A lélek hívó szava az egységre

Felkiáltó jelként jelent meg előttem az üzenet, hogy milyen fontos az összetartás! Kis közösségek alkotása, baráti, családi, spirituális vagy bármely más csoport, ahol a szeretetet tartja össze az embereket. „Csak így élhettek túl.” – hangzik még fejemben a mondat s megjelent a vágy a kapcsolódásra. Szellemileg is lehet, de a szellem a fizikaival együtt szerintem erősebb. A nyáron „beteg” voltam és a fájdalomban arra jöttem rá, hogy nincs szükségem semmire, viszont szerető emberekre nagyon is, ahol egymásra támaszkodhatunk. Nem mindig könnyű, de megtapasztaltam azt, hogyha igazán szeretünk valakit és ő is, akkor felül lehet emelkedni a régi mintákon és félelmeken és a szeretet még közelebb hoz egymáshoz. Fontosnak érzem a kapcsolódást, az összetartást és az egységet – főleg most ezekben az időkben. A fejlődés és a szeretet természetszerűen az egység felé visz, ahol nekünk is megvan a magunk helye. Ehhez a témához eszembe jutott Flo Aveia Magdalena „I remember union” c. könyvének utolsó fejezete. Nagyjából lefordítottam, mert már régóta szerettem volna hivatkozni rá.

„Képzeld el, ahogy összegyűlnek a szereplők. A szerepek tudatos tudás nélkül formálódnak. Minden kötelék, mely összeköt, összehozza az idő lelkeit, hogy egyszer és mindenkorra szövetségre lépjenek és így létrehozzák az emberi tudatosság valaha megtapasztalt legnagyobb fejlődését. Minden időét, minden időben és minden időre. Összegyűltök. Most gyűltök össze. …nincs lehetőség arra, hogy megtagadd a hívást, a lelked hívását az időn keresztül hogy kifejezze magát és szándékát. Nincsenek határok, melyben megmaradhatnál, mivel a határok gyorsabban mozognak mint az ellenállás. És egyszerre az ellenállásnak nincs formája, nem tudja magával vinni a szándékot, mert nem létezik. Képzeld el, ahogy a szereplők összegyűlnek, hogy az emberiség minden tagját összehozzák az emberiség döntéséhez, mely az egység. Figyelj és ismerd fel a családunkat, az igazi származásunk családját, mert semmi más nem számít. Mivel csak a lelked családja az, ami hív téged. Csak figyelj a pillanatra, hogy megtaláld az egységet, melyet keresel. Csak figyelj a lelkedre, hogy elmondhassa neked fontosságát. Figyelj! Figyelj a hárfa és a dob hangjára. Figyelj. Figyelj! Az idő hív… Nézz! Nézd! Az idő kiált… Légy a kiáltással és a hívással, és mélyen magadban érezni fogod a válaszoló ritmust a létezés ütemére. Ne keress tovább, mert megtaláltad a hazafelé vezető utat. Benned van, és végül elkezdődött az utolsó, igazi trombitaszó hívása. Összegyűltök és ezért itt az idő. Nincs több válaszra váró kérdés. Hidd el, hogy ez a végső felvonás, és a terv a formába öntött igazság most és minden időben.”