Felkiáltó jelként jelent meg előttem az üzenet, hogy milyen
fontos az összetartás! Kis közösségek alkotása, baráti, családi, spirituális
vagy bármely más csoport, ahol a szeretetet tartja össze az embereket. „Csak
így élhettek túl.” – hangzik még fejemben a mondat s megjelent a vágy a
kapcsolódásra. Szellemileg is lehet, de a szellem a fizikaival együtt szerintem
erősebb. A nyáron „beteg” voltam és a fájdalomban arra jöttem rá, hogy nincs
szükségem semmire, viszont szerető emberekre nagyon is, ahol egymásra
támaszkodhatunk. Nem mindig könnyű, de megtapasztaltam azt, hogyha igazán
szeretünk valakit és ő is, akkor felül lehet emelkedni a régi mintákon és
félelmeken és a szeretet még közelebb hoz egymáshoz. Fontosnak érzem a
kapcsolódást, az összetartást és az egységet – főleg most ezekben az időkben. A
fejlődés és a szeretet természetszerűen az egység felé visz, ahol nekünk is
megvan a magunk helye. Ehhez a témához eszembe jutott Flo Aveia Magdalena „I
remember union” c. könyvének utolsó fejezete. Nagyjából lefordítottam, mert már
régóta szerettem volna hivatkozni rá.
„Képzeld el, ahogy
összegyűlnek a szereplők. A szerepek tudatos tudás nélkül formálódnak. Minden kötelék, mely összeköt, összehozza
az idő lelkeit, hogy egyszer és mindenkorra szövetségre lépjenek és így
létrehozzák az emberi tudatosság valaha megtapasztalt legnagyobb fejlődését.
Minden időét, minden időben és minden időre. Összegyűltök. Most gyűltök össze.
…nincs lehetőség arra, hogy megtagadd a hívást, a lelked hívását az időn
keresztül hogy kifejezze magát és szándékát. Nincsenek határok, melyben
megmaradhatnál, mivel a határok gyorsabban mozognak mint az ellenállás. És
egyszerre az ellenállásnak nincs formája, nem tudja magával vinni a szándékot,
mert nem létezik. Képzeld el, ahogy a
szereplők összegyűlnek, hogy az emberiség minden tagját összehozzák az
emberiség döntéséhez, mely az egység. Figyelj
és ismerd fel a családunkat, az igazi származásunk családját, mert semmi más
nem számít. Mivel csak a lelked családja az, ami hív téged. Csak figyelj a
pillanatra, hogy megtaláld az egységet, melyet keresel. Csak figyelj a
lelkedre, hogy elmondhassa neked fontosságát. Figyelj! Figyelj a hárfa és a
dob hangjára. Figyelj. Figyelj! Az idő hív… Nézz! Nézd! Az idő kiált… Légy a kiáltással és a hívással, és mélyen
magadban érezni fogod a válaszoló ritmust a létezés ütemére. Ne keress
tovább, mert megtaláltad a hazafelé
vezető utat. Benned van, és végül elkezdődött az utolsó, igazi trombitaszó
hívása. Összegyűltök és ezért itt az
idő. Nincs több válaszra váró kérdés. Hidd el, hogy ez a végső felvonás, és
a terv a formába öntött igazság most
és minden időben.”
