Intuitív LélekTánc

Szeretsz táncolni korlátok nélkül csak úgy szabadon? A táncban minden lehetséges, nincsenek határok! Fedezd fel önmagad és éld meg vágyaid a táncban! Tekints belülre és halld meg a lélek szavát. Elakadtál az utadon, beleragadtál egy élethelyzetbe, szeretnéd megélni a felhőtlen örömet, amit a szabad mozgás nyújt Neked, vagy csak kikapcsolódásra vágysz? Akkor itt a helyed! A tánc teret ad saját magad megélésére, belőled fakadó választ ad kérdéseidre, megnyitja szíved és segíti a nőiség megélését is. Minden táncmeditáció egy szeretetteljes összekapcsolódással kezdődik, hogy egymáshoz hangolódjunk és így is az egységet erősítsük magunkban és egymás közt. Gyógyulási folyamatainkban Mária Magdolna energiáit hívjuk segítségül, mely végigkísér a teljes programon.

 Szeretettel várlak!

Októberi időpontok:

2012. okt. 5. és okt. 19. péntek, 19:00-20:30, Mezőszél u-i ált. isk. tornatermében

Ár: létszámtól függ, átlagár: 800 Ft/alkalom

Bejelentkezéshez és további információért írj e-mailt: noisegutja@gmail.com

Részvételedet csak abban az esetben tudom elfogadni, ha előre jelezted nekem részvételi szándékod!

A táncmeditáció gyógyító hatása

A táncmeditáció egyfajta meditáció, ahol befelé fordulunk, hogy meghalljuk a lelkünk szavát és testünk segítségével kifejezzük azt. Tulajdonképpen szabad tánc, amelyben nincs koreográfia és csak a lélek rezdülése vezeti a test mozgását, teljes mértékben kifejezve önmagát és felszínre juttatva a mélyben rejlő információkat. A táncban egyesül test és lélek s tökéletes harmóniát alkot. A táncban nincs jó vagy rossz. Az a lehető legjobb, amit abban a pillanatban a testünk a mozgás által kifejezésre szeretne juttatni, hiszen az a lelkünk üzenete számunkra, akkor abban a mozdulatban érzi jól magát. Minden tánc más, mert minden pillanatban más van bennünk és másképp fejezzük ki azt. A tánc egy eszköz, amelyben régi mintákat oldhatunk fel és engedhetünk el, amelyben megtaláljuk az örömet és a szabadságot és amely által bensőnkből választ kapunk kérdéseinkre. Megélhetjük különböző minőségeinket és vágyainkat a tánc által. Ugyanakkor a táncmeditáció által nem csak saját lelkünkkel léphetünk kapcsolatba, hanem egymással is összekapcsolódhatunk és más szellemi vezetőkkel is kapcsolatba léphetünk, akik vezetnek benső folyamatainkban. Mozogni mindenki tud, hiszen az ember általában ösztönösen is elkezd mozogni, ha zenét hall. Nincs szükség másra mint a befelé figyelésre s az intuícióra. Engedjük meg magunknak megélni az örömet és a szabadságot, amire vágyunk, és ami mindig is bennünk volt. A tánc természetes mozdulatokból áll, s ezért életkortól függetlenül bárki gyakorolhatja.

 

A táncmeditáció hatása:

Önkifejezés

Önfelfedezés

Növeli az önbizalmat, az önszeretetet és az önelfogadást

Önmagunk megünneplésére kiváló eszköz

Kreativitás növelése

Félelmek, régi minták elengedése

Tudatosság növelése, szív megnyílása

Érzelmek felszabadítása

Lelki és testi tisztulás

Energetizálás

Harmonizálás

Életöröm

A belső teremtőerővel való kapcsolatba lépés

Állóképesség növelése

Koordinációs képességek fejlesztése

A szervezet öngyógyító folyamatainak felgyorsulása

Stressz oldó, felszabadító hatású

Segíti a testtudatosságot, a nőiség kiteljesedését, szépít

Kapcsolat a bensőnkkel és szellemi vezetőkkel

Az egység és a szeretet erősítése magunkban

Mária Magdolna workshop a Földanya jegyében

Elrepült a nyár és ismét elkezdünk befelé figyelni. A megszokott helyen, Máriagyűdön, ahol nagyon erősen jelen vannak a női energiák, ismét találkozunk és Mária Magdolna segítségével megnyitjuk szívünket és teret adunk a gyógyulásnak. Ezúttal Földanyára is hangolódunk, hálát mondunk a bőségéért, s szívünk szeretetével gyógyítjuk őt.

2012. október 6. szombat 10:00 óra. Máriagyűd kegytemplom.

További részletekért írj e-mailt

Ne hidd el!

Ne hidd el, hogy nem vagy értékes, hiszen az vagy! Ha valaki azt mondaná valaha is, és el akarná hitetni veled, hogy nem vagy elég jó vagy nem vagy elég értékes, akkor azt csak azért teszi mert azt akarja hogy félj, és ha félsz akkor uralkodni lehet feletted. Ezt sose felejtsd el és sosem engedd meg másnak, hogy lealacsonyítson és megalázzon téged! 

Teliholdünnep - a nőiség ünnepe

Mint a nők őrzője és védelmezője a Holdat régóta kapcsolatba hozzák a női termékenységgel. Régen szokás volt szertartásokat, ünnepeket szentelni a Holdistennőnek. A Holddal van kapcsolatban a menstruációs ciklus is, amikor a nők sokszor félrevonultak, mivel úgy tartották, hogy ilyenkor nagyon nagy az erejük. Az ősi civilizációkban a nőkre, az élet hordozóira, a Holdistennő leányaiként tekintettek. A nő szent, a nőiség szent. Itt az ideje, hogy megünnepeld nőiséged, akár egyedül vagy több nővel együtt. A nőiség havi megünneplésére született a Telihold-ünnep program, amelyen mi nők összejövünk és megszenteljük azt, akik vagyunk. 

Ha kedved van Neked is eljönni, sok szeretettel várlak. 

További részletek és információ e-mailben.

Időpont: 2012. szeptember 29. szombat 19:00 óra

Minden út Rómába vezet

Amikor azzal találjuk szembe magunkat, hogy vége egy életszakasznak, el kell engedni eddigi elképzelésünket, szokásunkat, utunkat, mert már másra van szükségünk, vagy mert a régi egyszerűen már nem működik, amikor még bizonytalanok vagyunk, hogy jó-e az amit teszünk és nem vagyunk biztosak az utunkban, amikor valami változás előtt állunk sokszor nehéz dönteni és elengedni a régit. Egy ilyen változás előtt kaptam az égiektől egy kérdést, ami számomra megadta az adott élethelyzetben a választ és továbbsegített: „Miért gondolod, hogy csak egy út vezet Rómába?” Ebben benne volt, hogy nincs egyetlen egy üdvözítő út sem és benne volt az is, hogy ha egy út nem működik, akkor működik egy másik. Ha az egyik véget ért, vagy zsákutcába futott ott van mellette a másik, ami szintén „Rómába vezet”. A cél a lényeg, a szándék, a „hogyan” pedig már nem is a mi dolgunk. Az majd adódik, az csak úgy lesz magától. A kérdés csak az, hogy rámerünk-e lépni másik Rómába vezető útra is vagy nem? Sőt, van rövidebb és hosszabb, egyenesebb és kanyargósabb, egymásra merőleges és egymással párhuzamos út is. Az utak néha találkoznak és néha nem. Van, amikor erre van szükségünk, van, amikor arra. Van, amikor ezt választjuk, van, amikor azt – de egészen biztosan eljutunk oda, ahová el kell jutnunk, mert „minden út Rómába vezet”.

Örömteli elengedés

Már sokat írtam az elengedésről és most újra előkerült életemben ez a téma. Volt szerencsém életemben megtapasztalni, hogy milyen egy örömteli szeretetteljes közös elengedés. Eddig vagy én döntöttem úgy vagy a másik, hogy másfelé vezet az utunk és ez mindig valami fájdalmat hagyott maga után. Egyféle bizonytalanságérzetet, hogy biztos, hogy jó-e ez így, mi lesz azután, nem bántottam-e meg nagyon, egy hiányt, lelkiismeret furdalást, valami negatívat, valamit, ami fáj. Mindig volt benne valami elhatárolódás, egymás életéből való kizárás, hogy könnyebben menjen a felejtés, az újrakezdés. Akivel megmaradt a kapcsolat, akár évekig is eltartott mire utólag mindent a helyére raktunk s csak most érezzük úgy, hogy most minden rendben köztünk, s a kapcsolatunk megfelelő minőségű és szintű. Volt, aki eltűnt, azzal másképp, szellemileg kellett ezeket megoldani.

Most végre sikerült ezt teljesen másképp megélnem és ráadásul rögtön duplán. Az égiek már néhány hónapja jelezték, hogy feladatunk egymással lezárult, de csak a szokásos módon próbáltam ezt lerendezni, ahogy eddig ismertem. Persze jeleztem a másik felé ezt, de mégis mintha semmi nem történt volna. Aztán az erős testi tünetek, jelek igencsak egyértelműsítették, hogy most már lépni kell. Amit igazán szerettem ebben a kapcsolatban, hogy abszolút mindig mindent elmondhattam a másiknak, ami bennem volt, teljesen őszintén. Így aztán ezt is. Kértem egy közös elengedés meditációt tőle. És abszolút támogatott ebben. Még a „rituálé”, amit mondott rá is nagyon hasonlított ahhoz, amit én olvastam én szerettem volna. Teret adtam kikívánkozó könnyeimnek is, mert hát azért mégsem olyan könnyű lezárni egy életszakaszt. S valahogy megéltem azt, amikor mind a két ember ugyanazt akarja vagy legalábbis elfogadja, belátja, hogy ez így jobb lesz, mert utána a megszokás, a ragaszkodás már csak hátráltatna minket a fejlődésben, hiszen már mindent megadtunk egymásnak, amire szükség volt, amit gyógyítani kellett az begyógyult. Fölösleges ragaszkodni a régihez, amikor már az újra van szükség. Megmaradt az őszinteség és a szeretet is. Nem kell bujdosni, visszatartani magam, hogy ne hogy összefussunk vagy játszmákat játszani hogy mégiscsak megmaradjon egy kapcsolat vagy valami nem feldolgozott vágyat elfojtani mert hirtelen megszűnt a kommunikáció. Minden a helyén van és ahogy közösen kezdtük el gyógyítani egymást és mindketten benne voltunk ebben a folyamatban úgy közösen is hagytuk abba. Minden a helyén van és mindkettőnk részéről van egy „ok.” a tovább menetelre. Ha mégis valami adódna, megtaláljuk egymást. Se a kommunikáció, se a szeretet nem szűnt meg, csak a ragaszkodás és a görcsösség a kapcsolat fenntartására. Igazán élmény volt és fájdalommentes. Mikor elment se fájt és nem maradt se hiány, se lelkiismeret furdalás. Csak béke és öröm. „Minden rendben van” - érzés. Az érzelmeimnek meg teret adtam. Nagyon szeretem ezt az őszinteséget köztünk. És ahogy mondtam mit szeretnék, kiderült, hogy érezte, de eleve szóltam a lelkének is, hogy tudja mi a helyzet. Ha valakivel szoros a kapcsolatunk egyszerűen megérezzük, hogy mi van a másikkal.

Utána pedig szintén egy pozitív elengedést tapasztaltam meg. Itt is szellemileg már minden rendezve volt és az jött le információként. Egyszerűen ismét az őszinteség volt a legjobb. Sőt, neki tisztább volt az én utam mint saját magamnak. Megtapasztaltam az elengedést és az elfogadást mindenféle harc és háború nélkül, egyszerűen és természetesen. Én sem tudom még mit hoz a jövő, de tudom, hogy ennek az életszakasznak vége. Úgy tűnik minden kapcsolat olyan mint egy párkapcsolat. Előbb rendezni kell a régit, hogy aztán jöhessen az új. S előttem áll egy újabb elengedés. Ez pedig a vallásról szól. Elengedem a vallást is s ezt nem is olyan könnyű. Azért nem mert évezredes múltam, és évezredes félreértéseket, gyógyulni kívánó sebeket, fájdalmat, téves eszméket, gondolatmenetet okozott. Nincs harc és nincs ítélet, csak elfogadás és elengedés van. Hála a megtapasztalásért, de most ebből ennyi elég volt. Számomra eljárt felette az idő. Megtapasztaltam és már nincs rá szükségem. Ideje továbblépni egy vallások nélküli világba, mivel a vallás túlzottan behatárol engem. Talán abba a világba ahol minden vallás egyé válik, s a középpontba vezet: a Minden Létezőhöz.