2011. szeptember 11., vasárnap
Járd a saját utad
Tavaly óta különösen igaznak érzem azt a mondást,
hogy légy saját magad tanítója, papnője és gyógyítója. Érvényesülni látszik és
ha belegondolok az én életemet úgysem tudja élni senki más, én vagyok felelős
érte, mert én teremtem meg magamnak Mindenki más csak segíthet az úton, de
nekem kell járnom azt. A személyes tapasztalat és kapcsolat híve vagyok – azaz
mindenki maga tapasztalja meg azt, hogy neki mi a jó, mivel vagy kivel tud
élni, vonatkozik ez égiekre is – kivel tud a legjobban kapcsolatot teremteni.
Mi az, ami bejön neki. Ezt se fogja más megmondani. Csupán ötleteket lehet
adni, de azt ki kell próbálni vagy kísérletezni. Ez vagy az működik, és néha
visszatérünk egy előző dologhoz. Hihetetlen, hogy néha teljesen apró
változtatások mennyit jelentenek, és éppen ők hozzák el a megoldást. Minden,
amit egy kívülálló tehet az egy szeretetteljes elfogadás. Egy barát tudja, hogy
milyen a másik, ezért barát. A hülyeségeiben is szeretni fogja, csak nem ért
vele egyet feltétlenül. Sokszor nem is a tett fáj, hanem a hazugság, ami úgyis
kiderül legtöbbször. És akkor sem az fáj, hogy mit tett, hanem hogy nem volt
őszinte és nem bízott. Persze ezt a félelem teszi, mert túlzottan megtanultuk,
hogy a hibáinkért szeretetmegvonás jár vagy megrovás, büntetés. Pedig a hibák
azért vannak, hogy tanuljunk belőlük. Mindig is fogunk elkövetni hibákat, így
fejlődünk, tapasztalunk, és azáltal bölcsebbé válunk. Talán furcsa az a
reakció, hogy ha valaki azt mondja: „elég nagy vagy már, és felelős az
életedért. Nem foglak nem szeretni de nem tudok a helyzettel mit kezdeni, nem
veszek részt benne. Elfogadom választásod, mert te választod meg a saját utad
és a tapasztálasaidat. Viseld a következményét, de nem tagadom meg a szeretetem
feléd. Mindig ott leszek, de nem rángathatsz bele tetteidbe.”
2011. szeptember 4., vasárnap
A vörös sátor
Épp egy könyvet olvasok, a címe A vörös sátor.
Nagyon tetszik, ahogy a nők összetartanak és nagyon tetszik a vörös sátor
szokása is, amelyben a teliholdas nők összegyűlnek és megosztják egymással
történeteiket, gondolat- és érzésvilágukat, tudásukat. Nincsenek tabuk a
nőiséget illető kérdésekben. Az ősi nővé válási rituálét is jónak tartom, mert
teljesen másképp közelíti meg a dolgot. Van benne bölcsesség, ősiség, egység és
odafigyelés. A test bölcsességének és gyönyörének megtapasztalását adják át
fájdalommentesen és tiszteletteljesen. Feléleszti a nő erejét, de megtartja
méltóságát. A nő emlékezni kezd és kapcsolódik egyben anyáihoz, őseihez,
belekapcsolódik a körforgásba mely örök. A tudás egy lesz, és továbböröklődik
fenntartva a körforgást. A lányokat felkészítik a nőiségükre és ünneplik azt. Nem
éri őket meglepetés, azon felül mindent megoszthatnak egymással. Nincs szégyen
és nincs tabu. Közösség van, közös a sorsuk és ezért összetartanak – ugyanazt
az erőt szolgálják és a legharmonikusabb módon alkotnak vele egységet. Ők a
Földanya lányai és az Isten/nő lányai. Őrzik a nőiség ősi misztériumát
természetüknél, nemüknél fogva és ennek tudatában vannak.
2011. augusztus 29., hétfő
Szavakon túl
Ősanyával és a Földdel való kapcsolat erősítése, a teremtés
bőségének áradása a szív szeretete és kiáradása által.
Ezúttal elsősorban az érzelmek és az intuíció, a belső
sugallat vezet minket tova utunkon s így kapcsolódunk belsőnkhöz, társainkhoz
és Mária Magdolnához.
Időpont: 2011. szeptember 3. szombat, 10:00 óra
Helyszín: Máriagyűd, kegytelmplom
Gyülekező és esőhelyszín: Pécs, Mohácsi út 35., 9:00-9:30 óra
2011. augusztus 28., vasárnap
Holdfázisok
A hold változásai hatással vannak életünkre, mindennapjainkra.
A holdciklusokat tanulmányozva választ kapunk arra, hogy miért vagyunk bizonyos
napokon ingerlékenyebbek mint máskor, illetve miért gyógyulnak bizonyos napokon
gyorsabban vagy épp lassabban sebeink, és mikor teljesítünk jobban a
szokásosnál.
Újhold
Ekkor a legerősebb a test méregtelenítése. Aki ilyenkor
böjtöl, a legjobb módszert választja a betegségmegelőzésre. Ezen a napon jó
belekezdeni valami újba illetve a rossz (gondolkodási, viselkedési) szokásokról
lemondani. Az erős elvonási tünetek, amik koffeinelvonásnál is jelentkeznek,
mérsékeltek lesznek, és szellemileg is könnyedebben viseljük a veszteséget
Ez az időszak megfelelő az újra kezdésre, tervezésre.
Ilyenkor ajánlatos valamibe belekezdeni. A beteg fák és növényeket
visszametszésére alkalmas napok.
Ilyenkor a műtétet kerüljük, mert lassabban gyógyul a seb.
Növő hold
A regeneráció, felvétel, beszerzés, növekedés ideje. A növő
hold beszerez, tervez, felvesz, felépít, belélegez, energiát raktároz, erőt
gyűjt, védelemre és pihenésre késztet. Minél közelebb van a telihold, annál
erősebb az erőhatás.
Minden amit a növő holdnál a test és szervei általános
erősítésére teszünk sokkal hatékonyabb mint fogyó holdnál. De fontos az is,
hogy előtte méregtelenítsük a testet. Minden hiánybetegség nagyobb hatásfokkal
gyógyítható. Gyorsabban beépülnek az ásványi anyagok, vitaminok, a magnézium,
kalcium, a vaskészítmények jobban hatnak, amire különösen a várandós nők jó, ha
odafigyelnek. Növő holdnál gyakrabban gyűlik fel a lábakban a víz és nehezebben
lehet kihajtani. Némely mérgezés (pl. darázscsípés vagy gombamérgezés)
erőteljesebb tünetekkel jelenezik. Sokszor elég egy vértisztító tea a tünetek
megszüntetéséhez, de a gyógyszerek is hatékonyabban növekvő holdnál. Minél
nagyobb a hold annál lassabb a gyógyulás és erősebb a sebképződés. Mindent jól
felvesz a test, ami gyógyító, erősítő hatással van rá, ezért ilyenkor nagyobb
az öngyógyítási ereje Az étel is ilyenkor raktározódik a legjobban, aki
odafigyel az alakjára egy kicsivel kevesebbet egyen ezeken a napokon.
A növő hold napjain túlsúlyban vannak a pozitív hatások.
Több a születés, de a legtöbb születés teliholdkor van. Ilyenkor jó
veteményezni, főleg azokat a növényeket, amiknek a termése a föld felszínén
van, illetve ilyenkor jó gyümölcsfákat és virágokat is ültetni. Ezeken a
napokon jobban nő a fű.
Telihold
Érdemes teliholdkor böjtölni, mert könnyeden felvesz
mindenféle anyagot, ami a test szervezetésbe kerül, így a károsakat is.
Gyorsabban felgyűlik a víz a szervezetben, a kötőszövetek lágyabbak lesznek. Ez
a legalkalmatlanabb időpont a műtétre, a vérzés erősebb mint bármikor máskor és
lassabban gyógyulnak a sebek is. Ilyenkor védőoltást se lenne szabad adni. Ha
mégis ez a helyzet, a gyereket úgy kell kezelni mintha betegségből lábadozna
épp. Ilyenkor a legerősebb a hold hatása. Erős érzelmeket hív elő az emberből,
legyenek ezek pozitívak vagy negatívak. Ilyenkor születik a legtöbb gyerek, de
ilyenkor több a baleset, az erőszakos cselekedet is. Teliholdkor a legmagasabb
a felvétel, ezért pl. a növényeket ilyenkor jó trágyázni. Teliholdkor ajánlatos
gyógynövényeket gyűjteni, mert ilyenkor a legerősebb a gyógyerejük. Főleg
gyógyító hatású gyökereket jó teli hold éjszakáján kiásni, mert a napfény
jelentősen csökkenti hatóerejüket. A szervezet nyugtalan, izgatott. Érzékeny
emberek alvászavarban szenvednek vagy különös álmaik, vízióik vannak.
Fogyó hold
A fogyó hold méregtelenít, tisztít, izzaszt, kilélegeztet,
szárít, rögzít, és teljes erőkifejtésre és energiafelhasználásra sarkall. Minél
közelebb az újhold annál erősebb az erőhatás.
Ilyenkor a legjobb a méregtelenítés. Ez az időpont a
legalkalmasabb arra, hogy megtisztítsuk magunkat és a környezetünket,
lakásunkat. Könnyebben, gyorsabban megy a takarítás, mosás, mosogatás. Ilyekor
előnyös az operáció, a gyógyulási folyamat lerövidül. Gyengébb lesz a vérzés,
és ritkábban maradnak fenn olyan sebhelyek, melyek az energiaáramot blokkolják.
Ez a leadás, energia felszabadulás, kilélegzés ideje. Az
újhold megszabadít a kétségektől és a félelmektől és növeli a pozitív
érzelmeket. Ilyenkor azon növények veteményezése kedvező, melyek a föld alatt
hozzák meg termésüket, pl. krumpli, répa. Fogyó holdkor előnyös a növények
trágyázása és öntözése. Ilyenkor teljesít a test és a szellem a legjobban.
Gyorsabban gyógyulnak a sebek, ezért előnyös az ilyenkor végzett műtét is.
Irodalom:
Johanna Paungger - Thomas Poppe: Gyógyító hold
Helga Föger: Mit dem Mond leben
2011. augusztus 24., szerda
Női öntudatra ébredés
Csodálatos látni, ahogy a nők egyre inkább
öntudatukra ébrednek és kezdik élni nőiségüket -mai táncmeditáción ez az élmény
fogalmazódott meg bennem. Eleve nagyon szeretem érezni Mária Magdolnát és
imádom, ahogy hozzááll az emberekhez, ahogy gyengéd elfogadó szeretetével
közelít mindenkihez. Számomra felemelő ezt végignézni, ahogy teszi a csodákat
az emberekben, a nőkben, ahogy egy nő egyre inkább leteszi régi terheit,
képzeteit és meri önmagát vállalni és megélni önmagát, a nőiségét, azt, aki ő
belül. Ahogy kezdi magát szépnek látni, nőnek érezni. Egyre felszabadultabb
lesz, egyre jobban élvezi megélni önmagát. Egyre jobban elfogadja és szereti
magát, s közben tisztul teljes lénye. Ezzel megváltozik az élete és egyre
nagyobb csodákat hív be életébe csupán azáltal, hogy szereti önmagát és ezt
kisugározza a világra. A tánc, a sámándob, az énekhang csupán eszközök, az
igazi csoda a nőben rejlik és mindig is ott volt, csak elő kell hívni. Személy
szerint én is nagy utat jártam be az Istennővel és Mária Magdolnával való első
találkozásom, 2006 óta. Ha visszagondolok egy olyan fiatal nő voltam, aki nem
is tudta magáról, hogy nő, teljes mértékben elnyomtam nőiségem minden formában.
Akkor, egy női elvonuláson kezdtem csak ráébredni női mivoltomra és lassan
elkezdtem felvállalni és élni azt. Amit régen negatívan éltem meg azt most
pozitívan, elkezdtem magam szeretni, szépnek gondolni és kiadni magamból
mindazokat a sérelmeket és gyógyulásra váró sebeket, amik bennem voltak. Egyre
inkább átadom magam az Istennőnek és Mária Magdolnának. Ez egy folyamat, és
véleményem szerint egy csodálatos út. A nő ereje a nőisége és annak a teljes
megélése – az öltözködésén, a szexualitásán, a foglalkozásán, az életmódján
keresztül – minden, amit tesz, őt fejezi ki. És ha ő jól van, akkor tud adni
másnak is, és tud töltekezni más is az ő szeretetéből. Valójában a legnagyobb
gyógyító erő az elfogadás és a szeretet. Ha valaki érzi, hogy elfogadják és
szeretik, szárnyra kap. A nők ereje pedig a közösségben rejlik, ahol sokkal
intenzívebben élhetik meg nőiségüket és az összetartozást, a női testvériséget.
Az élet misztériumát minden nő hordozza és ugyanazt a ciklust követi. Szoros
kapcsolatban van a természettel és ahogy gyógyulnak a nőiségen ejtett sebek,
úgy gyógyul a Föld is. A tanfolyamok sem azért sikeresek feltétlenül, mert új
tudást adnak és mert egy nagy tudású valaki azt átadta – persze az is fontos és
egy lökést ad hogy kezdjünk vele valamit az életünkben-, hanem a közösség ereje
adja a hihetetlen erejű szárnyaló élményeket, amiért visszavágyunk ismét abba a
közösségbe, ahol ezt megéltük. Ha néhány nő összejön, aki jóban van egymással
és szereti egymás társaságát, akkor már óriási erők jönnek mozgásba – ez igaz
bármilyen közösségre. A közösség jobban fenntartja az erőt, minden élmény sokkal
intenzívebb, de a mi utunkat ennek ellenére magunknak kell járnunk, nem
várhatjuk a közösségtől életünk megoldását, az csak segítségként van jelen.
Fontosnak tartom a közösséget, a nők közti egységet, jobban segíti megélni és
élni a nőiséget, de mi magunk is nagyon sokat tehetünk ezért. Minden nap
átölelhetjük magunkat és azt mondhatjuk magunknak, hogy „teljes szívemből
szeretem magam”. Megengedhetjük magunknak, hogy táncoljunk csak úgy a szobában
és abban mindent megéljünk szabadon, minden elfojtott, gyógyulni kívánó dolgot,
és persze csak úgy mozoghatunk is, csupán mert jól esik. Évek óta táncolok már
mindenféle formában: egyedül, csoportban, párban. Voltam különböző
tánckurzusokon, társas és női táncokon vettem részt pl. flamenco, hastánc stb.
illetve táncmeditációkon, újabban szakrális táncon. Azt vettem észre, hogy a
tánc számomra az élet és az isten/nő dicsérete. Nagyon élvezem, és nagyon sokat
gyógyított rajtam az évek folyamán, illetve segítette személyiségfejlődésemet.
Mivel intenzíven foglalkozom vele, nem csak eltáncikálásról van szó, hanem igen
intenzív belső folyamatról, ami sok fájdalmat is előhívott belőlem, mert
szembesülnöm kellett magammal, de ugyanakkor határtalan örömet is nyújtott és
kapukat nyitott meg előttem egy új szeretetteljesebb világ illetve önmagam
felé. A tánc nem csak gyógyít, nem csak önkifejezés, hanem segíti a
kommunikációt is a saját lélekkel, szellemmel, az égiekkel és segíti az egység
kialakulását is. Első körben saját magunk egységének és teljességének a
megélését, majd a többiekkel való egység megélését is. Rengeteg útja-módja van
az emlékezésnek, a tánc csupán egy. De ami fontos, hogy emlékezzünk ismét arra,
hogy nők vagyunk és ezt élvezzük. Szeressünk nőnek lenni, mert ez egy csoda.
2011. augusztus 19., péntek
A hang csodái - hangterápia
A megnyilvánult univerzumban minden dolog rezgő természetű.
Mindennek van hangja és vibrációja. Közvetlen kapcsolat van egy dolog formája
és rezgésfrekvenciája között.
A hangterápia a rezgésterápia egyik legősibb formája. Az
ember rezgésből áll, és a hang képes módosítani hangulatainkat és érzelmeinket,
oldani pszichikai feszültségeket, szabályozni a biológiai folyamatokat és
emelni a tudatállapotot. Azáltal, hogy segíti felszabadítani a tudatot, a
hangterápia elősegíti a tisztább gondolkodási folyamatokat. Az egész emberi
energiarendszerre hatással vannak környezetünk hangjai, sőt, a fülünkkel nem
hallható hangok is hatással vannak ránk. A hangvibrációk hatással lehetnek a
sejtek közötti folyamatok rezonanciamezőire egészen a gének szintjéig, sőt
atomi és szubatomi szintekig. A szándék, a tudat és a hang megfelelő használata
a döntő. Mivel a hang rezgő természetű a megfelelő hang befolyásolja a hozzá
tartozó formák rezonálását. Pl. semmi sem nyugtat meg jobban egy csecsemőt mint
a dobogó szív. A zavaros szívverés egyenletes, szabályos, lassú ritmusúvá
válik, ha az anya énekel gyermekének. Az óceán hangja szintén szabályozza a
szívverést, de amikor megszakad, visszatér eredeti ritmusához.
Az ayurvéda használ bizonyos ősi hangokat, a mantra vezérelt
meditáció megnyugtatja a lelket, lelassítja a légzést. Az ilyen hangok képesek
meggátolni a ráksejtek kialakulását, a hindu mantra az „om” pedig fenséges
geometriai formákat hoz létre. A legmagasabb frekvenciájú hullámok – a béta
hullámok – az aktív gondolkodást jellemzik, a lassabb alfa hullámok a lankadt
tudattal járó meditatív állapottal állnak kapcsolatban. A théta hullámok a
kreatív éleselméjűséget segítik, amikor pedig alszunk delta-hullámokat bocsát
ki az agyunk. A bizonyos frekvenciákkal töltött zenék hallgatása fel is
gyorsíthatja és le is lassíthatja az agyhullámok rezgésének mértékét. Néhány
magas frekvencia úgy viselkedik mint a természetes fájdalomcsillapítók.
Boldogságot és a fájdalomérzet tompítását idézik elő a 2000 Hz körüli hangok.
Hangokkal fejezzük ki magunkat. Az érzelmeket sóhajjal,
sírással, nevetéssel, nyögéssel, stb. ki lehet fejezni, de hangsorokat,
dallamokat is használhatunk érzelmeink kifejezésére, mely az egészség
megóvásában fontos szerepet játszik. A nevetés endorfint bocsát ki, a sírás
által pedig megkönnyebbülünk. Minden érzelemhez kapcsolható hang és az érzelmek
teljes hangskálájának kifejezésével mozdítjuk elő a gyógyulási folyamatot. A
hang mint érzelmi állapotok kifejezése gyógyító és tisztító erejű, a fizikai
folyamatok megváltoztatására szolgálhat, illetve hangok által bizonyos
tudatállapotok is létrehozhatók.
Fontos tudatossá válni a bennünk zajló érzelmekről, és ezt
hangunk által fejezzük ki, ami bennünk zajlik épp. Ezt a hangot addig adjuk ki,
amíg meg nem könnyebbülünk és meg nem tisztulunk. Ha felébred bennünk egy
érzelem a hathorok azt tanácsolják, hogy keressünk egy megfelelő helyet ahol
kiadhatjuk hangunkat és átáramoltatjuk magunkon, mivel ez tisztít és
kiegyensúlyozottabbá tesz. A hangok kiadásának ugyanis semmi köze a zenei
képességekhez vagy a gyönyörű hanghoz. Ez az energia összeszedett kifejeződése
a hangon keresztül, amelynek sok kedvező hatása van.
A tonizálás – egy magánhangzó kibocsátása egy hangon -
nagyon hatásos, mivel a hang megváltoztatja a test összes sejtjének rezgését.
Tonizálás után az emberek általában békét és megújulást éreznek magukban,
gyakorlása oldja az érzelmi traumát, tisztít. Az ősi hindu misztikusok
használták a „mmmmm” tónust, ami a harmadik szem csakrára van hatással, hogy
megnyissák és serkentsék az intuíciót, ösztönözzék a tobozmirigyet és
energetizálják az agyat. A túltonizálás a sámándalokban, de a gregorián
énekekben is megtalálható, nyugodt lélekállapotot idéz elő, a lélekkel való
találkozást segíti.
Az éneklés és a kántálás kiengedi a feszültséget, segít
megszabadítani az elviselhetetlen érzelmektől, emeli a lelket és serkenti az
életkedvet. Megszabadulhatunk a felgyülemlett fizikai és pszichológiai
energiától. Enyhíti az aggódást, csökkenti a félelmet és elpusztítja a negatív
rezgést. Ez az oka annak, amiért egyes gyerekeke énekelnek vagy dúdolnak, ha
félnek pl. a sötétben.
A kántálás tisztítja a csakrákat és segít helyreállítani a
harmóniát a test energiarendszerében. Az indiánok úgy tekintették az egész
valóságot mint a rezgés finom hálóját, amire hatni lehet a kántálás, az
imádkozás és a tánc által.
Bármilyen hang vagy szó éneklése mely eszünkbe jut gyógyító
erejű. Sok hangterapeuta szerint mindenkinek megvan a saját gyógyító dala,
ezekben alapdallamok, értelmes és értelmetlen szavak, ősi hang fordulnak elő.
Bármilyen információ, amit ritmusba vagy zenébe helyezünk erős hatással van a
szellemünkre.
Minden csakra kapcsolódik egy hanghoz. A gong, a harang, a
kristálytál, hangtál különösen erőteljes gyógyító eszközök. A csakráknak a
következő hangok felelnek meg: Gyökércsakra: C, Szexcsakra: D, Solar plexus
csakra: E, Szívcsakra: F, Torokcsakra: G, Homlokcsakra: A, Koronacsakra: H.
A dobok fel tudják idézni az emberi szív lüktetését. Több
mint 10ezer éve használják őket, számos formájuk fejlődött ki. A sámándob a
különböző valóságok közti átjárás, a szellemi világban való utazás eszköze. A
dobolás rituális táncokat kísér, például a természet ciklusának, a születés, a
beavatás, a házasság és a halál pillanataiban is dobszó kísér. Segít emberek
egyesítésében és a tömeges rezgésterápia egy formája lehet. A különböző
ritmusok rezgést hoznak létre, amelyek azonosulnak a test energiarendszerével,
a testen keresztüli energiaáramlást serkenti és egyensúlyozza.
Az ausztrál didgeridoo egy másik ősi gyógyító hangszer, amit
eredetileg az ausztrál őslakosok használtak a történetmesélés
kísérőeszközeként. Ha valaki beteg volt, azt mondták, hogy „a dala” megy
rosszul és újra eljátszották az énekét. A frekventált rezgések képesek
megtisztítani a testet az energiaakadályoktól és a mélyen rejlő pszichikai
feszültségektől.
Természetesen a zene hallgatása is különböző érzelmeket nyit
meg bennünk és mély hatással lehet ránk. Dr. John Diamond szerint az indiai
tamtam dob a test vitalitását erősíti és az izomerőt, míg a popzene
gyengíti.
Minden csakrára hatással van a zene. A klasszikus szimfónia,
az operák és korálok egyformán hatnak a különböző csakrákra. A kemény rock és
heavy metal a gyökér, napfonat és szakrális csakrára hat leginkább, ezeket
viszont túlzottan felerősítheti. A barokk és kamarazenétől viszont megnyugszanak
a csakrák. A népzene a szívcsakrára irányul, a reagge zene a gyökér és
szakrális csakrára hat jótékony erővel, a jazz pedig a harmadik szem és a
koronacsakrára fejti ki hatását. Az aborigini dobritmusok az egész
csakrarendszert felnyitják. A new age zene célja a gyógyító és egyensúlyozó
hatás mindegyik csakrát illetően.
A hang tehát megtisztíthatja az érzelmeket, segítheti a
különféle tudatállapotokba való belépést, és megnyithatja a tudat és az éberség
egy bizonyos szintjét. A tudatot, a szándékot, a saját hangot használva
hatással lehetünk a megnyilvánult teremtés bármelyik szintjére. A hang
világokat nyithat meg.
Irodalom:
Clare G. Harvey,
Amanda Cochrane: Rezgésterápia
Tom Kenyon- Virginia Essente: A Hathorok
2011. augusztus 8., hétfő
Beavató mese - A tizenkét varjú
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, túlonnan túl, innenen innen, volt egy szegény özvegyasszony, s annak tizenkét fia s egy leánykája. Búsult is szegény feje eleget, hogy mivel tudja eltartani ezt a tenger sok gyermeket, mert száraz kenyér is mikor volt s mikor nem az asztalfiában.
Jött haza egyszer a tizenkét fiú, körülfogták az anyjukat, hogy lépni sem tudott a szobájában, s ahányan voltak, egyszerre mind kenyeret kértek, s csak az volt a híja, hogy kihúzzák a házból.
Hát azt ugyan senki ne csudálja, hogy a szegény asszony elvesztette a béketűrését. Hiszen adott volna ám, ha lett volna, de nem volt. Nagy elkeseredésében azt találta mondani:
- Ó, istenem, bocsásd meg a bűnömet, bárcsak valami állattá változtatnád ezeket a fiúkat, nem bánom én, ha varjúvá is!
No, halljátok csudát, mi történt! Az történt, hogy abban a szempillantásban a tizenkét fiú mind varjúvá változott, s mert hogy éppen nyitva volt az ablak: huss! kirepültek, s mire csak egy jajszót is mondhatott volna az anyjuk, úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el!
Hej, nagy erős búbánat nehezedett a szegény özvegyasszony szívére, éjjel-nappal folyt a könnye, mint a patak, s kesergett mindig, hogy az isten úgy elvette volt az eszét, hogy olyan bolond beszédre nyíljék az ő szája.
Kicsi kisleány volt még a szegény özvegyasszony leánykája, de tudta, hogy miért sír, miért kesereg az édesanyja, s azt mondta egyszer:
- Lelkem édesanyám, én többet nem nézhetem a sírását, elmegyek világgá, s addig vissza sem fordulok, amíg a bátyáimat meg nem találom.
Hiába beszélt a szegény asszony, hogy ne menjen, ha már kifogyott a tizenkét fiából, legalább őbelőle ne fogyjon ki: a kisleány elbúcsúzott az édesanyjától keserves könnyhullatások közt, s elment világgá.
Ment, mendegélt a kislány hetedhét ország ellen, s egyszer egy nagy rengeteg erdőbe ért. A rengeteg erdőben talált egy kis házat, s bement oda nagy bátran. Egy öregasszony ült a kemence alatt, de olyan öreg, hogy az orra a térdét verte. Köszön a kisleány illendőképpen:
- Adjon isten jó estét, öreganyám!
Fogadja az öregasszony:
- Köszönd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert különben bekaptalak volna. Hát hol jársz itt, ahol a madár sem jár?
Mondja a kisleány:
- Ó, lelkem öreganyám, én tizenkét bátyámat keresem, akik varjú képében elrepültek hazulról, s azóta hírüket sem hallottuk.
No bizony, én magam sem hallottam hírüket, te leányka, hanem ezen a rengeteg erdőn túl van egy kicsi kerek erdő, kerek erdőnek az aljában egy ilyenszerű házacska, amilyen az enyém, abban lakik az én néném, az talán útbaigazít.
Mert hogy éppen este volt, az öregasszony jó vacsorát adott a kisleánynak, aztán vetett neki jó puha ágyat, s lefektette, reggel pedig, amikor fölkelt a kisleány, adott neki egypár aranykörtét.
Megköszönte szépen a kisleány az öregasszony nagy jóságát, elbúcsúzott illendően, s azzal elindult a kerek erdő felé, azon az úton, amelyikbe az öregasszony beleállította.
Estére kelve a kisleány a kerek erdő aljába ért, s kerek erdő aljában bement a kis házacskába. Hát ott csakugyan még öregebb asszony üldögélt a kemence alatt, s fonta a kendert nagy szorgosan.
Köszön a kisleány:
- Adjon isten jó estét, öreganyám!
- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert különben bekaptalak volna. Ugyan bizony hol jársz itt, ahol a madár sem jár?
Mondja a kisleány, hogy mi járatban van.
- Jaj, édes leányom - mondja az öregasszony -, hírét sem hallottam annak a tizenkét varjúnak, hanem innét hét hegyen s hét völgyön túl, kerek erdő aljában lakik az én néném, az talán útbaigazít.
Ez az öregasszony is főzött neki jó vacsorát, vetett neki jó puha ágyat, s amikor reggel fölkelt a kisleány, adott neki egypár aranyalmát, hadd menjen aztán isten hírével. Szépen beállította egy ösvénybe, s ugyan lelkére kötötte, hogy abból ki ne térjen.
Megköszönte a kisleány az öregasszony szíves jóindulatját, elindult az ösvényen, s meg nem állott, amíg ahhoz a kis házacskához nem ért, ahol a harmadik öregasszony lakott.
De vagy volt öreg, vagy nem a másik két asszony, a nénjük olyan öreg volt, hogy az orra a földet verte, s azon pergette az orsaját.
Köszön a kisleány nagy bátran:
- Adjon isten jó estét, öreganyám.
No, áldott szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert különben bizony bekaptalak volna. De hol jársz itt, ahol a madár sem jár?
Mondja a kisleány, hogy a bátyjait keresi, akik elrepültek tizenkét varjú képében.
- Hát bizony, ha azokat keresed, éppen jó helyen jársz - mondja az öregasszony, mert én mindennap látom őket, itt repülnek el minden áldott nap az én házam felett, szörnyű károgással. Hanem így, ahogy vagy, el nem mehetsz hozzájuk, mert olyan magas sziklán laknak, hogy annak a teteje az eget veri. De ne búsulj, kisleányom, van nekem olyan csudaírem, hogy ha azzal megkened a gyenge válladat, szárnyad nő, s bátyáidhoz repülhetsz.
No, megvigasztalódott a kisleány erre a beszédre, mindjárt levetette az ingecskéjét, az öregasszony pedig jól megkente a csudaírrel mind a két vállát.
- No most, kisleányom, vacsorálj, s feküdjél le, reggelre olyan szárnyad lesz, hogy az Óperenciás-tengeren is túlrepülhetsz.
Hát csakugyan reggel, amikor fölkelt a kisleány, olyan szép két szárnya volt két gyenge vállán, hogy - csupa csuda.
Az öregasszony adott még neki két aranydiót, s aztán isten hírével útnak eresztette. Megmutatta, hogy milyen irányba repüljön, s a kisleány repült, csattogtatta szép sugár szárnyacskáját, hogy csak úgy suhogott belé a levegőég.
Hét nap s hét éjjel folyton repült, akkor aztán fölért a szikla tetejére.
Hát ott mit talált? Ott bizony egy olyan ragyogó aranypalotát talált, hogy a szeme is káprázott a szertelen ragyogástól. Ő bizony nem kérdte: szabad-e, nem-e, nagy bátran belép a palotába, végigmegy a tenger sok szobán, de ott ugyan egy élő lelket sem talált sehol. Volt minden szobában asztal, ágy, szék, s minden csupa aranyból, ezüstből, aztán kifordult a konyhára, s volt ott főzni-sütnivaló annyi, hogy a szeme nem tudta belepni.
- Ó, bárcsak itt laknának az én bátyáim - sóhajtott föl a kisleány.
De gondolta is, hogy itt laknak bizonyosan, mert megszámlálta, s éppen tizenkét szoba volt, minden szobában egy ágy. Hamarosan nekikészülődött, fölseperte a konyhát, pompás vacsorát főzött, tizenkét személyre terített, ki is tálalta, tizenkét tányérba levest meregetett, aztán mind a tizenkét tányérból evett egy keveset.
Várta, várta, sokáig várta a bátyjait, de azok csak nem jöttek, s a kislány erősen elálmosodott. Sorba nézegette, próbálgatta a tizenkét ágyat, hogy melyikbe feküdjék le, aztán mégiscsak a tizenkettedikben maradott. Abba szépen lefeküdt s elaludt.
Alighogy elaludt a kisleány, jön haza a tizenkét varjú nagy károgással s szárnycsattogással. De bezzeg volt nagy álmélkodás! A konyhán valaki sütött-főzött, a szobákat valaki kisöpörte, az ágyakat megvetette, az asztalt megterítette. Az ám, evett is mind a tizenkét tányérból, csipegetett a kenyérből. - Ugyan ki járhatott itt?
Végigrepdesik a szobákat, sorba nézik az ágyakat, betekintenek, kukucskálnak az ágyak alá, s hát a tizenkettedik ágyban kit látnak?
- Ez a mi húgocskánk! - károgott egyszerre a tizenkét varjú, s összecsattogtatták a szárnyukat nagy erős örömükben.
Abban a szempillantásban fölébredt a kisleány, s volt öröm, de milyen öröm! Nem találták a helyüket.
- Ó, lelkem testvéreim, csakhogy megtaláltalak! - örvendezett a kisleány. - Gyertek haza velem, gyertek, ne sirasson többet édesanyánk.
- Hej - sóhajtott a legidősebb varjú -, most még nem mehetünk veled, amíg az átok alól fel nem szabadulunk. Eredj haza te magad, édes húgom, s mondd meg az édesanyánknak, hogyha a hüvelykujját felhasítja, s kifolyó piros vérével tizenkét inget s gatyát varr nekünk, csak úgy szabadulhatunk fel az átok alól, akkor ismét fiúkká változunk. Mondd meg azt is, hogy amíg varr, senkinek egy szót se szóljon, máskülönben kárba megy keserves-kínos munkája.
De csak egy pillantásig sem volt maradása a kisleánynak: repült haza az édesanyjához, szélnél sebesebben, még a gondolatnál is sebesebben. Mire hazaért, a szegény özvegyasszony betegre sírta magát, hogy ím elvesztette a leányát is, s magára maradott, mint az útszéli fa.
No, most egyszerre vége szakadt a betegségnek s a nagy szívbéli búbánatnak, ahogy hazajött a kisleány, s elmondta a bátyjai üzenetét.
Egyszeribe elővette a szegény asszony, ami vászna volt, szabott tizenkét inget s tizenkét gatyát, aztán felhasította a hüvelykujját, s ahogy folydogált a vér belőle, azonmódúlag húzta a tűbe, meg nem állott a keze, varrott éjjel-nappal. Jöttek hozzá a szomszédasszonyok, kérdezték, vallatták, hogy ugyan miért varr a vérével, mikor erősebb a cérna, de a szegény asszony egy szót sem szólt, míg mind a tizenkét inget, a tizenkét gatyát meg nem varrotta. Mikor a tizenkettedik is kész volt, hát - csak hallgassatok ide! - berepült az udvarra nagy szárnycsattogással a tizenkét varjú, ott kétszer-háromszor körülrepdestek, s aztán - huss! be a szobába. Ott leszállottak a földre, megrázkódtak, s egyszeribe visszaváltoztak fiúknak.
No hiszen, sírt a szegény asszony, de most már örömében. Jött az egész falu csudalátni. Aztán egy nap múlva, két nap múlva visszament a tizenkét fiú az aranypalotába, onnét elhordozták a temérdek sok kincset, amit varjúéletükben gyűjtögettek, hordottak össze. Bezzeg volt ezentúl kenyér, de még kalács is annyi, hogy a kutyának is kalácsot vetettek.
Aki nem hiszi, járjon utána.
In: Benedek Elek: Többsincs királyfi és más mesék
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



