból az emberek a térre, meggyújtották lámpásaikat, mécseseiket, ahogy megfogtuk egymás kezét és 11 percig a szeretetre, békére a fényre gondoltunk. Még el sem kezdődött, de már érezni lehetett a téren a szeretetet. Rögtön ismerősökre találtam és megtaláltuk egymást. Mi, akik szétszakítódtunk ebben a pillanatban újra találkoztunk és együtt voltunk, hiszen a cél közös. Mindannyiunknak ugyanaz a célja és a vágya. Egy szeretetteljes békés világban élni, és hogy szeretet és béke legyen a mi szívünkben is. A teremő gondolat begyorsul, mivel az idő is gyorsabb lett. Épp csak arra gondoltam de szívesen meditálnék ma 11:11 perckor, erre a tanár bejött és kijelentette, hogy ma egy mágikus nap van, és szóljunk neki ebben a pillanatban, amikor is abbahagytuk a tananyagot és közösen meditáltunk és összekapcsolódtunk a szívünk szeretete  által mindenkivel. Amiket elmondott abban a 10 percben és a meditációban, teljesen ledöbbentem, mert tükröt állított nekem és a saját gondolatimmal és világképemmel találkoztam egy az egyben. Azt is mondta, ő úgy gondolja, így talán többet tud adni nekünk, mintha csak elmondja a tananyagot. És valóban, mennyivel többet ad így! Önmagát adja és a szeretetét, ennél többet nem is adhat magából és ezért hálás voltam. Úgy tűnik ugyanazok a gondolatok ébrednek bennünk és ugyanazok a vágyaink. Mind kicsit másképp fogalmazunk, de a lényeg megegyezik. Egyek vagyunk a szeretetben. Lassan megtaláljuk egymást és magunkra ismerünk a másikban. Ahogy este álltam a körben éreztem az egységet és arra gondoltam, nem is szeretnék a többiek nélkül élni, hiszen olyan csodálatos hogy vannak. Egy pici pont vagyok az egységben és mégis megvan a magam helye. Én így vagyok teljes és így vagyok boldog – az egységben és a szeretetben.

Ránk mosolyogott még holdanya is a maga teljességében, ami a bőség jele, a kiteljesedésé, ugyanis ma telihold van. Azt hiszem valami új elkezdődött, valami felszabadító, valami szeretetteljes és jó. Mi itt vagyunk egymásnak és segítjük egymást az úton. Eddig a háttérben voltunk és ma megmutattuk magunkat. Csendben és szeretetben. Itt vagyunk, létezünk. Közösen egy új valóságot teremtünk. Egy szeretetteljeset és békéset. Lehet, hogy még idő kell, talán sok idő, de az álmunk létező valóság a szívünkben, az elménkben, az éterben.

Áldás mindenkire, csak úgy, mert van.

Találkozás a sötét úrnővel

A nőben a sötét oldal is jelen van és nem baj, ha azt meg is éli néha. A sötét oldal alatt értem a szenvedélyt, amely már fáj, a pusztítást, a vadmacskát mely kegyetlenül lecsap áldozatára, stb., ami nem a nő kedves természetére utal. Éppen ezt az oldalt tapasztaltam meg és éltem ki tánc közben, amely azért jó, mert mint egy szerepjátékban megélhetem ezt a minőségemet is, hogy megkeressem a bennem levő üresség és fájdalom, a pusztítás gyökerét és azután elengedjem azt. Talán sokaknak félelmetes szembenézni a banyával, de én valamiért szeretem őt. Nekem is nehéz az ő jelenléte és sokszor én is tiltakozom ellene, de valami mély kapcsolat mégis fűz őhozzá is, mert ő is az istennő egyik minősége, mely elválaszthatatlan az egységtől. Ebben a szenvedélyben és fájdalomban, szirén és amazon természetemben vágytam szembenézni a halál sivárságával és a pusztulással, a sötét úrnővel. Miután kitomboltam magam, álltam vele szemben, mintegy lelki meztelenséggel. Nem birtoklok semmit, nincs még rajtam se semmi (esetleg valami sötét lepel vagy fátyol maximum) és mégsem éreztem hiányt, hiszen magamat adtam, magamat vállaltam fel előtte. Nincs is mit takargatnom előtte. Szembe néztem vele. Meglepődtem, mert szeretetet éreztem tőle felém és a szeretetünk találkozott a szívemben. Teljesen lenyugodtam a szeretetétől. Hiszen a pusztulás hozza el az újraszületést és a sötét úrnő a bölcsesség megtestesítője is. Ő hozza el a fényt, amit el is hozott a szívembe. Bennem volt a kérdés hogy ebbe az energiába mennyire engedjem bele magam, mert mégiscsak sötét, és a saját árnyoldalammal is találkozom egyben, amit szabadjára is engedek. Úgy gondolom, erre időnként azért szükség van, mert különben robbanok a bennem összegyűlt és elnyomott negatív dolgoktól. Nem jó beleragadni, de a tánc hevességében ez kijön belőlem és a test fáradása a lélek megnyugvását és a békét hozza el. Mindig megkérem az égieket is, hogy vigyázzanak rám, és vigyáznak is. A sötétség után mindenki a fényre vágyik, ami el is jön, mivelhogy a sötét éjszaka után is mindig eljön a világosság időszaka, hogy betöltse a sötétséget és megláttassa velünk a valóságot.

Női archetípusok - A banya

A banya vagy sötét úrnő az elmúlás, a visszavonulás a halál időszaka. A természetben minden kopárrá, meztelenné válik, azt mutatja, aki ő valójában, nem takargat semmit. Az elvetett mag mélyen szunnyad, a fák, egyes állatok is téli álmot alszanak. Az emberek életében is ez a megpihenés időszaka. Megvolt a betakarítás: nem csak a terményeké, hanem a szellemi munkáé is, így most egy visszavonulós, pihenősebb korszak következik. Az ember befelé fordul, magába néz. Számot vet az elmúlt év eseményeivel, eredményeivel, saját magát is mérlegre teszi: milyen hibákat lát meg magában, min lehet, min tud változtatni, fejlődni és mit lenne jobb teljesen elengedni, továbbadni. Vonatkozhat ez tulajdonságokra is, de tárgyakra is, munkahelyre, bármire. Ez a tervezés, az életünk megálmodásának ideje. A tisztulás, a dolgok kisöprése szimbolikusan a banya söprűje által. A banya bölcs anyát is jelent, tehát a megtapasztalt dolgok bölcsességé való alakulását, melyet főleg idős korban érünk el. Ez a fogyó hold, illetve a nagymama kora, aki már szembe néz a halállal, önmagával és az életével. Élete végére nagy bölcsessége tett szert, amit most tovább ad. Szimbóluma az üst, ami az anyaméhre is emlékeztet. Biztonságot, meleget ad és a transzformáció, a változás színhelye is egyben. Ami nem kell, azt elégetjük, hogy valami új megszülethessen. Ez a nagytakarítás időszaka.

Másik szimbóluma a tükör, az önmagunkkal való szembenézés képességére mutat rá, árnyoldalunkkal való szembesüléssel, ami mögött ott a fény.

Színe a fekete, mely a sötétség idejét jelképezi. Hosszúak az éjszakák, hamar van sötét, visszahúzódnánk, pihennénk, hogy tavasszal újult erővel vágjunk neki az életnek, az új álmok, és tervek megvalósításának.

A banya a mesemondás ideje is, a misztikumé és a varázslaté. A népszokások sok jövendőmondással kapcsolatos praktikát ismernek, amiket ebben az időszakban gyakoroltak az emberek. Szilveszteri ólomöntés, almából jóslás, Tamás, Barbara, Luca napi jövendölés, rúnajóslás.

A banya időszaka, a magunkba mélyülés okt. 31 éjszakájától, Halloweentől, azaz Mindenszentektől dec. 21-ig a fény megszületéséig, karácsonyig tart. Ezt az időszakot a föld és a levegő elem zárja körül. A Földanya időszaka vége felé már ráhangolódunk a visszahúzódásra és még szövögetjük terveinket, megálmodjuk a jövőt a hideg tél közepette is, mikor még szintén otthonainkban töltünk több időt a melegben, február 2-ig, mikor is a leány ideje hozza el az újra kezdést és az új lehetőségeket. Mindenszentekkor különösen vékony a fátyol a világok között, ezért jobban érzékelhetők a másvilág lényei, elhunyt szeretteink lelke is. A banya megtanít tisztelni és elfogadni a halált, mert ez egy új létforma kezdete. 

Megmutatkoznak a problémák, hogy lássuk és megoldjuk őket. A kitartás és az önmagunkba vetett hitünket is próbára teszi ez az időszak A mozdulatlanság, a passzív lét, a megadás és az  erőgyűjtés ideje. A csend van előtérben, hogy meghallhassuk belsőnk kívánságait, szembesülhessünk saját magunkkal és elengedjük az idejétmúltat. Ehhez bátorság kell és hit az újban és abban, hogy az új valami sokkal jobbat hoz el a számunkra. A sötétségbe való alámerülés után jön el a fényt és meglátjuk saját magunk fényét is. A banya akkor támogat, ha nem állunk ellen, hanem megadjuk magunkat neki, mert amit magával visz arra már nincs szükség.

Idetartozó növények: fagyöngy, krizantém, nád.

A banya állatai: varjú, varangy, holló, bagoly, fekete macska.

Iránya: északnyugat.

Napszaka: az éjszaka.

Sötét Úrnők: Barlang Asszonya, Kincs, Szép Asszony, Bagoly Asszony, Cerridwen, Hekaté

Őszi bevackolódás

Az ősz, a tél a visszavonulás ideje. Lassan itt van Carridwen, a banya és szembesít minket eddigi életünkkel, tetteinkkel. Közeleg a mérleg készítés ideje. Ehhez kicsit visszavonulunk, hogy végre magunkkal is foglalkozzunk egy kicsit és ne csak a munkát hajkurásszuk vagy mások kívánalmainak álljunk egyfolytában rendelkezésre. Lehet épp egy kényszerpihenő lesz ez, pl. betegek leszünk, hogy nyugodtan átgondoljuk az életünket vagy egyszerűen csak magunkkal foglalkozunk. Elkezdődik a bevackolós időszak, ahol legszívesebben benn kuporognánk egy pléddel körültekerve az ágyunkon, forró teát vagy kakaót iszogatva, gyertyát gyújtva, kimerengve az ablakon. Lehet, szívesen meditálnánk, vagy egyszerűen csak élveznénk a pillanatot, hogy néhány csendes percet eltölthetünk saját magunk társaságában, hogy aztán új erőre kapva folytassuk mindennapi tevékenységünket.

Születés tánc

az anyai energia erősítése, kapcsolatfelvétel a leszületni vágyó babával
 

A nőiség, az anyai energiák megélésében segít ez a Mária Magdolna foglalkozás, melyben nemcsak a szabad önkifejezés kap helyet, saját nőiségünk megélése, hanem a szeretetben és egységben való találkozás, az önmagunkkal, az égiekkel és a leszületendő baba lelkével/szellemével való kapcsolat erősítése is a táncmeditáció, gyógyító kristályok és hangok által. Ebben segítségünkre vannak az anyai energiát erősítő dalok, a meditatív kapcsolatfelvételt és az egységet segítő hangtál, illetve a sámándob ritmusa. A Mária Magdolnához való kapcsolódás segíti megélnünk nőiségünk, anyai minőségünk illetve a magunkkal és a leszületni vágyó gyermekkel való egységet. Sok szeretettel várunk minden nőt, aki babát vár, illetve aki szeretne felkészülni egy baba foganására, vagy csak szeretné megélni nőiségét és önmagát.    

 „A fény mely bennünk rejlik kiapadhatatlan. A természet csodájához tartozik, hogy a nő képes új életet adni és megvan bennünk az a csodálatos képesség, hogy felélesszük őseink szent véréből fakadó ősi tudást. Áldás a nőiségre.” (Mária Magdolna)

Időpont: szerda 18:00 óra
Hely: 7630 Pécs, Mohácsi út 35.
Kérlek jelezd felém részvételi szándékod: noisegutja@gmail.com

Szeretni jó!

Olyan jó csak úgy szeretni. Rádöbbenek, hogy csodálatos emberek vesznek körül, és hálás vagyok ezért. Egyszerűen csak kinyitom a szívem és szeretek. Szeretem őket és örülök, hogy léteznek, csak úgy. Nem akarom megváltoztatni őket, legyenek szabadok és haladjanak a saját útjukon. Én adom, amit én tudok adni ők azt adják, amit ők tudnak adni. Nincs erőszak, és még elvárás se igazán. Ezért nem fáj. Ha eltűnnek, eltűnnek, biztosan más dolguk akad, vagy mással kell most találkozniuk. Nincs harag, nincs gond, nincs irányítani akarás sem. Én megadom a szeretetet, csak úgy, mert miért ne. Jól érzem magam attól, hogy szerethetek. Jó szeretni, csak úgy. Nem várok semmit, mert a boldogságom nem mástól függ. Persze jó, ha viszont szeretnek, ennek nagyon örülök és jól esik, de van valami mélyebb. Ezen kívül úgyis megtaláljuk egymást az egységben. Jó csak úgy szeretettel gondolni arra is, aki már rég nem játszik különösebb szerepet az életemben. Egyszerűen hálás vagyok mindazért, amit tőle kaptam vagy általa tanulhattam. Azért, hogy ő van. Szeretem magam, jól érzem magam a bőrömben és ott van nekem Mária Magdolna vagy Isten/nő. Az ő szeretetük végtelen és mindenki számára minden pillanatban örökké elérhető. Kegyelemnek tartom vagy ajándéknak, hogy Magdolnával „dolgozhatok” együtt, de végeredményben csak egy eszköz vagyok, egy csatorna és az ő hozzáállását, személyét tapasztalhatom meg minden egyes gyógyításon, táncon, ami egy hihetetlen élmény a számomra. Tehát igazából ő dolgozik. Tőle jön az energia. Most nem csoportban „gyógyítottam”, hanem csak egy embert. Nem volt semmi eszközöm. Csak a zene nélküli táncom és az énekhangom. Mégis ott volt a szándék, a kérés és a vágy a gyógyulás és a gyógyítás iránt. És Mária Magdolna ott volt és gyógyított. Szeretett és átölelt – megadta épp azt a gyógyulni vágyónak, amire szüksége volt. Meghajolt előtte és úgy köszöntötte őt. Mostanában azon kapom magam, hogy mindenki előtt meghajol és kifejezi mélységes tiszteletét és szeretetét felé. Ott volt, jelen volt. Egy emberért ugyanúgy mint 4-ért vagy 13-ért. És mesélt a fényről, a szeretetről és az egységről. Jó szeretni, szeretek szeretni. Azt a mély életigenlést és életörömöt, amit mostanában felfedeztem magamban és ami olykor-olykor előbukkan belőlem, azt tőle tanultam. Soha senkit előtte nem ismertem, aki ennyire szeretné az életet mint ő. Biztosan sokan vannak, de én Mária Magdolnát ismerem jobban, ezért róla tudok mesélni. Nekem ő az utam, másnak lehet más. De bárhogy legyen is, kívánom, hogy áldás, fény és szeretet kísérje utad, életed minden pillanatában! És kívánom, hogy tapasztald meg a szeretet csodáját, melynek művelője Te vagy!