Újból és újból elcsodálkozom azon, hogy mennyi mindent tud adni
a táncmeditáció, mennyire
fel tudja szabadítani a lelket. Mennyire utat tud mutatni.
Milyen jó kapcsolódni a saját testhez, lélekhez, égiekhez (Magdolnához) és egymáshoz is. Mennyire tölt és mennyit tud adni mindenkinek a közösségben. Még ha csak ketten-hárman vagyunk is, akkor is működik. Ha többen vagyunk, erősebb. De a teret tartani
kell, a figyelem fontos, tehát határa is van. Folyamatos tanulás, néha hibázás, de hát mindig van hová fejlődni, nem igaz? Végtelenül egyszerű, de mégis -
annyi, de annyi mindent tud adni a tánc. Önbecsülést, "gyógyulást", új lehetőségek teremtését, kapcsolódást, kinyílást. És milyen gyönyörű, amikor
egyszer a test és a lékek vezet és nem az elme. Bár, kell azért az is, mert határt szab és nem enged
szétfolyni. De
mégis - jó ez a szárnyalás - a lélek szárnyalása az élet végtelen táncában.
