A belső gyermek

 

  
 Előfordulhat, hogy valakiben még felnőtt korában, vagy akár egész életén keresztül ott sír a belső gyermek. Hogy nem érzi magát elég jónak, szeretetre és biztonságra vágyik. Lehet, észre se vesszük, vagy épp egy nehéz élethelyzetben előtör, és nem értjük miért érzünk úgy ahogy. Lehet szülésélmény, és lehet generációs minta, akár mind a kettő egyszerre. Lehet anyai vagy apai szeretetre vágyunk, amit valamiért nem, vagy nem úgy kaptunk meg, vagy nem is volt mellettünk valamelyik szülőnk, esetleg elment már. Lehet szidni ilyenkor az ősöket, amíg esetleg hasonló helyzetbe nem kerülünk, és meg nem értjük, miért cselekedtek úgy ahogy. Azt adták, amit tudtak, és mi is azt adjuk, amit tudunk.

    Az a mélyről fakadó biztonsághiány fakadhat szeretethiányból, vagy csak abból, hogy annak idején elvitték a gyerekeket az anyjuk mellől, amikor megszülettek, és még tehetetlen és kiszolgáltatott kisbaba voltak. Ilyenkor a belső gyermek azt hiszi, nem szeretik, mert nem elég jó, és ezt aztán cipeli magával. Az egyik technika, hogy a felnőtt, akár már saját maga is szülői szerepben levő én szeretgeti, megvédi ezt a belső gyermeket, de egyáltalán van felnőtt én, aki tud úgy szeretni és olyan biztonságot adni, ahogy azt a kisgyermek szeretné? És persze lehet gyökércsakrát is erősíteni. Lehet Földanyával dolgozni, aki a biztonságot, az életerőt, a stabilitást adja.  Esetleg lehet őrangyalhoz is kapcsolódni, aki szintén a biztonságot adja. De lehet kapcsolódni Égatyával és Éganyával is, az égi szüleinkkel, ahol megélhetjük a feltétel nélküli szeretet, a biztonság és az elég jó vagyok érzését. Ezt pedig annyiszor lehet gyakorolni, ahányszor szükségünk van rá, főleg ezekben az időkben. És lehet elmenni a kvantummezőbe, ahol végtelen lehetőség áll előttünk, és ott kiválasztani azt az érzelmet, érzetet, jövőképet, amit szeretnénk (ld. Joe Dispenza könyvek). Lehet menni családállításra, kineziológushoz, és lehet a lemondást/elengedést segítő energia segítségével egyszerűen sokszor kimondani és átérezni, hogy „lemondok minden örökölt, mások által rám ruházott vagy karmikus helyzet megoldásáról. Nem az én dolgom. A saját boldogulásommal foglalkozom.” Persze ez a mondat nem jelenti azt, hogy nem kell magunkon dolgozni, és egyre inkább emlékezni arra, aki valójában vagyunk, és így egyre inkább saját legnagyszerűbb énünket élhetjük meg.